2024. tél: Szoknyával a politikában
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: november  •  Nap: 07
14 találat
[1]

1687. november 7.

Magyarország örökös Habsburg-királyság lesz

A török elleni felszabadító harcok megindulása és mindenekelőtt Buda felszabadítása egyre sürgetőbbé tették a császári/királyi udvar számára az ország kormányzásának áttekintését, a különböző reformelképzelések megvitatását, az ősi rendi alkotmány módosítását. Ehhez viszont szükséges volt a magyar országgyűlés összehívása. A legfontosabb államjogi kérdések már a császár és a főrendek képviselői között tartott előzetes tárgyalásokon eldőltek: a királyválasztás jogának helyébe a Habsburgok örökös királyságának törvénybe iktatása lépett az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlésével. I. Lipót császár ennek tudatában hívta össze 1687. október 18-ra Pozsonyba a magyar rendeket, hogy a szükséges törvénymódosításokat velük elfogadtassa. A Caraffa tábornok eperjesi vésztörvényszéke által hozott ítéletek árnyékában a rendek tárgyalásai az uralkodó elképzelései szerint haladtak. Az országgyűlés jóváhagyta az új törvényeket, és elsőszülöttségi jogán királlyá koronázták a 9 éves József főherceget. A király 1688 januárjában szentesítette a törvényeket, melyek értelmében Magyarország a Habsburgok örökös királyságai közé került. A lojális főnemesség szolgálatainak elismeréseként törvénybe iktatták a hitbizomány intézményét (vagyis: királyi engedéllyel elidegeníthetetlenné nyilvánították a nagybirtokok jelentős részét). A köznemesség megnyugtatására megújították az 1681. évi soproni országgyűlés vallásügyi intézkedéseit (vagyis: kimondták a protestáns vallásgyakorlat szabadságát); megszüntették az eperjesi vésztörvényszéket. Az országgyűlés ugyanakkor nagyszámú külföldi főnemest fogadott a Magyar Királyság nemesei közé.

[2]

1701. november 7.

Rákóczi Ferenc megszökik bécsújhelyi börtönéből

II. Rákóczi Ferenc herceg az 1697-ben levert hegyaljai parasztfelkelés, s a véres megtorlások után, híveinek unszolására 1700-ban cselekvésre szánta el magát és XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. Azonban a francia megbízott elárulta őt a Habsburgoknak, akik - I. Lipót Habsburg császár utasítására - 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták a hűtlenséggel vádolt Rákóczi Ferenc herceget, majd Bécsújhelyen május 29-én a várbörtönbe zárták. Vele együtt fogták el Szirmay Istvánt, Vay Ádámot, Lászlót és Mihályt. A herceg ügyében összeült különbíróság megállapította a hűtlenség elkövetését és az ügyész fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet kért. 1701. november 7-én azonban Rákóczi Ferenc felesége, Sarolta Amália (hessen-rheinfelsi hercegnő) segítségével megszökött a börtönből. (A szökésben közvetve részt vett I. Lipót jezsuita gyóntatója és több udvari személy is, akik Rákóczi kivégzése esetén európai diplomáciai bonyodalmaktól féltek. A szökésben közvetlenül részt vett Gottfried Lehmann kapitányt - ő volt a parancsnoka a Rákóczit őrző dragonyos szakasznak - a császári törvényszék halálra ítélte és 1701 végén kivégezték.) Szökése után Rákóczi Lengyelországba menekült (1701. november 25.), s 1703-ban kurucok onnan hívták haza a felkelés vezetésére.

[3]

1810. november 7.

Megszületett Erkel Ferenc

Erkel Ferenc Gyulán született. Pozsonyban tanult zenét, majd 1828-tól Kolozsváron élt, hangversenyezett és vezényelni tanult, 1834-ben Pesten telepedett le, s zongoraművészként aratott jelentős sikereket. A XIX. század magyar zenéjének egyik legjelentősebb mestere, közel ötven éven át a Nemzeti Színház karnagya volt, 1874-től pedig az Operaház főzeneigazgatója. Ő a Himnusz megzenésítője (1844). Első nevezetes operája a Hunyadi László (1844), amely máig megőrizte népszerűségét. Ezt fő műve, a Katona József drámája nyomán írt Bánk bán (1861) követte, amely az uralkodói önkény elleni éles tiltakozás. Az opera dallamai már tiszta magyar zenére épültek (Bordal, Hazám, hazám, Melinda áriái). Műveiben a magyar történelem, a nemzeti eszmék kifejezésére törekedett. Munkássága a magyar zeneélet valamennyi területén korszakos jelentőségű. Ő alapította meg a Filharmóniai Társulatot, és megalapításától igazgatója, zongoratanára volt a Zeneakadémiának (1875-87).

[4]

1895. november 7.

Bíró Lajos elindul dél-ázsiai expedíciójára

Bíró Lajos kutató, néprajzi gyűjtő 1895. november 7-én indult el dél-ázsiai (főleg új-guineai) `egyszemélyes expedíciójára`. Hat évi új-guineai tartózkodás és jávai, szingapúri, kelet-ausztráliai útjai során mintegy 200 000 állatot, elsősorban rovarokat és 6000 darabos néprajzi tárgyat gyűjtött, amelyek egy része feldolgozatlanul maradt. Sokat fényképezett, ami akkor még páratlan munka volt.

[5]

1916. november 7.

Wilsont újra elnökké választják

Csekély többséggel másodszor választják az Egyesült Államok elnökévé Woodrow Wilsont. A demokraták azzal a jelszóval vezették választási hadjáratukat, hogy: `Ő hozott ki minket a háborúból`, amelynek mindenekelőtt a nők szavazatait köszönhették, akik az Egyesült Államok nyugati államaiban már rendelkeztek szavazati joggal. Wilson semleges akar maradni (1917. IV. 6.), hogy közvetítői szerepet játszhasson az ellenfelek között.

[6]

1917. november 7.

Az orosz bolsevik forradalom megdönti a Kerenszkij-kormányt



A Szovjetunió története, Szabó Miklós egykori "repülőegyetemén" >>>

A Lenin mauzóleum >>>

LENIN Internet Archivum >>>

[7]

1920. november 7.

Sikeres ejtőernyös ugrást hajtanak végre Magyarországon

A Rákosmezőn 1920. november 7-én tartott repülőbemutatón Kovács Endre végrehajtotta az első magyarországi ejtőernyős ugrást. 1937. június 20-án nyílt meg a budaörsi repülőtér, itt rendeztek először Magyarországon tömeges ejtőernyős ugrást. Az első magyar ejtőernyő Hess Ákos tervei alapján 1939-ben készült el. Az első országos bajnokságot 1953 augusztusában a Ferihegyi repülőtéren tartották. Magyar sportolók 1956-tól vesznek részt világbajnokságokon, Kastély Sándor 1957-ben érte el az első világcsúcsot. 1958-ban a magyar férfi csapat világbajnok lett.

[8]

1944. november 7.

A magyar kommunista vezetők Szegedre érkeznek Moszkvából

A Szovjetunióban tartózkodó magyar kommunista emigránsok moszkvai vezető csoportja 1944. október második felére elkészítette `Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja` című kiáltványát. Ezt november második felében Sztálin is jóváhagyta. A szovjet vezetés az október 15-i "kiugrási" kísérlet kudarca után adott engedélyt arra, hogy a moszkvai magyar kommunisták közül négy személy hazatérhessen. Október 26-án indult útnak Gerő Ernő, Nagy Imre, Révai József és Farkas Mihály. A teljes kommunista emigráció hazatéréséhez Sztálin azért nem járult hozzá, nehogy angol és amerikai szövetségesei azt feltételezzék, hogy a szovjet csapatok által elfoglalt országokban a kommunisták katonai támogatással azonnal átveszik a hatalmat. A Moszkvából repülőgéppel elindult csoport a rossz időjárási viszonyok miatt nem jutott el Szegedre, csak egy kis román városba, majd Bukarestbe. Innen gépkocsival folytatták az útjukat Aradra, ahol a szovjet csapatok soraiban működő és már korábban hazatért Vas Zoltán informálta őket a helyzetről. Végül a csoport november 7-én megérkezett Szegedre, és megkezdte tevékenységét.

[9]

1944. november 7.

Negyedszer is újraválasztják az Egyesült Államok elnökét, Franklin Delano Roosevelt-et

További részletek FDR-ról >>>

[10]

1950. november 7.

Felavatják az Árpád-hidat

1950. november 7-én felavatták a budapesti Árpád hidat. A híd létesítéséről már 1908-ban törvény született, de az I. világháború, majd a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd építése miatt elhalasztották. Általános terveit Széchy Károly és Sávoly Pál készítette. A hidat négy, párhuzamos övű, lemezes főtartóval tervezték, egy parti, egy az óbudai Dunaág feletti, egy hajógyári szigeti, három budai főág feletti, három pesti főág feletti és egy pesti parti nyílással. A margitszigeti műtárgy 90 m hosszú, az egész híd 928 méteres. A hidat eredetileg 27,6 m szélesre tervezték, 2x2 közúti és 2 villamos nyommal. Az építkezést 1939-ben kezdték el, 1943-ban a háború miatt abbahagyták, addigra a Buda felőli három nyílás és egy 20 m-es konzolos szakasz épült meg, teljes szélességben. 1948-ban folytatták a munkát, de csak két főtartó készült el, 11 m széles pályával, rajta a villamossínekkel, és 1-1 m széles járdával. Sztálin híd néven 1950. november 7-én adták át. A keskeny szerkezet egyre kevésbé felelt meg a forgalmi igényeknek, ezért az 1970-es években elhatározták a kiszélesítését. Az eredetivel szemben 2x3 közúti sávot terveztek, s a hidat ennek megfelelően alakították át. A két középső régi főtartó a villamospályát hordja, a közúti hidak egy-egy kétfőtartós szerkezeten nyugszanak. A teljes szélesség már 35,3 m, s a híd a korábbi pilléreken támaszkodik. Az átépítés 1980-84 között a Flórián tér korszerűsítésével együtt folyt, ahol két kétsávos közúti felüljáró épült. A teljes rendszert 1984. november 5-én adták át, az Árpád híd ezzel a főváros legnagyobb kapacitású dunai átkelőhelye lett.

[11]

1956. november 7.

Doris Lessing angol írónő nyílt levelet tesz közzé a magyar forradalomról

Doris Lessing angol írónő Borisz Polevojnak, a Szovjet Írószövetség külügyi titkárának címzett nyílt levelet tett közzé a magyar forradalom ügyéről. Ebben felszólította saját kormányát a szuezi beavatkozás beszüntetésére, és arra kérte a szovjet kollégákat, hogy ők is hasonlóképpen tiltakozzanak kormányuknál `a magyar nép megsemmisítésére irányuló akciója` ellen. Az 1919-ben Iránban született és Rhodéziában felnőtt írónő mindvégig az elnyomott népek és nemzetiségek szószólójaként lépett fel. 1949 óta élt Londonban, regényeit, rövid történeteit realisztikus stílusban írta, éles társadalombírálattal, illetve a kolonialista, rasszista megnyilvánulások elítélésével összekötve. Már első regényciklusa, a `The children of violence`, (Az erőszak gyermekei) is ezt a felfogást tükrözte. Az írónő már fiatalon elkötelezte magát a Kommunista Pártnak, s természetesen őszinte, baráti érzelmeket táplált a szovjet kommunisták, a szovjet nép iránt. Lelkes propagálója volt a brit-szovjet kapcsolatok megjavításának is. A magyar szabadságharc 1956-os szovjet eltiprása viszont, számos nyugati kommunista értelmiségihez hasonlóan, őbenne is súlyos politikai-érzelmi törést okozott. A szovjet beavatkozás hatására kilépett a kommunista pártból. Levelének természetesen Moszkvában nem volt foganatja. Polevoj azonban lefordította azt, és 1957. február 6-án elküldte az SZKP Központi Bizottságának. A levél szövegét csak közel negyven évvel később, az Isztrocseszkij Arhív 1995. évi első számából ismerhette meg az orosz közvélemény.

[12]

1956. november 7.

Gérecz Attila költő szovjet golyók áldozata lesz

Dunakeszin született 1929. november 20-án. Hadapród-iskolás múltja miatt nem kerülhetett egyetemre, de válogatott öttusázóvá küzdötte fel magát. A hatalommal már 19 éves korában összeütközésbe került: baráti körének tagjaival együtt összeesküvés címén letartóztatták. Őt tizenöt évre ítélték, három társát felakasztották. A börtönévek sem törték meg. Itt írt és a Füveskert antológiában megjelent verseit németre, olaszra, angolra, spanyolra, oroszra és portugálra is lefordítottak. A váci börtönből 1954-ben megszökött, de elfogták, majd Márianosztrára hurcolták. A forradalmárok szabadították ki 1956 októberének végén. Részt vett a budapesti utcai harcokban, 1956. november 7-én, szovjet golyósorozat vetett véget életének. 1991-ben egykori fogolytársa, Kárpáti Kamil költő, író megalapította költő és harcostársa emlékére a Gérecz Attila-díjat. 2000-ben a Balassi Bálint baráti körtől posztumusz kitüntetést, Balassi Bálint-emlékkardot kapott.

[13]

1975. november 7.

Meghal Bárczi Géza nyelvész

Budapesten meghal Bárczi Géza állami és Kossuth-díjas nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végzett mint az Eötvös Kollégium tagja. 1914-ben ösztöndíjjal Franciaországba utazott, ahol azonban az I. világháború idején internálták. A Nemzetközi Vöröskereszt segítségével jutott ki Svájcba, ahol a lausanne-i egyetemen fejezte be tanulmányait. 1919-ben Budapesten kezdte tanári pályafutását, majd a szegedi, budapesti és végül a debreceni egyetemen oktatott. 1952-től az ELTE II. sz. magyar nyelvészeti tanszékének vezetője volt nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig. A francia-magyar nyelvi-művelődési kapcsolatok vizsgálatán keresztül hamar eljutott a magyar nyelvtudomány műveléséhez. Legfontosabb a magyar nyelvtörténeti - s ezen belül - a történeti hang- és alaktanra vonatkozó munkássága. Tagja volt az MTA nyelvművelő és helyesírási bizottságainak, több mint másfél évtizedig állt a Magyar Nyelvtudományi Társaság élén. Számos tankönyvet is írt. Ismert műve A magyar szófejtő szótár, valamint A magyar nyelv értelmező szótára, amelyet Országh Lászlóval közösen szerkesztett. Több egyetemi, gimnáziumi tankönyvet írt. Sokat tett a külföldön élő magyarok anyanyelvének megőrzése érdekében. Magyarországon ő indította el a módszeres történeti nyelvjáráskutatást

[14]

2002. november 7.

A brüsszeli Európa Parlamentben tartották a magyar-EU társulási parlamenti bizottság 18. ülésszakát, melynek a csatlakozási tárgyalások még hátralevő nehéz kérdései, valamint a védzáradék rendszere volt a fő témája.

Bezár