2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: augusztus  •  Nap: 24
17 találat
[1]

79. augusztus 24.

Kitör a Vezúv

A Vezúv kitörése következtében pusztult el Pompeii, Herculaneum, Stabiae, s még néhány kisebb település. A láva, a vulkanikus iszap és a hamu teljesen betemette a környéket. A Kr. u. 62-ben bekövetkező földrengés már jelezte a készülődő tragédiát. A 79-es kitörés egyik korai fázisánál idősebb Plinius (Gaius Plinius Secundus), Vespasianus császár magasrangú tisztviselője is jelen volt, és ekkor halt meg talán a felgyülemlő mérgező gázok következtében. Haláláról unokaöccse, ifjabb Plinius számolt be Tacitusnak írt leveleiben, amelyek a természeti katasztrófa fontos forrásai. A 18. század közepe óta napjainkban is tartó ásatások során számos értékes információ látott napvilágot az ókori rómaiak mindennapi életéről.

[2]

410. augusztus 24.

Róma kapitulál a nyugati gótok előtt

Nyugati gót csapatok Alarich király vezetésével 410. augusztus 24-én meghódítják, és három napig fosztogatják Rómát. Az ie. 387-es `gall katasztrófa` után másodszor fordul elő, hogy a várost elfoglalják. Róma eleste az egész Római Birodalomban riadalmat és pánikot vált ki. Rómát, a világuralom szimbólumát és a keresztény világ központját elfoglalták a barbár pogányok! Kortárs szemtanúk és kommentátorok plasztikus képet adnak a mindenhonnan fenyegető gót és germán veszéllyel szembeni félelemről, és a jövőt illető kétségekről. A keresztény istenhit megrendül a pogány nyugati gótok elleni szégyenteljes vereség következtében. Még meggyőződéses keresztények is azt hangoztatják, hogy a szerencsétlenség a keresztény hitet leginkább követő császárok bűnei miatt sújtotta az államot. Róma vereségét egyúttal a civilizáció barbárokkal szembeni vereségének tekintik. A Róma elleni támadás az utóbbi két évben a város harmadik ostroma Alarich vezetésével. Már 408-ban, a hatalmas nyugat-római hadvezér, Stilicho meggyilkolása után ostrom alá vették Alarich csapatai Rómát, miután rabolva és gyújtogatva végigvonultak Itálián. Csak hatalmas váltságdíj ellenében - a senatus 5000 font aranyat, 30 000 font ezüstöt, 4000 selyemtunikát, 30 000 színezett bőrt és 300 font drága fűszert ajánlott fel - szüntették meg a nyugati gótok a blokádot, és vonultak el Etruriába. Már egy év múlva újra megostromolták a nyugati gótok Rómát, és a várost teljesen elvágták a külvilágtól.

[3]

1304. augusztus 24.

Vencel-ellenes szövetség alakul

Károly Róbet és III. Habsburg Rudolf szövetséget köt a cseh király és fia ellen. III. András halála után a magyar trónért ketten folytattak küzdelmet. Az Anjou-házból származó Károly Róbert, és a cseh Premysl-dinasztia tagja, II. Vencel hasonlónevű fia. A két trónjelölt életkora összesen 25 év volt. Kezdetben a cseh párt tűnt erősebbnek, mivel Károly Róbertet sokan a pápa emberének tartották, és a Szentszék befolyását nem szívesen látták volna Magyarországon. VIII. Bonifác pápa pápai legátust küldött az országba, aki a habozó főpapok egy részét az Anjou-jelölt mellé állította. Időközben Vencel helyzete is megrendült, mivel semmiféle hatalommal nem rendelkezett, a politikát a főurak irányították. Az 1304-ben megkötött osztrák-magyar szövetséget minden bizonnyal elősegítette, hogy Károly Róbert édesanyja, Klemencia, a Habsburg család tagja volt. A megállapodás értelmében a magyar és osztrák csapatok felvonultak Csehország ellen. II. Vencel érezte fia szorult helyzetét, és seregével Magyarországra jött, és kimenekítette innen. A koronázási jelvényeket azonban Wittelsbach Ottónak adta, így egy újabb trónkövetelő próbált meg igényének érvényt szerezni.

[4]

1381. augusztus 24.

I. (Nagy) Lajos és Velence megköti a torinói békét

A Torinóban megkötött béke nagy sikert jelentett a Magyar Királyság számára. A velencei-magyar háború még 1378-ban újult ki. I. Lajos király számíthatott Padova és Genova támogatására. Döntő fordulatot jelentett, amikor a velencei hajóhad Pulánál vereséget szenvedett. A szövetségesek már készen álltak a város elfoglalására, azonban a velencei diplomácia az időhúzás taktikáját választotta, sikerrel. A szövetségesek nem tudtak megegyezni a Köztársaságot sújtó szankciókban, ezalatt a Földközi-tengeren tartózkodó másik hajóhad megérkezett az Adriára, és felmentették a várost. A magyar fél a békekötés mellett foglalt állást, és megállapodás pontjait írásba is foglalták. Egyértelmű, hogy a Magyar Királyság győztesen került ki ebből a küzdelemből. Velence lemondott a dalmát partvidékről, és évente 7000 aranydukát hadisarcot fizet (részletesen szabályozták az átadás módját). A dalmát városok kereskedelmi lehetőségeket is kaptak, de természetesen Velence ügyelt arra, hogy kiváltságaik ne sérüljenek. Dalmácia a 15. század elejéig magyar uralom alatt maradt.

[5]

1572. augusztus 24.

Protestánsokat mészárolnak le Szent Bertalan éjjelén

Augusztus 23-ról 24-ére virradó éjszaka során 2000 francia protestánst, ún. hugenottát mészároltak le Párizsban. A véres események megszervezésében tevékenyen kivette részét Medici Katalin, IX. Károly francia király édesanyja. Így kivánt leszámolni a protestánsokkal, akik Coligny vezetésével egyre komolyabb befolyást próbáltak szerezni a hatalomban. A királynét az is vezérelte, hogy augusztus végére volt kitűzve Valois Margit és Bourbon Henrik (a későbbi IV. Henrik) esküvője, amelytől többen a békét remélték. Katalin a céheket tudta meggyőzni brutális tettéhez. Lezáratta a kapukat, és a király beleegyezését a hugenottákkal kapcsolatba hozható összeesküvéssel szerezte meg. A mészárlás Coligny házánál kezdődött, majd az egész városban folytatódott. Másnap vidékre is kiterjesztették a hajtóvadászatot, az áldozatok pontos számáról nincsenek adataink, de legkevesebben 30 ezren lehettek.

[6]

1720. augusztus 24.

II. Viktor Amadeus lesz Szardínia királya

II. Viktor Amadeust, aki 1675-től savoyai herceg és 1713-tól Szicília királya, Szicília átengedéséért (1718) cserében Szardínia királyának ismerik el. Szardínia az utrechti béke (1713. IV. 11.) értelmében Ausztriához került. Azelőtt az Aragóniai-ház birtoka volt. Hét évvel később azonban Szicíliáért cserében a savoyai herceg kapja meg Szardíniát. II. Viktor Amadeus, az első savoyai herceg, aki királyi koronát szerez, megtartja királyi rangját és azt Szardíniára is érvényesíti. II. Viktor Amadeus 1675-től kormányoz Savoyában, olyan korszakban, mikor az európai politikát XIV. Lajos francia király külpolitikája uralja. Miután újjászervezte a hivatali igazgatást és modernizálta a hadsereget, az európai politika felé fordult. Először Franciaország mellé állt, engedélyezte, hogy a valdenseket Piemontban is üldözzék, majd átállt Franciaország ellenfeleinek oldalára. A spanyol örökösödési háború idején is először a franciák mellett, majd pedig azok ellen harcolt. Politikája sikerrel járt: az utrechti békében nem csupán elveszett birtokait Savoyát, és Nizzát kapja vissza, hanem Szicíliával elnyeri a királyi címet is.

[7]

1851. augusztus 24.

Szabályozzák a gyámhatósági ügyeket

Helytartósági rendelet az osztrák polgári törvénykönyv alapján szabályozza a gyámhatósági ügyek intézését.

[8]

1864. augusztus 24.

Nincs megegyezés a schönbrunni konferencián

Johann Bernhard Rechberg gróf osztrák külügyminiszter és Bismarck porosz miniszterelnök schönbrunni konferenciáján nem jön létre megegyezés a két hatalom között az elbai hercegségek dolgában.

[9]

1881. augusztus 24.

Megszületett Vincenzo Lancia olasz autógyáros

Apja, aki a konzerviparban szerzett vagyont, Vicenzót ügyvédnek szánta, de őt inkább a motorok bűvölték el, s így került az autógyártással foglalkozó Ceirano fivérek műhelyébe könyvelőnek, idejét azonban inkább a motorok javítására fordította. Miután Giovanni Agnelli megvette a műhelyt, a 18 éves fiú tesztpilóta lett a Fiatnál. 1906-ban beindította saját üzemét barátjával, 1907-ben Alpha néven készült el az első modell. Személyesen ellenőrizte az új modellek fejlesztését, gyakran részt vett a tesztelésekben. Váratlanul halt meg 56 éves korában. A cég vezetését felesége, majd a II. világháború után a fia vette át. Szellemi öröksége egy újabb modell, az Aprilia lett, amely merész stílusával, műszaki megoldásaival az utak királynőjévé vált. A vállalat 1969 óta a Fiat S.p.A. érdekeltsége, a konszern elegáns, igényes autói futnak e név alatt.

[10]

1901. augusztus 24.

Megszületett Gertler Viktor filmrendező

Eredetileg banktisztviselő volt, utána énekelni tanult, majd Rákosi Szidi híres színiiskolájában színésznek készült. 1927-ben utazott ki Berlinbe, itt kezdett filmkészítéssel foglalkozni, az UFA filmgyárban volt első asszisztens. Dolgozott Bécsben, Párizsban és Londonban is, 1933-ban tért haza. Az Universal forgatócsoport tagjaként első sikerét a Mária nővér (1936) című filmmel aratta. A II. világháború alatt zsidó származása miatt munkatárborban volt. Visszatérte után filmiskolát alapított (1947-ben megszüntették). 1948-tól ő volt az államosított filmgyártás első igazgatója a Hunnia Filmgyárban. 1948-1954-ig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Népszerű filmek egész sorát forgatta: Díszmagyar (1948), Állami Áruház (1952), Gázolás (1955), Dollárpapa (1956), Felfelé a lejtőn (1958), Vörös tinta (1959), A Noszty-fiú esete Tóth Marival (1960), Az aranyember (1962), És akkor a pasas (1966). Budapesten halt meg 1969. július 5-én.

[11]

1919. augusztus 24.

Az újjászervezik az MSZDP-t

A hónap első heteiben a szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottsága töltötte be ideiglenesen a szociáldemokrata pártvezetés feladatkörét. Az 1919. augusztus 24-re összehívott rendkívüli kongresszus deklarálta az 1903-as program érvényben tartását. Az MSZDP egy legális és egy féllegális alapszervezeti hálózatot, valamint központi szerveket működtetett. A törvényes keretek között működtek a területi szervezetek. A Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó szakszervezetekben féllegális (tehát jogilag nem elismert, de a hatóságok által tudomásul vett) ún. szabadszervezetek tevékenykedtek, mint az MSZDP alapszervezetei. Minthogy a szabadszervezetekbe való belépés valamennyi szakszervezeti tagra kötelező volt, minden szervezett munkás és alkalmazott egyúttal a Szociáldemokrata Párt tagja is volt. Az szakszervezetek és a párt együttes taglétszáma: 1922-ben 202 ezer, 1930-ban 88 ezer, 1936-ban 120 ezer, 1942-ben 72 ezer, 1944 elején megközelítőleg 100 ezer fő volt. Ebből 10-15% tartozott a területi pártszervezetekhez. Az apparátusban mintegy 15-20 függetlenített politikai munkatárs és kb. ugyanennyi ügyviteli alkalmazott dolgozott. A Szociáldemokrata Párthoz tartozott még a Népszava c. napilap, (kb. 30 ezer példány) a szocializmus című elméleti folyóirat (1000-1500 példány), a Népszava Könyvkereskedés és Kiadó, a Világosság Nyomda, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Leányvállalat. A politikai életben a pártot és a szakszervezeteket együttesen képviselte az MSZDP parlamenti frakciója. A párt 1922-ben 24, 1926-ban és 1931-ben 14, 1935-ben 11, 1939-ben 5 mandátumot kapott. Az MSZDP jelentékeny eredményeket ért el budapesti törvényhatósági és a vidéki önkormányzati választásokon. A szociáldemokrata politikai és gazdasági mozgalom legjelentékenyebb vezető személyisége Peyer Károly, a pártvezetőség tagja, a szaktanács főtitkára és a fővárosi törvényhatósági frakció elnöke volt. Fontos irányító szerepet töltöttek még be - többek között - Mónus Illés, Kabók Lajos, Farkas István, Kéthly Anna és Szakasits Árpád. 1944. március 19-ét követően a Szociáldemokrata Pártot (1939 januárjától ez a párt neve) betiltották, vezetői, tisztségviselői közül igen sok személyt internáltak, deportáltak. A nyilasuralom idején Mónus Illés, Kabók Lajos és még számosan mártírhalált haltak.

[12]

1920. augusztus 24.

Pikler Gyulát és Vámbéry Rusztemet megfosztják katedrájától

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsának javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter Pikler Gyula és Vámbéry Rusztem egyetemi tanárokat megfosztja katedrájuktól és egyetemi tanári címüktől, a Tanácsköztársaság alatt tanúsított magatartásuk miatt.

[13]

1931. augusztus 24.

A kormányzó Károlyi Gyula grófot nevezi ki miniszterelnökké

A kormány miniszterei:

  • belügy: Keresztes-Fischer Ferenc;
  • földművelésügy: Ivády Béla;
  • honvédelem: GömbösGyula;
  • igazságügy: Zsitvay Tibor;
  • kereskedelemügy: Kenéz Béla;
  • külügy: Walko Lajos;
  • pénzügy: Károlyi Gyula gróf miniszterelnök;
  • vallás- és közoktatásügy: Ernszt Sándor;
  • népjólét- és munkaügy: Ernszt Sándor vallás- és közoktatásügyi miniszter;
  • tárca nélküli kisgazda miniszter: Mayer János.

    [14]

    1931. augusztus 24.

    Nagy-Britanniában lemond a MacDonald-kormány

    [15]

    1943. augusztus 24.

    A Vörös Hadsereg visszafoglalja Szmolenszket

    [16]

    1946. augusztus 24.

    Kivégzik Sztójai Dömét

    Versecen született 1883. január 5-én. A pécsi hadapródiskolán, majd a bécsi hadiiskolán végzett. Az első világháborúban vezérkari századosként, majd őrnagyként szolgált. 1925-ben a berlini magyar követség katonai attaséjává nevezték ki, vezérkari ezredesi, majd tábornoki rangban. 1935 decemberében került a berlini magyar követség élére és ezt a posztot csaknem tíz évig, 1944 márciusáig töltötte be. Szürke, színtelen egyéniség volt, őszinte híve és csodálója a Harmadik Birodalomnak. Az 1944. március 19-i német megszállás után - kompromisszumos megoldásként - ráesett a választás, bár a németek Imrédy Bélát akarták miniszterelnöknek, akiről viszont Horthy hallani sem akart. Sztójayt tartották a magyar Quisling-nek, hiszen a németek minden követelését teljesítette. 1944. március 22-től augusztus 29-ig tartó, öthónapos miniszterelnöksége idején oszlatták fel a baloldali és polgári ellenzéki pártokat, kezdtek tisztogatást az államigazgatásban és a hadseregben, rendelték el a sajtócenzúrát, kezdték meg a zsidók gettóba gyűjtését és kiszállítását az országból. Felmentését Horthy kormányzó az 1944. augusztus 23-i román kiugrás után határozta el, hogy olyan személyt állítson a helyébe, aki alkalmas a háborúból való kiválás végrehajtására. A Népbíróság háborús főbűnösként halálra ítélte, és kivégezték.

    [17]

    1989. augusztus 24.

    A Szolidaritás adja a kormányfőt Lengyelországban

    A lengyel parlament, a Szejm elsöprő többséggel a 63 éves Tadeus Mezowieckit választotta miniszterelnöknek. A Szolidaritás jelöltje az első nem kommunista miniszterelnök a Varsói Szerződéshez tartozó államban. Mezowiecki, aki eddig a Szolidaritás szakszervezet hetilapjának főszerkesztője volt, a jelen lévő 423 képviselő szavazataiból 378-at kapott meg. Személyében az eddig uralkodó lengyelországi rendszer elkötelezett ellenfele lett a kormányfő. A látványos változások előzményét a június 4-i parlamenti választások jelentették, amikor a lengyel lakosság először dönthetett szabadon a 460 szejmbeli hely egyharmadáról, valamint az újonnan létrehozott második parlamenti kamara száz helyéről. A választások során a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a LEMP megsemmisítő vereséget szenvedett, míg a Szolidaritás polgári bizottsága a szavazatok legnagyobb részét megszerezte. A polgári bizottság az 1980 óta létező ellenzéki szakszervezet politika szervezete. A Szolidaritás-párti miniszterelnök megválasztását előkészítette az a koalíció, amelyet a polgári bizottság a Parasztpárttal és a Demokrata Párttal kötött. A fenti két párt korábban a LEMP kiszolgálójának számított, mostantól fogva azonban teljes önállóságot követel. Mezowiecki új kabinetjében a LEMP 4 tárcát kapott a 23-ból, továbbra is a kommunisták kezén van a Belügyi- és a Védelmi Minisztérium, és ezzel továbbra is részt vállalnak a kormányzással járó felelősségből. Első nyilatkozatában Mezowiecki számos demokratikus reformot jelentett be, és hadat üzent "a környezet katasztrofális elszennyeződöttségének". Egyidejűleg jelezte, hogy számít a lengyel nép áldozatkészségére a súlyos gazdasági problémák megszüntetésében.

  • Bezár