2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: október  •  Nap: 17
21 találat
[1]

1540. október 17.

A Portára küldött János-párti követek jelentik Isztambulból, hogy I. Szulejmán szultán elismerte Szapolyai Jánost magyar királynak

[2]

1704. október 17.

I. Lipót császár rendeletben tiltja meg a szabadságharc váltópénzének, a rézpénznek a forgalmazását és elfogadását

[3]

1757. október 17.

Meghal René de Réaumur francia fizikus

René Antoine Ferchault de Réaumur La Rochelle-ben született 1683. február 28-án. Már 25 évesen az Akadémia tagjává választották. Egyike volt a Nagy Francia Enciklopédia szerzőinek. A róla elnevezett hőmérsékleti skálát 1730-ban tette közzé. Igen sokoldalú, nagyműveltségű tudós volt. Nagy részét ő írta a 27 kötetes Különféle mesterségek és művészetek leírása című könyvnek, de kedvtelésből írt egy négyezer oldalas könyvet a rovarvilágról is. Kísérletezett a gyöngy mesterséges tenyésztésével, kidolgozta a vízhatlan papír készítésének módját, ő vezette be a vasöntésben a homokformázást, és feltalálta a buktatható kemencét. A fémfelületek mikroszkópos vizsgálatával ő a megalapítója a metallográfiának is, s számos újítást vezetett be a könyvkötészetben és porcelángyártásban. Bermondiere Maine-ban érte a halál. Gazdag könyvtárát a Francia Tudományos Akadémia őrzi.

[4]

1760. október 17.

Megszületett Saint-Simon gróf

Franciaország egyik leggazdagabb családjának gyermeke, az emlékirat-író Louis de Rouvroy duc de Saint-Simon leszármazottja volt. Szakított családjával, 16 évesen hadnagyként szolgált a francia hadseregben, 19 éves korában részt vett az amerikai függetlenségi háborúban. A francia forradalom alatt börtönbe került, majd minden vagyonát elvesztette. Számos foglalkozással próbálkozott sikertelenül, 1801. évi házasságáig zaklatott életet élt. 1802-11 között jelentette meg első írásait Genfben, majd Párizsban. Könyveiben támadta a forradalom barbárságát, s az államok feletti szellemi hatalom elméletét fejtette ki. Műveiben a vagyon igazságosabb elosztását, a termelés állami irányítását követelte, az emberek testvériségét hirdette. A `termelőkre` akarta alapozni az új társadalmat, amelyből a `mihasznák` kimaradnának (A parabola, 1819). A társadalmat központilag akarta átalakítani a kommunista csoportok, de nem a munkásosztály vezetésével. A szocializmus megteremtésében a tőkéseknek és az általuk szervezett kis csoportoknak tulajdonított döntő szerepet, egy tervező és technokrata szocializmus rajzolódik ki eszméiből. A társadalmi haladást az értelem fejlődésétől és a gazdagok megnyerésétől várta. Idős korában jelentette meg két legfontosabb művét, A gyárosok katekizmusát és Az új kereszténységet. Előbbiben a királyság és a gyáripar együttműködését szorgalmazta, a másodikban az új társadalom megszületését a keresztényi testvéri szeretet megvalósulásától várta. Saint-Simon az utópista szocialista irányzat képviselőjeként felismerte a kapitalizálódó társadalom ellentmondásait, elképzelései azonban nem mutattak megoldást a gondokra. Tanításai mégis erősen hatottak a XIX. század második felének ipari és kereskedelmi fejlődésére.

[5]

1787. október 17.

Megnyílik a Várszínház Budán

A Várszínház Buda első állandó színháza, a főváros legrégibb, műemlékként nyilvántartott színházépülete. 1270 táján ferences rendi templomnak épült, majd a török hódoltság idején a budai pasa dzsámija volt. 1725-től a karmeliták újjáépítették. Rendjük feloszlatása után a templomot és kolostort - II. József rendeletére - Kempelen Farkas tervei alapján színházzá alakították át. Az új épületben 1787. október 17-én nyílt meg a német nyelvű színház. Az épülethez fűződött a magyar színjátszás jeles eseménye: 1790. október 25-én Kelemen László színtársulata itt tartotta az első magyar nyelvű színielőadást. 1800-ban itt adott hangversenyt Ludwig von Beethoven. 1870-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza, majd magánszínházak működtek benne. 1925-1977 között zárva volt. A II. világháborúban súlyosan megsérült. 1977-re - külső formáját megtartva - teljesen átépítették, s az akkor alakult Népszínház otthona lett. 1982-től ismét a Nemzeti Színház, majd az ebből alakult Pesti Magyar Színház kamaraszínházaként működött. Az épület 2001 decemberétől az új Nemzeti Táncszínháznak ad otthont.

[6]

1792. október 17.

Megszületett Sir John Bowring angol író

Exeter-ben látta meg a napvilágot, külföldi, kereskedelmi célú útjain már fiatalon több nyelvet igen jól megtanult. Amikor Jeremy Bentham filozófus és közgazdász 1824-ben elindította Westminster Review című radikális szellemiségű folyóiratát, Bowring annak társszerkesztője lett, majd a lap teljes irányítását átvette. Az 1920-as évektől több kelet-európai nép, valamint Hollandia és Spanyolország irodalmáról tanulmányokat, illetve azokból fordításokat közölt. Járt hazánkban is, sőt egy kicsit tudott magyarul is. A magyarok költészete, valamint Fordítások Petőfi Sándornak, a magyar költőnek műveiből címmel két szép kötetet adott ki, de fordított Jókaitól is. Munkásságáért beválasztották a Kisfaludy Társaságba és az MTA levelező tagságával tisztelték meg. 1849-ben brit katonai konzul lett, és a Kínában folytatott kereskedelmi tevékenység főfelügyelője. 1854-től hongkongi kormányzó volt. 1855-ben Sziámba (a mai Thaiföldre) látogatott, s ott a királlyal kereskedelmi szerződést kötött. 1861-ben biztosként küldték ki az újonnan alakult Olasz Királyságba. Szülővárosában hunyt el 1872. november 23-án.

[7]

1797. október 17.

Campoformioban békét köt Ausztria Napoleonnal

Bonaparte Napóleon észak-itáliai győztes hadjárata után Campoformióban megkötötte Ausztriával az első koalíciós háborút lezáró békét. A békekötésben rögzítették a fogságba került császári - köztük számos magyar - katonák szabadon bocsátását. Ennek ellenére a franciák kb. 20 ezer hadifoglyot visszatartottak, akiknek kb. a felét, elsősorban magyarokat, "mint a vásárban a marhát" eladták a spanyol uralkodónak. A spanyol király rabszolgákként az észak-afrikai spanyol gyarmatokra küldte a hadifoglyokat, akik az ottani ültetvényeken dolgoztak. Később további sok ezer hadifogoly jutott hasonló sorsra. Az első híradások szörnyű állapotukról 1806-1807-ben érkeztek Magyarországra. A nehéz munkától, a forró sivatagi éghajlattól és az elszenvedett nélkülözésektől több ezren elpusztultak, de 1807-ben még mintegy 18-20 ezren (nem tudjuk, hány volt közülük magyar) sínylődtek a spanyolok fogságában. Csak töredéküknek sikerült Magyarországra visszatérniük.

[8]

1803. október 17.

Megszületett Deák Ferenc

Deák Ferenc Söjtörön született, jómódú középbirtokos családban. Szüleit kamaszkorában veszítette el, így csendes, zárkózott természetűvé vált. Iskoláit Keszthelyen kezdte el járni, majd 1812-1813-ban a pápai Királyi Algimnázium növendéke lett . Innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba, ahol 1817-ben végzett. Az év őszétől a Győri Királyi Tudományakadémia jogakadémiára járt.
15 éves volt, mikor gyámja, Hertelendy György Győrbe vitte. A bölcseleti kart 1819-ben végezte el, a jogit 1921-ben. Ezután Pestre került joggyakornoknak, és 1823 végén kapta meg ügyvédi oklevelét. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzője volt. A törvényszéki üléseket járva megismerte a megyei jogi élet minden apróbb részletét. Szabadidejében sokat olvasott és tanulmányozta a magyar alkotmány- és jogtörténetet. Irodalomban Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor verseit kedvelte, de leginkább Vörösmarty költészetéhez vonzódott. Ez utóbbival levelezett is, és 1827 májusában személyesen is találkoztak. 1833-36 között - és később 1839/40-ben - ő képviselte Zalát a pozsonyi országgyűléseken, ahol az ellenzék egyik vezéreként a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás valamint a sajtó szabadságáért küzdött.
Elvállalta a tiszti ügyész, árvaszéki jegyző és helyettes alispáni feladatot. Pozsonyban a liberális ellenzéket párttá kovácsolta, és vezérszónokuk lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett, de politikailag Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét követ lett, április 11. és szeptember 11. között igazságügyi miniszterként Batthyány Lajos miniszterelnök jobb keze. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de nem vállalta el. 1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, amivel azonban Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben az ún. Felirati párt vezére lett.
Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát, miszerint szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása miatt. Annak visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865. április 15-én a Pesti Naplóban megjelent Húsvéti Cikke, amelyben a jövőbeni kiegyezés lehetőségét vázolta fel. Az 1865-ös országgyűlés meghozta pártja számára a győzelmet: (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek) 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Deáknak címezve megírta a kiegyezésellenes ún. Kassandra levelet. 1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet.
Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját - amit róla neveztek el -, ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Később Deák betegsége miatt és a vezető réteg visszáságait látva elkedvetlenedett, és a kiegyezést követően visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. Még 3 évig élt, mert utána szívbetegsége -1876. január 29-én - elvitte. A nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A Kerepesi temetőben felállított mauzóleumban nyugszik.

[9]

1806. október 17.

Dessalines-t, Haiti császárát összeesküvők gyilkolják meg

Jean Jacques Dessalines, Haiti császára politikai ellenfelei, Henri Christophe és Anne Alexandre Pétion által szervezett merénylet áldozata lesz. Dessalines, aki rabszolgaként került Haitire, a Toussaint Louverture által vezetett franciaellenes felkelés során emelkedett fel a tábornoki rangig. 1803 novemberében a sziget feladására kényszerítette a francia expedíciós csapatokat. Mint a Haiti Köztársaság új főkormányzója a szigeten maradt francia telepesek legnagyobb részét legyilkoltatta. A sziget spanyol felét azonban nem sikerült elfoglalnia. 1804-ben I. Jakab néven császárrá koronáztatta magát. Zsarnoki uralma után ő maga is áldozatául esett a mulatt Pétion és a néger Christophe által vezetett összeesküvésnek.

[10]

1837. október 17.

Meghal Johann Nepomuk Hummel zongoraművész és zeneszerző

A magyar származású művész Pozsonyban született 1778. november 14-én. Pozsonyi és bécsi tanulmányai alatt már hangversenyezett, két évig Mozart, később Salieri növendéke volt. 1804-től Esterházy herceg kismartoni zenekarának helyettes karmestereként dolgozott, majd stuttgarti, illetve weimari udvari karmester volt. Kilenc operát, sok kamarazenét és számos zongoraművet írt. Több magyar vonatkozású műve ismeretes. Szerzői jogi memorandumot dolgozott ki, amellyel a modern szerzői és kiadói jogszabályozás egyik megteremtője lett. 1828-ban megjelent zongoraiskolája igen értékes a modern zongorajáték kialakulása szempontjából. Weimarban érte a halál.

[11]

1849. október 17.

Meghal a lengyel zeneszerző, Frédéric Francois Chopin

39 éves korában, Párizsban meghal a lengyel zeneszerző, Frédéric Francois Chopin. A varsói arisztokráciát csodagyermekként zongorajátékával szórakoztatta; már 1817-ben megalkotta első kompozícióit. 1831-ben érkezik Párizsba, és a közkedvelt művész körül hamarosan tanítványok gyülekeznek. Gazdasági függetlenségét megteremtve teljesen a zeneszerzésnek hódolhatott. Chopin különösen improvizációival emelkedett ki a kortárs zeneszerzők közül. Szinte kizárólag zongorára komponált műveiben újra és újra előbukkannak a lengyel népzene motívumai.

[12]

1871. október 17.

Megszületett Berinkey Dénes miniszterelnök

A Komárom megyei Csúz településen látta meg a napvilágot. A budapesti Tudományegyetem jogi karán szerzett doktori címet, s ügyvédként kezdte pályáját. 1901-ben került az Igazságügyi Minisztériumba, ahol először miniszteri tanácsos, később osztályvezető lett. Inkább szorgalmával, mint vezetői képességeivel tűnt ki. 1918 őszén a Károlyi-kormány igazságügyi miniszterré nevezte ki, majd Károlyi köztársasági elnöksége idején 1919. január 19. és 1919. március 21. között a Tanácsköztársaság kikiáltásáig miniszterelnök és külügyminiszter volt. Amikor a polgári őszirózsás forradalom a kommunisták proletárdiktatúrájába torkollott, Berinkey helyét a Garbai Sándor vezette Forradalmi Kormányzótanács vette át, ő pedig visszatért az ügyvédi gyakorlathoz. Számos cikke jelent meg a nemzetközi, a büntető- és magánjog köréből. A magyar fővárosban hunyt el 1944. június 25-én.

[13]

1880. október 17.

Lóversenypályát adnak át Budapesten

Budapesten 1880. október 17-én nyílt meg az új lóversenypálya. Magyarországon 1827. június 6-án tartották az első lóversenyt. Az 1880-ban megnyílt pálya főtribünje Feszty Adolf tervei alapján készült el, s az akkori versenytér a Csömöri út, Aréna út, Kerepesi út, Hermina út által határolt területen volt. Az utolsó versenynapot 1918. október 13-án tartották, utána arra a helyre más sportlétesítmények költöztek. Az új lóversenypálya a régi közelében 1928-ra készült el. A galoppsport 2000 augusztusában Dunakeszi-Alagra költözött, míg az 1933-ban megnyílt ügetőpályát 2004-ben zárták be. A versenyek attól az évtől kezdve az Albertirsai úti Kincsem Parkban kerülnek megrendezésre. 2005-ben a Parkban felépült egy új lelátó, amely 3500 ülőhelyet és egy 4-500 férőhelyes panorámaterasz. Attól kezdve a teljesen kicserélt pályán - amely addig csak galoppversenyekre volt alkalmas - már ügetőviadalokat is lehet rendezni.

[14]

1897. október 17.

Meghal Nyikolaj Gavrilovics Szlavjanov orosz mérnök, az ívhegesztés feltalálója

Az ívhegesztés lényege, hogy az elektród ugyanabból a fémből készült, mint a másik pólushoz csatlakozó hegesztendő tárgy, s pótanyagként kitöltötte a hegesztési vájatot. A módszert - szabadalomként - Nyugat-Európa számos országában alkalmazták 1890-91-ben. Szlavjanov elsőként alkalmazott elektromos áramot fémek hevítésére, valamint különböző elektromos eszközöket és automata szabályozókat. 1893-ban a chicagói világkiállításon diplomát és érmet nyert. Permben hunyt el.

[15]

1912. október 17.

Megszületett Albino Liuciani, a későbbi I. János Pál pápa

Luciani Albino Fornodi Canale-ban látta meg a napvlágban. Személyében első ízben a munkásság adott pápát a katolikus egyháznak. Apja, Giovanni Luciani ugyanis szocialista meggyőződésű munkás, kőműves volt, aki sokáig vendégmunkásként Svájcban, majd a velence-muranói üveggyárban dolgozott, mint üvegfúvó mester. Édesanyja mosónőként tevékenykedett. Luciani tízéves korában egy kapucinus atya beszédét hallgatva érezte meg az elhivatottságot az egyházi pálya iránt. Papi tanulmányait a bellunói nagyszemináriumban végezte, ahol 1935-ben pappá szentelték. Teológiai tanulmányait a római Gergely Egyetemen fejezte be. Doktori tézisét Rosmini olasz filozófus alapján "Az emberi lélek eredetéről" írta (1947). Pályáját káplánként kezdte a szülőfalujában, s fiatal papként a bányásztanulók hitoktatója is volt. 1937-58 között a bellunói szeminárium teológiai tanára és helyettes rektoraként dogmatikát, szentírásmagyarázatot, erkölcstant, patrisztikát, kánonjogot és művészettörténetet tanított. 1948-tól az egyházmegye általános helynökének helyettese, majd 1954-ben ő lett a helynök. Az ottani Hitoktatási Központ igazgatójaként hitoktatási tapasztalatairól közérthető könyvet írt a hittanárok képzésére. A hitoktatás töltötte be az életét az első papi megbízatásától kezdve halála napjáig. 1958-ban szentelték püspökké és a Vittorio Veneto egyházmegye élére került. Püspöki jelszava az "Alázatosság " (Humilitas) lett, s intenzív lelkipásztori tevékenységet fejtett ki. VI. Pál pápa 1969-ben kinevezte velencei pátriárkájának, majd 1973-ban bíborossá tette. Velencében a szegények püspöke lett, ajtaja mindenki előtt nyitva állt, kiérdemelte a "mindenki barátja" megszólítást. Részt vett a II. Vatikáni zsinaton (1962-65). 1978. augusztus 26-án, az egyháztörténelem egyik legrövidebb, egynapos konklávéján választották meg a katolikus egyház fejévé. Személyében olyan pápát avattak, akinek nem volt semmiféle kapcsolata a vatikáni központi egyházkormányzattal. Régi hagyományt rombolt le és új hagyományt teremtett a pápaság külső, uralmi jeleinek a felszámolásával. Eltörölte a koronázási szertartást és lemondott a tiaráról. A nyilvános audienciákon mondott rövid, tartalmas és gyakorlatias beszédeivel feltűnést keltett. Rövid pápaságával sikerült mély és eltörölhetetlen nyomot vésnie az egyház történelmébe, nem annyira a műveivel, mint inkább személyiségével: egyszerűségével, udvariasságával, jókedvével, humorérzékével, spontaneitásával, szerénységével, bölcsességével, derűlátásával. 1978. szeptember 28-án váratlanul, szívinfarktusban elhunyt. A katolikus sajtó szerint összeroppant a hirtelen rázúduló teher és felelősség súlya alatt.

[16]

1915. október 17.

Megszületett Arthur Miller

Arthur Miller New Yorkban született. A michigani egyetemen történelmet és közgazdaságtant tanult. Az egyetemen írta meg első drámáját, Még mindig nő a fű címmel, melyről a kritika mint `sokat ígérő pályakezdésről` nyilatkozott. 1938-ban, az egyetem elvégzése után visszatért New York-ba, ahol többek között a CBS (Columbia Broadcasting System) számára írt forgatókönyveket. A második világháború idején fizikai alkalmatlansága miatt nem hívták be katonának, a brooklyni hajójavító telepen dolgozott, s anyagot gyűjtött a Helyzet normális című riportregényéhez. A Brodway-n 1944-ben mutatkozott be Az ember, akinek mindenben szerencséje volt című drámával, de a darab csúfosan megbukott. Anyagilag is nehéz helyzetbe került, s ezért a világháború után megjelentette riportregényét, majd a Gyújtópont című regényt, mely az antiszemitizmus problémájáról szól. 1947-ben ismét a Brodway-n próbált szerencsét Édes fiaim című drámájával, s a siker ezúttal nem maradt el. A darab 328 előadást ért meg, s még abban az évben kiadták. 1949-ben készült el Az ügynök halála című darabja, s még abban az évben színpadra állították. A darab, mely megkapta a Pulitzer-díjat, s azóta is a világ számos pontján szerepel a színházak műsorán, Millert a kor egyik legkiemelkedőbb drámaírójává avatta. Az ötvenes évek elején Miller számos baloldali ügyet támogatott, s így McCarthy szenátor kommunistavadász bizottságának egyik céltáblája lett. Az ezzel kapcsolatos események árnyékában született a Salemi boszorkányok című drámája, melyhez az 1692-ben Salemben lezajlott boszorkányperek szolgáltatták a történelmi hátteret. A mű - ha közvetve is - hűen tükrözi mindazokat a személyes és erkölcsi dilemmákat, melyekkel szerzője az ötvenes évek elején szembesült. A darabból kétszer készült film, 1958-ban és 1996-ban, s ez utóbbi Oscar-díjat is kapott a forgatókönyvért. 1955-ben a Két hétfő emléke és a Pillantás a hídról című darabjai bemutatója után az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság perbe fogta, s hosszas procedúra után elítélte. 1956-ban titokban feleségül vette Marilyn Monroe-t, a kor szexszimbólumát. Mr. Agy és Miss Test - ahogy a sajtó gúnyosan emlegette őket - alig öt évet élt együtt, míg 1960-ban, a Kallódó emberek című film forgatása közben szétköltöztek és hamarosan el is váltak. 1964-ben megírta A bűnbeesés után című - leginkább önéletrajzi ihletésű - drámáját, majd a Közjáték Vichyben című darabot. 1969-ben Londonban maga rendezte meg Az alku című darabját, s ezt követően hosszú szünet következett alkotói pályáján, később írt darabjai pedig kevéssé népszerűek. Közéleti tevékenysége is jelentős: volt a PEN Club elnöke, felemelte szavát a diktatúrában élő írótársaiért, s 1995-ben elvállalta az Oxfordi Egyetem kortárs színháztudományi tanszékének vezetését. Számos kitüntetést kapott, köztük többször a Tony-díjat, a színházi Oscart. 2002-ben a spanyol Asturias Hercege díjjal tüntették ki.

[17]

1918. október 17.

Tisza István elismeri, hogy a központi hatalmak elvesztették a háborút

[18]

1932. október 17.

Meghal Varsányi Irén színésznő

Győrben született 1878. augusztus 16-án. 1896-tól haláláig a Vígszínház társulatának tagja volt. A pikáns francia bohózatok könnyű hölgyeit és Csehov drámáinak bonyolult lelkületű alakjait egyaránt megformálta. A magyar drámaírók műveiben megteremtette a pesti polgárasszony típusát. Szerepeit természetességgel, átéléssel, a legapróbb részletekig kidolgozva játszotta el. Több némafilmben is szerepet kapott. A magyar fővárosban hunyt el.

[19]

1946. október 17.

Megszületett Adam Michnik lengyel történész

Az ellenzéki vezető Varsóban látta meg a napvilágot. A poznani Mickiewicz Egyetem történelemtudományi szakán végezte tanulmányait, amikor az 1968-as diákmegmozdulások szervezése miatt kizárták az egyetemről és letartóztattták. 1969-ben három évi börtönbüntetésre ítélték, de másfél év után szabadlábra került. Először gyári munkásként helyezkedett el, majd 1973-ban a poznani egyetem vendégtanára lett. Ellenzéki akciók szervezése miatt többször letartóztatták. 1977-től tagja volt a Társadalmi Önvédelmi Bizottságnak, a KOR-nak. Ő alapította a Zapis és a Krytyka című illegális kiadványokat, amelyeknek szerkesztője is volt. Szervezte az ún. `földalatti repülő egyesületeket`. 1980-81 között ő volt a Szolidaritás független szakszervezet tanácsadója. 1981-ben internálták, 1985-ben három évi börtönbüntetésre ítélték, de 1986-ban kiszabadult. A rendszerváltás után, 1989-től parlamenti képviselő volt. Walesa elnöksége idején ő lett az elnök főtanácsadója, egyben a Gazeta Wyborcza főszerkesztője. 1990 óta a Demokratikus Unió szervezője, vezető ideológusa.

[20]

1957. október 17.

Meghal Avetik Szahaki Iszahakjan szovjet-örmény költő

A modern örmény irodalom legnagyobb alakja, a XX. századi líra kiemelkedő egyénisége 1875. október 31-én született Alekszandropolban. Lipcsében, Genfben és Zürichben tanult irodalmat, történelmet és filozófiát, majd járt Olaszországban és Görögországban is. 1895-ben tért vissza hazájába, ahol cárellenes szervezkedésért hamarosan letartóztatták. 1911-ben emigrált, s Franciaországban és Németországban élt. 1936-ban hazatelepült, s hazája elismert írója lett. A nép a Varpet (Mester) címmel tüntette ki, s a nemzet bölcseként tisztelte. Lírájának uralkodó műfaja az elégia volt. Pályája második felében született prózai művei között mesék, novellák és legendák is vannak. Több költeménye az örmény folklór része lett, néhányat Rahmanyinov zenésített meg. 1946-tól haláláig az Örmény Írószövetség elnöke volt.

[21]

1981. október 17.

Meghal Albert Cohen író

Ősi zsidó család sarjaként Korfun született 1895. augusztus 18-án. Származása alapvetően meghatározta írói munkásságát. Korfuról Franciaországba, majd Svájcba emigrált, itt szerzett állampolgárságot. Jogot tanult, de hamarosan megmutatkozott irodalmi érdeklődése. E korszakból néhány vers maradt fenn, valamint egy írás a Nouvelle Revue Francaise-ben. 1926-ban diplomata lett a Nemzetközi Munkaügyi Irodánál, 1943-ban a Menekültek Kormányközi Egyesületének jogi tanácsába került. A két világháború között a Népszövetségnél dolgozott. Első regénye, a Solal úr (1930) trilógiává bővült a Szögevő (1938) és Az Úr szépe (1968) című regényekkel, ez utóbbi elnyerte a Francia Akadémia díját. A bátrak (1970) és az Ó, embertestvéreim (1972) című műveinek témája származásához nyúlik vissza, utolsó könyve, a Jegyzetfüzetek (1979) pedig önéletrajzi regény.

Bezár