Hónap: december • Nap: 13
1204. december 13.
Meghal Moiszesz Maimonidész
Kairóban meghal a híres zsidó vallásfilozófus Moiszesz Maimonidész (rabbi Móse Maimúni). Maimonidész végezte el arab nyelven a zsidó jog összefoglalását. Művében összekapcsolódik a jog és a vallás. Számára a zsidó vallási törvények nem egyszerű cselekvési szabályok, hanem isteni igazságokat nyilvánítanak ki. Ezért minden ember kötelessége, hogy a megismerésükre törekedjék. Az igazság kritériumait a vallási törvények vonatkozásában az érzékelés bizonysága, a racionális bizonyíték és a kiváló tanítók tekintélye jelentik. Maimonidész számára a legnagyobb tekintély Arisztotelész. Fő művével, a "Tévelygők vezéré"-vel intenzív Arisztotelész-tanulmányokra ösztönözte a zsidó filozófusokat. Közvetítésével jutott el Arisztotelész tanítása Európába, és játszott nagy szerepet a skolasztikában. Maimonidész 1135-ben Córdobában (Spanyolországban) született, ahol a zsidók társadalmi és politikai szabadságot élveztek. Muzulmánok, keresztények és zsidók egyetértésben éltek együtt a vallásilag toleráns arabok uralma alatt. Noha különbségek voltak az egyes népcsoportok között, el tudták hárítani a feszültségeket. Amikor 1148-ban az Almohádok foglalták el Hispániát, elkezdték a keresztények és a zsidók elnyomását.
1250. december 13.
Meghal II. Frigyes német-római császár
Egy németországi hadjárat előkészítése közben Apuliában meghal II. Frigyes német-római császár, aki egyúttal Szicília királya volt. Amikor 1212-ben a tizennyolc éves, önálló gondolkodású Frigyes szicíliai királyt német királlyá választották, kiemelkedő személyiség került a trónra. Felfogása az uralkodói hivatásról, amely szerint hatalmát közvetlenül istentől nyerte, elkeseredett harcot idézett elő a pápasággal, amely világi és lelki hatalmát látta veszélyeztetve. Végül a pápa győzött. De az egyházi átok (1227, 1239), a pápa általi trónfosztás (1245) és a birodalmi Itália alávetési törekvései során elszenvedett kudarcai ellenére II. Frigyes előremutató tetteket vitt végbe: központosította a szicíliai királyság államszervezetét, békés úton nyerte vissza Jeruzsálem szent városát a kereszténységnek, segítette a poroszországi rendi állam megalapítását.
1466. december 13.
Meghal Donatello olasz szobrász
Donato di Niccolo di Betto Bardi, az olasz reneszánsz művészet kiemelkedő mestere, a quattrocento legjelentősebb szobrásza Firenzében született 1386 körül. Az antik művészet plasztikai gazdagságának felhasználásával, a valóság sokarcú jelenségeinek realista megfigyelésével a reneszánsz szobrászat új, klasszikus formanyelvét teremtette meg. Fő művei Firenzében vannak, de Itália más városaiban is alkotott. Ő mintázta meg a Firenzét jelképező oroszlán, Marzocco alakját. Nagyon sok híres remekműve maradt fenn, talán legismertebb közülük a Bűnbánó Magdolna, az Angyali üdvözlet és Keresztelő Szt. János szobra. Művészetének még külön jelentőséget ad, hogy megteremtette a minden oldalról körüljárható plasztika, valamint a lovas szobor reneszánsz típusát. Ismert műve még a firenzei Dávid és a Padovában készült Gattamelata lovas szobra, a San Antonio- bazilika főoltárának szobrai és domborművei.
1474. december 13.
Izabellát és Aragóniai Ferdinándot választják Kasztília uralkodójává
II. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella házassága új korszakot nyit a spanyol állam történetében:
- a katolikus királyok uralma alatt a két terület fokozatosan egyesül,
- 1481-től felújítják az inkvizíció intézményét,
- Granada elfoglalása (1492) után száműzik a spanyolországi zsidókat és moriszkókat.
[5]1521. december 13.
Meghal I. Mánuel portugál király
52 éves korában meghal I. Mánuel portugál király, akit a `Szerencsés` jelzővel szoktak illetni. Uralkodását abszolutisztikus vonások jellemzik: megerősítette a korona hatalmát, visszaszorította a nemességet és kiiktatta az országgyűlést. Uralkodása alatt gátlástalan erőszakkal terjeszkedett a portugál gyarmatbirodalom Brazíliában, Dél-Afrikában és mindenekelőtt Indiában. Portugália szerezte meg az Indiai-óceán kereskedelmi monopóliumát. Mánuel vallási türelmetlensége főként a mórok és a zsidók ellen irányult, akiket 1496-ban ki is űzött az országból. Támogatta a művészeteket és a tudományt, és építészetben az ő nevét őrzi a Mánuel-stílus, mely a gótika és a reneszánsz elemeit ötvözi az újonnan felfedezett területekről érkező stílushatárokkal.
[6]1545. december 13.
A pápa megnyitja a tridenti zsinatot
Három sikertelen nekifutás után a `Laetare Jerusalem` kezdetű 1544-es bullával III. Pál pápa zsinatot hív össze Tridentben, hogy tisztázzák a vitatott vallási kérdéseket. A megszakításokkal 18 éven át tartó zsinat megnyitóján mindössze 31, többségében itáliai püspök jelentik meg. A pápa szándéka szerint a zsinatnak három nyomasztó problémával kapcsolatban kell végleges koncepciót kidolgoznia. Ezek a következők: - a vallásvita befejezése; - általános egyházreform; - a hitetlenek (mohamedánok) elnyomása alatt senyvedő keresztények felszabadítása. A négy éven át tartó első tanácskozási időszak során 11 ülésre került sor. A zsinat első szakasza során a katolikus tanok megerősítésével élesen elhatárolják magukat a protestáns hittételektől. A zsinat összehívását V. Károly is sürgette. A császár egy általános nyugati egyházi tanácsokozásban látja évek óta dédelgetett tervének, az átfogó vallási kiegyezésnek a lehetőségét. A protestánsok azonban nem mennek el Tridentbe. Sem a zsinat, sem a pápa nem hajlandó az evangélikusokkal egyezkedni, ehelyett csak engedelmességet követel. A protestánsok viszont nem ismerik el, hogy ebben a kérdésben a zsinat résztvevőinek álláspontja dönthet.
[7]1577. december 13.
Francis Drake világkörüli útra indul Plymouth-ból
Az angol hajóskapitány rablóhadjárataira felfigyeltek az angol kereskedelem vezető férfiai, de még a királyi udvar is. A kereskedők - élükön Sir Thomas Greshammel - támogatták, hogy elsőrendű hajókat szerelhessen fel, és jól fizetett, ügyes tengerészeket szerződtethessen flottájába. Francis Drake arra vállalkozott, hogy felderíti a spanyol kincsszállító hajórajnak, az ún. ezüstflottának az útvonalát, és megszerzi a hajók arany-ezüst rakományát. Drake királyi szabadalomlevelet is kapott, melyben I. Erzsébet felhatalmazta, hogy bárhol az óceánon megtámadhasson ellenséges hajókat. Az engedély fejében a hadizsákmány jókora része a királynő kincstárát illette. A megállapodás úgy szólt, hogy Drake kapitány a spanyol kincseshajókat pusztán azért fogja megtámadni, mert feltételezi, hogy éppen háború van. Ha a turpisság kiderül, a madridi angol követ majd bocsánatot kér és angol hidegvérrel szemléli a spanyol miniszterek dührohamait. Drake flottájából egyedül a Golden Hind tért vissza, azonban a hajó ezüstrudakkal, fűszerekkel és selyemmel volt megrakva. A sikeres hajóút után Erzsébet királynő lovagi rangra emelte kapitányát.
[8]1585. december 13.
Megszületett William Drummond költő
A Hawthornden-ben született skót író és költő rokonságban állt a skót királyi családdal. Edinburgh-ban tanult, de megfordult a kontinens egyetemein is. Ősei birtokán, Hawthornban telepedett le és az írásnak élt. 1616-ban adta ki verseit. Az első jelentős skót költő, aki angol nyelven írt. Szintén elsőként használta az olasz canzone formát angol nyelvre átültetve. Megírta Skócia történetét is. Ben Jonson drámaíróval folytatott beszélgetéseit kötetnyi feljegyzésben örökítette meg, amelyeket csak 1832-ben adtak ki, de Drummond emlékezetét elsősorban ez tartotta meg az utókor számára.
[9]1641. december 13.
Meghal Chantal Szent Franciska, a vizitációs nővérek alapítója
Jómódú katolikus hivatalnok-nemesi családból származott, Dijon-ban született 1572. január 28-án. Apja, az akkori francia parlament elnöke volt. Húszévesen ment férjhez Chantal báróhoz és már hat gyermekük született, amikor férje egy vadászat során életét vesztette. Nagy lelkierővel - súlyos anyagi körülmények közé jutva - nevelte fel gyermekeit. Amikor azok már felnőttek, Szalézi (Szent) Ferenc tanácsára 1610-ben új szerzetesközösséget alapított: a vizitációs nővérek rendjét. Ide az idősebb és gyengébb egészségű személyeket is felvették, s a rend egészen a felebaráti szeretetnek szentelte és szenteli munkáját. Halálakor már 41 háza volt a rendnek. A `szeretet vértanújának` nevezett Franciska nővért 1767-ben XIII. Kelemen pápa emelte a katolikus egyház szentjeinek sorába. Ünnepét december 12-én tartják.
[10]1732. december 13.
Megszületett Katona István jezsuita szerzetes, történetíró
A XVIII. század egyik jelentős történésze Bolykon látta meg a napvilágot, Nagyszombatban teológiát végzett és bölcsészdoktori fokozatot szerzett. 1761-ben szentelték pappá, 1769-ben szerzetesi fogadalmat tett. 1769-től a nagyszombati egyetem a világ- és a magyar történetelem, valamint a szónoklattan tanára volt. A rend feloszlatása után az esztergomi egyházmegye papja, majd 1777-től a budai egyetem tanára. Amikor 1784-ben II. József nyelvrendeletére megszűnt a magyar történelem tanítása, nyugdíjazták. Ezután Esztergomban élt, de országszerte gyűjtötte a történeti emlékeket. 1790-től mint érseki könyvtáros Kalocsán élt, s a papnevelő intézetben is tanított. Fő műve a magyarok története az őstörténettől a XIX. század elejéig. Ez az alkotása kritikai magyarázatokkal ellátott forrásszövegek gyűjteménye, számos kérdést oldott meg, és sok forrás megbízhatóságát tisztázta. Ezzel a magyar történeti forráskutatás egyik megalapozója lett. Foglalkozott még a kalocsai érseki egyház történetével.
[11]1780. december 13.
Megszületett Johann Wolfgang Döbereiner kémikus
Egy kocsis gyermekeként látta meg a napvilágot. Előbb a patikussággal próbálkozott, de nem volt elég pénze, a napóleoni háborúk pedig tönkretették rokonai textilfestő- és fehérítő üzemét, ahol dolgozott. A jénai egyetemen folytatott tanulmányokat, majd ugyanott 1810-ben - kémiai publikációira tekintettel - tanári állást kapott. 1810-ben doktorált, méghozzá úgy, hogy az eljárás költségeit is csak később, részletekben tudta kifizetni. 1819-ben professzor lett. Létrehozta az első kémiai oktatólabort, s ezzel úttörő szerepet játszott a kémiai képzés történetében. Ipari eljárásokat dolgozott ki. 1823-ban fedezte fel azt a jelenséget, hogy egyes anyagok egy kémiai reakciót nagymértékben felgyorsítanak anélkül, hogy maguk átalakulnának. (Ezt a folyamatot 1835-ben Jöns Jacob Berzelius svéd vegyész nevezte el katalízisnek.) Az 1829-ben általa felállított és később róla elnevezett triádelmélet a periódusos rendszer elvének előfutára volt. Kémiai kérdésekben patrónusának és barátjának, a német író és költő, Johann Wolfgang Goethének a tanácsadója volt. 1849. március 24-én halt meg Jénában.
[12]1797. december 13.
Megszületett Heinrich Heine német lírikus
Düsseldorfi zsidó családban született, s bár később katolizált, témaválasztásában gyakran találkozunk a kérdéskörrel. 1830-ben Párizsba ment, ahol a német kultúra képviselőjeként, és hazai lapok tudósítójaként tevékenykedett. Igazi művész volt, aki nem kötelezte el magát sem a zsidó vagy a keresztény vallás, sem a németek vagy a franciák mellett, mindig a saját igazságát és meggyőződését hirdette. Elsősorban a feudális német hagyományok, az önkényuralom és a beszűkült kispolgári gondolkodásmód ellen küzdött. A 19. század kiemelkedő német költője volt, az igazi lírikus, aki minden kis eseményből, benyomásból, élményből dalt írt. Első jelentős kötete, a Dalok könyve valamennyi lírai motívumot tartalmazta: a szerelmi- és tájlírát, és a gondolati költészetet egyaránt. Banális igazságokat fogalmazott meg a szerelemről, az ifjúságról, a napnyugtáról, a tengerről, amelyek egyszerűségükkel mondanak sokat. Ugyanakkor már fiatalkori írásaiban is a nagy szatirikus volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy mindent és mindenkit kigúnyoljon, akit csak lehet. Gunyorossága későbbi, politikai és az irodalmi élettel foglalkozó verseiben csak fokozódott. Nevetségessé tette a feudális hatalmakat, a tétovázó német polgárságot, mindkét egyházát. Ugyanakkor hitet és meggyőződést is képes volt sugallni, mint pl. hatalmas versében, A két gránátosban a Napóleon iránti rajongást eszményítette. Számos legendát és történelmi eseményt dolgozott fel: a Tannhäusert, Marie Antoniette-t, Belcazart, Dávid királyt. Németország - egy téli rege című költeménye a német valóság összefoglalása.
Jelentős mértékben hatott Petőfire, hiszen mind népi hangvételükben, mind politikai radikalizmusukban hasonlítottak. Ő is olvasott nagy költőnktől, fordításban. Lelkes versben üdvözölte a magyar forradalmat, példaként állította a németek elé. Legjelentősebb prózai írásaiban, az útiképekben sorra vette a német valóság számos elemét, a tájleírások mellett sok politikai és irodalmi kérdésben foglalt állást. Dalait számos zeneszerző megzenésítette, köztük Liszt Ferenc is, akivel Párizsban szoros kapcsolatban állt. Gyűjteményes kötete magyarul Versek. Prózai művek, valamint Versei címen jelentek meg. Betegsége miatt hét évig feküdt a matrac-sírban, de szelleme és alkotókedve töretlen maradt. Időskori lírája, a Mouche-dalok megható dokumentumai a testi erőn túli, szellemi, érzelmi kapcsolatnak. 1856. február 17-én hunyt el Párizsban. Utóélete is tanulságos. A zsidók hitehagyottnak tartották, a keresztények zsidónak. Az antiszemitizmus erősödésével igyekeztek agyonhallgatni. Jellemző, hogy Loreley című híres balladáját a hitleri időkben "ismeretlen német költő verseként" tanították, mivel kihagyni nem lehetett. Düsseldorf városa még húsz éve is tiltakozott, amikor nagy szülöttjéről akarták elnevezni az ottani felsőoktatási intézményt. Ma mégis ez a neve: Heinrich Heine Egyetem.[13]1815. december 13.
Megszületett Beneczky Hermin, a magyar nőnevelés úttörője
Beneczky Hermin, ismertebb nevén Veres Pálné Láziban született. 1839-ben férjhez ment Nógrád vármegye főjegyzőjéhez, s az 1850-es évekig kizárólag családjának élt. Azonban a nőnevelés elhanyagolt ügye egyre inkább felkeltette érdeklődését, és ezért 1867-ben megalapította a Nőképző Egyletet azzal a feladattal, hogy lehetővé tegye a nők alaposabb képzését és a vagyontalanok számára kenyérkereső pályák megnyitását. 1869-ben létrehozta leánynevelő intézetét, s az iskolában vezetésével több tagozatot hoztak létre. Intézetének nagy szerepe volt a magyarországi leánygimnáziumi oktatás kiépítésében. Nézeteit nyomtatásban is megjelentette. 1889-ben visszavonult az iskola patronálásától. Budapesten ma is utca viseli a nevét és gimnázium őrzi emlékét.
[14]1816. december 13.
Megszületett Werner Siemens német mérnök
Távíróvonalak létesítésére 1847-ben üzlettársával, J.G.Halske mechanikussal elektrotechnikai gyárat alapított, a híres Siemens Művek elődjét. Testvéreivel 1874-től több transzatlanti kábelt épített ki. Feltalálta a mágneses induktort, tervei szerint építették 1879-ben az első villamosvasutat, s megépített egy városi villamos vasutat, két vezetősínnel. 1866-ban Jedlik Ányostól függetlenül kidolgozta a dinamóelvet is, sőt azt a gyakorlatban is alkalmazta, s az általa terjedt el. Berlinben hunyt el 1892. december 6-án.
[15]1817. december 13.
Meghal Kitaibel Pál természettudós
Nagymartonban született 1757. február 3-án. A pesti tudományegyetem jogi karán, majd az orvoskaron tanult, 1785-ben avatták orvosdoktorrá. 1802-től egyetemi tanár, 1807-től az egyetem botanikus kertjének igazgatója. Jelentősen gyarapította a kert állományát, rendezte a herbáriumot, s ezzel lerakta az egyetemi herbárium alapjait. 1792-1816 között Erdély kivételével beutazta az egész akkori Magyarországot, s természeti leírásain kívül néprajzi megfigyeléseit is leírta. 1813-ban megbízták Magyarország természetleírásának és flórájának megírásával, de betegsége miatt munkája kéziratban maradt. 275 növényfajt és fajalatti egységet írt le, a hazai flórafajok mintegy felét ő fedezte fel, és 50-nél több növény viseli a nevét. Több új hazai állatot is felfedezett. Jelentős volt mint mineralógus, s hazánkban először írt le szakszerűen földrengést (Mór, 1810). Ő volt a balneológia magyar úttörője - mintegy 150 ásványvizet elemzett -, s a Természettudományi Társulat gondolatának első hirdetője. Bár korai halála miatt kevéssé volt ismert, mégis ő volt a XVIII-XIX. század fordulójának legnagyobb magyar természettudósa.
[16]1820. december 13.
Meghal Széchényi Ferenc gróf
Bécsben meghal Széchényi Ferenc főispán, helyettes országbíró, a magyar nemzeti könyvtár és múzeum alapítója. 1754. április 28-án született Fertőszéplakon. Sopronban, Nagyszombatban, illetve a bécsi Theresianumban tanult. 1776-tól a kőszegi kerületi tábla ülnöke, 1783-tól a horvát bán helyettese és a báni tábla elnöke volt. 1785-ben a pécsi kerület királyi biztosává nevezték ki, de a következő évben lemondott, majd több reformjavaslat megfogalmazása után 1792-ben átmenetileg visszavonult a közélettől. 1798-ban Somogy vármegye főispánja lett, 1800-tól pedig országbíró-helyettesként tevékenykedett. II. József reformköveteléseinek híve, a jozefinista politika támogatója, több külföldi tudományos társaság tagja volt. A művészetet és a tudományt jelentős összegekkel támogatta. 1802. november 25-én kelt adománylevelével a nemzetnek ajándékozta értékes könyvgyűjteményét, s ezzel megalapítója lett a később nevét viselő (OSZK) könyvtárnak, amely az 1808-ban általa létrehozott Magyar Nemzeti Múzeum alapintézményévé vált. A nemzeti bibliotéka alapításával szerzett érdemeit az országgyűlés 1807-ben még törvénybe is iktatta. Élete végén mindentől visszavonulva pesszimista tépelődésbe merült. Fia Széchenyi István, az MTA alapítója.
[17]1875. december 13.
Meghal Georg Friedrich Daumer
Würzburgban meghal Georg Friedrich Daumer, német költő és vallásfilozófus. Teológiai és filológiai tanulmányokat folytatott Lipcsében és Erlangenben. 1822-30-ig gimnáziumi tanár volt, utána kizárólag az irodalomnak élt. Igen tehetséges, de egyik végletből a másikba csapó ember volt. A kereszténység legádázabb ellenségei közé állt, az `élet vallását` állította szembe vele, végül azonban mégis a katolicizmusnál kötött ki. Verseiben kitűnően eltalálta a keleti költészet hangját és szellemét (Hafis, Mahomet). Filozófiai, vallásbölcseleti művében a kereszténység helyett ajánlja új vallását (Az új világkorszak vallása - 1849). Fordítóként is jelentős volt; magyarból Petőfi Sándor verseit fordította le németre.
[18]1881. december 13.
Megszületett Szemere Samu filozófiai író
A budapesti egyetemen doktorált, majd 1906-tól tanított. 1927-1942 között az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet igazgatója majd 1945-től az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság elnökeként tevékenykedett. 1945-1949 között az MTA levelező tagja volt, 1950-től az Országos Rabbiképző Intézet tanára. 1957-ben doktorált a filozófiatudományokból. MTA tagságát posztumusz kapta vissza 1989-ben. Számos cikket írt hazai és külföldi szaklapokban. Kiterjedt műfordítói munkássága során lefordította Spinoza összes műveit, Descartes, Feuerbach, Hegel fő munkáit, Giordano Bruno Párbeszédeit. Művei: Giordano Bruno (1917), A jelenkori filozófia főbb irányai (1923), Filozófia tanulmányok (1941). Budapesten hunyt el 1978. május 4-én.
[19]1895. december 13.
Meghal Jedlik Ányos
Győrben meghal Jedlik Ányos István természettudós és feltaláló, akadémikus, a kísérleti fizika kiváló művelője és oktatója. A nagyszombati, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult. 1817-ben lépett be a Szent Benedek-rendbe, tanulmányait Pannonhalmán fejezte be. 1822-ben doktorált bölcsészetből, 1825-ben áldozópap lett. Előbb öt évig tanított fizikát Pannonhalmán, majd a győri gimnáziumban, a pozsonyi királyi akadémián, 1840-78 között pedig a pesti tudományegyetemen, 1863-64-ben az egyetem rektora is volt. Feltalálta a szódásüveget és a `mesterséges savanyú víz` hatékony gyártásának eljárását, 1826-ban szódavízgyártó gépet szerkesztett, s ennek volt köszönhető az első szikvízüzem létesítése. 1850-ben jelent meg A súlyos testek természettana című tankönyve. A szabadságharc alatti magatartását nehezen bocsátották meg neki, mégis 1867-ben tanácsosi címet és Vaskorona-rendet kapott. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban választotta tagjául. Ő készítette az első tisztán elektromágneses hatás alapján működő elektromotort, a `villanydelejes forgonyt`. Legjelentősebb munkája az `egysarki villámindító`, az első unipoláris gép, s ezzel való kísérletezései során fedezte fel a dinamó-elektromos elvet - hat évvel megelőzve ezzel Siemenst. A közzétételt azonban elmulasztotta, ezért világszerte Siemenst tekintik a feltalálónak. `Csöves villámfeszítő`-je a feszültségsokszorozó lökésgenerátorok előfutára volt, ezzel 50 cm-es elektromos ívet tudott létrehozni. E találmányáért, Siemens javaslatára, az 1873-as bécsi világkiállításon a Haladásért-éremmel tüntették ki. Úttörő jelentőségűek voltak fénytani rácsokkal folytatott interferencia-kísérletei is. Fizikai, kémiai és matematikai szókincsünk jelentős része tőle ered, s részt vett az első német-magyar tudományos műszótár szerkesztésében. Keveset publikált, munkásságának jelentőségét azonban így is felismerték - elsősorban Eötvös Loránd.
[20]1902. december 13.
Megszületett Újszászy Kálmán tanár
A magyar népfőiskolák egyik megalkatotója fővárosban született. A sárospataki református teológiát végezte, majd Skóciában, Svájcban és Görögországban folytatott egyetemi tanulmányokat. Debrecenben doktorált, Szegeden szerzett egyetemi magántanári minősítést. A sárospataki kollégiumban 1931-ben lett a teológia-filozófia professzora. Egyidejűleg faluszeminárumot, falukutatást szervezett, falusi tehetségeket toborzott a `szegények iskolájába`. Fő célja a magyar parasztság szellemi-lelki felemelkedése volt. Szabó Zoltánnal együtt népfőiskolát alapított, majd főkönyvtáros, a Tudományos Gyűjtemény igazgatója, egyházkerületi főgondnok lett. Népfőiskolai előadásai maradandó hatást gyakoroltak a magyar társadalmi, politikai, kulturális élet számos kiválóságára. Jelentősen gazdagította a megye és Kelet-Magyarország szellemi életét. A Debreceni Teológiai Akadémia és a Kolozsvári Protestáns Egyetemi Teológiai Intézet díszdoktora volt. 1988-ban Bethlen Gábor díjat kapott, 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 1994. április 24-én hunyt el Sárospatakon. Életművéért 1999-ben - posztumusz - Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
[21]1906. december 13.
Megszületett Barankovics István kereszténydemokrata politikus
Polgáron látta meg a napvilágot. 1928-ban az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség főtitkára, a Bartha Miklós Társaság tagja, 1937-43 között Dessewffy Gyula mellett az Ország Útja című államtudományi és nemzetpolitikai folyóirat társszerkesztője, 1943-tól 1944-ig a Magyar Nemzet felelős szerkesztője és kiadója volt. 1945-ben a Budapesti Nemzeti Bizottság által nem engedélyezett Keresztény Demokrata Néppárt főtitkára, majd a Demokrata Néppárt alapítója és vezetője, 1945-49 között Hazánk című lapjának főszerkesztője. Az FKgP szétverése után megtartott 1947-es választásokon a keresztény polgári demokrácia megteremtését célul kitűző szervezete a legnagyobb ellenzéki párt lett. 1947-49 között országgyűlési képviselőként ellenezte az iskolák államosítását, a demokratikus átalakulás mellett elkötelezett mérsékelt katolikusok vezetőjeként a Szovjetunióval való megegyezés híve volt, de az állampárt, az MDP agresszivitása politikai mozgásterének beszűküléséhez vezetett. Személyes biztonsága megőrzése érdekében, a Mindszenty-per előtti napon, 1949 februárjában emigrálni kényszerült, majd pártja is feloszlott. Előbb Ausztriában a salzburgi menekültügyi iroda vezetője volt, majd 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le, s a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságában a kulturális ügyeket intézte. 1955-ben újjáalakította a Kereszténydemokrata Néppártot. 1958-ban tagja lett a Magyar Bizottságnak (a Magyar Nemzeti Bizottmány jogutódjának). New York-ban hunyt el 1974. március 13-án. 2001 decemberében hamvait a budapesti Fiumei úti temetőben újratemették.
[22]1906. december 13.
Megszületett Sir Laurens Van Der Post brit író és utazó
Alig húszéves volt, amikor egy durbani újság munkatársa lett, majd ún. `hajózó levelezőként` számos utazás részese volt. Járt Norvégiában, Angliában és a Távol-Keleten is. Utazásait összekötötte az írással. 1934-ben jelent meg első könyve In a Province címmel. A második világháború alatt a brit hadsereg szolgálatában kommandó akciókat és gerilla-csapatokat vezetett az ellenséges vonalak mögött Abesszíniában és holland Kelet-Indiában. 1943-ban Jáva-szigetén a japánok fogságába esett. Bár nem voltak kétségei Hirosima és Nagaszaki bombázásának jogossága iránt, mégis elítélte azok brutalitását. Bar of Shadow, The Sower and the Send és 1983-ban megfilmesített Merry Christmas Mr. Lawrence című regényei a háborús irodalom klasszikusai közé emelték. Humanisztikus ihletésű a fehérek és feketék kapcsolatának lélektani motivációit ábrázoló könyve a The Dark Eye Afrika. 1952-ben a Kalahari-sivatagban járt, amelynek eseményeit televíziós filmekben dolgozta fel. Karizmatikus személyiség és szókimondó ember volt, aki soha nem felejtette el afrikai származását. Bátran bírált olyan személyiségeket is mint Desmond Tutu, vagy Nelson Mandela. Személyes barátság fűzte Margaret Thatcher-hez annak miniszterelnöksége idején, és szoros kapcsolatban állt Károly walesi herceggel, a brit trónörökössel is. Londonban hunyt el 1996. december 15-én.
[23]1926. december 13.
Meghal Stróbl Alajos szobrászművész
Liptóújvárott született 1856. június 21-én. 1876-80 között Bécsben tanult, 1882-ben tűnt fel Perseus című szobrával. A XIX-XX. század fordulóján a magyar szobrászat vezető egyénisége lett, munkásságát érzékeny, realisztikus mintázás jellemezte. A kor legkedveltebb emlékműszobrásza volt. 1893-ban mintázta Arany János szobrát, amely a Nemzeti Múzeum kertjében található. 1906-ban készült a Halászbástyán levő Szent István lovas szobor és a Semmelweis-emlékmű. Budapest közterein állnak: a Jókai-szobor, Károlyi Sándor emlékműve, Eötvös József mellszobra. A XIX. századi emlékműstílusban fogant művei mellett számos impresszionisztikus, friss formázású portrét készített (Fiatal nő 1916, Szinyei Merse 1918). Évtizedeken át a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Pedagógiai tevékenységének a hatása úgyszólván felmérhetetlen. Az 1900-ban készített Anyánk című szobra a párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Ismert alkotása még Erkel és Liszt ülőszobra az Operaház bejáratánál, a Várban felállított Mátyás-kút, a Kossuth-mauzóleum szobordísze, valamint a szegedi Széchenyi- és a budapesti Erzsébet királyné-emlékmű.
[24]1930. december 13.
Meghal Fritz Pregl
Grazban meghal Fritz Pregl Nobel-díjas osztrák kémikus, orvos. 1894-ben orvosi diplomát szerzett a grazi egyetemen, ahol asszisztens lett. 1907-10-ben a grazi törvényszék vegyésze volt, 1910-ben az innsbrucki, majd három évvel később a grazi orvosi egyetem kémiaprofesszorává nevezték ki. Kísérleteit is 1910-ben kezdte a szerves anyagok mennyiségi mikroanalízisének kidolgozására, s eredményei nélkül a biológiailag fontos anyagok (hormonok, vitaminok, enzimek) tanulmányozása elképzelhetetlen lenne. A kémiai Nobel-díjat 1923-ban kapta a szerves anyagok mikroanalitikai elemzési módszerének kidolgozásáért. Róla nevezték el a gyógyászatban ismeretes gyulladáscsökkentő hatású jodidokat.
[25]1932. december 13.
Megszületett Sipos Ferenc labdarúgó
A budapesti születésű labdarúgó a Goldberger együtteséből került be az ifjúsági válogatottba, 1952-ben igazolt a Szolnoki Légierők együtteséhez. Öt év múlva az MTK szerződtette, majd 1964-1968 között a Budapesti Honvédban szerepelt. Összesen 280 NB I-es találkozót játszott, az MTK-val 1957-58-ban bajnoki címet szerzett, a Honvéddal pedig 1964-ben magyar kupagyőztes lett. A nemzeti válogatottban 1957-ben mutatkozott be, és a címeres mezt 77 alkalommal húzta magára. 57 egymást követő mérkőzésen szerepelt a válogatottban, ami önmagában is világraszóló eredménynek számít. Minden idők egyik legjobb védőjátékosa volt, akinek magas fokú játékintelligenciája példamutató szerénységgel párosult. Három világbajnokságon is pályára lépett (1958, 1962, 1966), és tagja volt 1964-ben az Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak. Visszavonulása után edzőként szolgálta a labdarúgást a Sátoraljaújhelynél, az Égszöv Medosznál, a Csepel Autónál, az egyiptomi Tersanánál. Nyugdíjba vonulásáig a Honvéd serdülőcsapatának edzőjeként tevékenykedett. Budapesten hunyt el 1997. március 17-én.
[26]1935. december 13.
Meghal Grignard Nobel-díjas francia kémikus
Lyonban meghal Francois Auguste Victor Grignard. Egyetemi tanulmányait a clunyi tanárképzőben kezdte meg, majd Lyonban folytatta, ahol először matematikát tanult. 1901-ben doktorált, témája a szerves magnéziumvegyületek vizsgálata volt. A lyoni egyetemen kezdett tanítani, majd 1909-ben Nancyban kémiaprofesszori katedrát kapott, 1919-től haláláig a lyoni egyetem professzora volt. 1900-ban a magnéziumorganikus vegyületek vizsgálata során felfedezte a róla elnevezett Grignard-reagenst, amelynek széles körű alkalmazása új utakat nyitott a szerves kémiai szintézisek területén. A Grignard-reakciók által számtalan vegyület állítható elő: szénhidrogének, alkoholok, ketonok, karbonsavak stb. 1912-ben kémiai Nobel-díjat kapott - megosztva - `a Grignard-reagens felfedezéséért, amivel jelentősen hozzájárult a szerves kémia fejlődéséhez.`
[27]1935. december 13.
Meghal Majovszky Pál
Budapesten meghal Majovszky Pál műgyűjtő, szerkesztő és újságíró. A képzőművészeti élet középpontjának számító Magyar Művészet című lap szerkesztője volt 1925-35 között. Gazdag magyar és külföldi grafikai gyűjteményét, benne a francia rajz- és akvarellművészet emlékeiből álló kollekciót 1914-ben a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.
[28]1937. december 13.
A japánok megszállják Nancsingot
Nancsing - az akkor Nankingnak nevezett város - 1937-ben a nacionalista kínai kormány székhelye, az ország fővárosa volt. A japán megszállás után a hadsereg több mint háromszázezer kínai katonát és polgári lakost gyilkolt le. A nőket és a gyermekeket szexuális rabszolgaságra kényszerítették, a férfiakat szamurájkarddal kivégezték, vagy benzinnel leöntötték, aztán meggyújtották, továbbá az élve eltemetés módszerét is előszeretettel alkalmazták. Mivel ekkor már a nyugati újságírók nem tartózkodtak a helyszínen a borzalmas eseményekről sokáig nem tudott senki. Egyes japán történészek azonban továbbra is vitatják az áldozatok számát.
[29]1955. december 13.
Meghal Moniz Nobel-díjas portugál idegsebész és politikus
Antonio Caetano de Abreu Freire Egas Moniz orvosi tanulmányait Coimbra egyetemén végezte, s ott lett professzor 1902-ben. 1911-től haláláig a lisszaboni egyetem neurológia professzora volt. Legjelentősebb tudományos eredményeit az agy homloki lebenyének tanulmányozásával érte el. A homloklebeny egyes részeinek átvágásával kezelte és gyógyította az egyéb pszichiátriai és fizikai gyógymódokkal már nem kezelhető betegeket. Ezzel megteremtette a nagyagyféltekék sebészetét. `Az egyes pszichózisok esetén végzett prefrontális leukotómia terápiás értékének felfedezéséért` 1949-ben - megosztva - orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki. Tudományos munkássága mellett a politikai életben is szerepet vállalt. 1903-1917 között parlamenti képviselő volt. 1917-ben spanyolországi követté, s még ebben az évben külügyminiszterré nevezték ki. Lisszabonban halt meg.
[30]1961. december 13.
Aláírják az Európai Szociális Chartát
Az Európa Tanács által kidolgozott dokumentum 45 jogot biztosít, a munkához való jogon át a férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánáshoz való jogán át a szociális juttatásokhoz, az egészségvédelemhez való jogig. 1991-ben Torinóban átdolgozott jegyzőkönyvet írtak alá a charta követelményeinek betartására vonatkozó ellenőrzésről. Ebben 19 alapvető jogot határoztak meg, melyből hetet kiemelt témaként jelöltek meg. Az alapdokumentumot és annak átdolgozott jegyzőkönyvét további 3 kiegészítő jegyzőkönyv követte. A charta 19 paragrafusából az uniós tagság egyik feltételeként legalább 10-et kell ratifikálni. Előírás, hogy a 10 jóváhagyott cikkelyből legalább öt a charta hét pontból álló úgynevezett kiemelt, azaz kemény követelményeihez tartozzon. Ezek között szerepel többek között a munkához, a társadalombiztosításhoz való jog és a bevándorlók, valamint családtagjaik joga a védelemhez. A nem kiemelt deklarációk között található például a tisztességes fizetéshez való jog. Az egyezményhez csatlakozott országokat negyedévente egy szakértői bizottság ellenőrzi. A súlyosabb problémáknál a miniszterek bizottsága felszólíthatja az adott országot, hogy antiszociális gyakorlatán változtasson. Magyarország 1991 decemberében csatlakozott a Chartához, majd az Országgyűlés 1999. július 7-én ratifikálta azt.
[31]1974. december 13.
Málta kikiáltja a köztársaságot
A Földközi-tengeri sziget 1800-tól angol uralom alatt állt; 1964-ben nyerte el függetlenségét a brit Nemzetközösségen belül. Málta 1974. december 13-án megszakította kapcsolatait a brit koronával és kikiáltották a köztársaságot.
[32]1981. december 13.
Lengyelországban hadiállapotot vezetnek be
Lengyelországban 1981. december 13-án vezették be a politikai ellenzék, főként a Szolidaritás szakszervezet megtörésére a hadiállapotot. (A lengyel alkotmány csak háborús vagy hadiállapotot ismer, ezért a Magyarországon meghonosodott `szükségállapot` elnevezés helytelen). Az intézkedést a Wojciech Jaruzelski tábornok vezette Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa rendelte el. Ennek értelmében az ellenzéki vezetőket - élükön Lech Walesával, a Szolidaritás Szakszervezet elnökével - internálta, az érdekképviseletek és pártok működését felfüggesztette, részleges kijárási tilalmat rendelt el, kikapcsoltatta a telefonösszeköttetést és lezáratta a határokat. A szükségállapot 598 napig tartott. Ezalatt a legnagyobb tragédia a sztrájkoló katowicei Wujek bánya kilenc bányászának halála volt, akik december 16-án a rohamrendőrök sortüzének estek áldozatul. A határzár felszabadulása után 1,6 millió lengyel távozott külföldre, akiknek később csak a fele tért vissza hazájába. Tíz, tizenöt, majd 20 évvel a történtek után a lengyelek többsége úgy vélte, hogy az anarchiához és polgárháborúhoz közeli káoszban, a külső katonai beavatkozás veszélyének terhe alatt a szükségállapot bevezetése helyes döntés volt. Ugyanakkor a Szolidaritás mindvégig úgy vélte: `Amennyiben Lengyelország valódi jogállam, úgy a szükségállapot felelőseit el kell ítélni`. 2001-ben Aleksander Kwasniewski akkori államfő emlékező beszédében azt mondta: `a hadiállapot minden józan megítélés szerint egyértelműen rossz volt, az az újjászülető szabadság ellen irányult, s az államhatalom ellen hangolta a lengyeleket, megsemmisítette reményeiket.` Jaruzelsit a varsói parlament ezzel kapcsoaltban 1996-ban tisztázta mindennemű alkotmányos felelősség alól, 2006-ban azonban ismét vádat emeltek ellene a hadiállapot bevezetése és a Szolidaritás szakszervezet elnyomása miatt.
[33]2002. december 13.
Koppenhágában a magyar delegáció lezárta a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unió tizenöt tagországával.
Az EU-csúcs eredményeképpen tíz állam (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Litvánia, Lettország, Észtország, Málta, Ciprus) kapott hivatalos meghívást az Unióba.
