2020. ősz: Hiúságunk története
ITT támogathatsz bennünket

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: augusztus  •  Nap: 07
25 találat
[1]

936. augusztus 7.

I. Ottót Aachenben királlyá koronázzák

I. Ottót, I. Henrik fiát az aacheni palotakápolnában német királlyá koronázzák. Uralkodása kezdetén főleg keleti határainak biztosítására és kiszélesítésére törekedett. A szlávokat, akik a hatalomváltást arra használták fel, hogy kivívják függetlenségüket, Ottó meghódoltatta. Újabb felkelések elkerülésére a király Szászország és Thüringia határainál újjászervezte az őrgrófságokat. Az Elba alsó folyásának térségében (Billunger Mark), valamint az Elba és Saale határvidékén hoztak létre új őrgrófságokat. Az őrgrófságoknak az volt a feladatuk, hogy megvédjék a határokat az ellenséges támadásoktól, és biztosítsák az elfoglalt területeket. Ezenkívül hadműveleti bázist is jelentettek a király újabb hódításaihoz. Ottónak például sikerült a birodalom határait az Oderáig kitolnia. Az új országot kis grófságokra osztották, melyeknek a növekvő őrgrófságok voltak a közigazgatási központjai. A szlávok - természetesen adófizetés ellenében - megőrizhették földbirtokaikat; csak a gazdátalan területek lettek királyi birtokok, ahová németek települtek be.

[2]

1495. augusztus 7.

A német király, I. Miksa kihirdeti `a Német Nemzet Szent Római Birodalma` számára az örök birodalmi békét

A wormsi birodalmi gyűlésen, ahol összegyűltek a király és a birodalmi rendek, a német király, I. Miksa kihirdeti `a Német Nemzet Szent Római Birodalma` számára az örök birodalmi békét. Az ország békéjének betartása felett a birodalom legfőbb jogi fórumának, a Birodalmi Kamarai Bíróságnak (Reichskammergericht) kell őrködnie és azt szavatolnia. Az örök béke megtiltja a viszálykodást minden, a birodalomban élő embernek, és kötelezi őket, hogy igazukat békés úton keressék. A Birodalmi Kamarai Bíróság, melynek székhelye először a Majna menti Frankfurtban volt, azután 1527-gi Wormsban, majd 1693-ig Speyerben, a legfelsőbb központi hatóság a birodalomban. Hatáskörébe tartoznak a következő kérdések: békeszegés, a birodalomból való kiközösítés, közvetlenül a birodalom alá tartozó tulajdon körüli viszálykodások, valamint az összes kincstári jogvita. Ebben a legfelsőbb jogi hatóságban a király által kinevezett kamarai bíró elnököl, akinek a magas rangú birodalmi nemességből kell kikerülnie. A jogi ülnökök helyét az egyenlőségi elvnek megfelelően a császár, illetve a király és a birodalmi nemesség töltik be. Az ügyeket kettő, három vagy négy elnök vezeti.

[3]

1819. augusztus 7.

Kolumbia elszakad a spanyol anyaországtól

Simón Bolívarnak és a patriótáknak Boyacá hídjánál aratott győzelme a spanyolokhoz hű royalisták közel azonos erejű hadserege felett, lehetővé tette Kolumbia függetlenségének megteremtését. Venezuela és Kolumbia képviselőinek kongresszusa Angosturában a Nagy-Kolumbia Köztársaság megalapítása mellett döntött. Bolívar győzelme után a spanyol alkirály elmenekült a fővárosból, Bogotából, de a spanyol csapatok maradványai még 1822-ig Kolumbiában tartózkodtak. Bolívar, akinek csapatait európai önkéntes kötelékek, s mindenekelőtt Nagy-Britannia támogatta, Venezuela felé vonult, hogy ott is döntő csapást mérjen a spanyolokra. Az angosturai kongresszuson Venezuela és Kolumbia már felszabadított területein kimondták a Nagy-Kolumbia Köztársaság megalakulását, amely magában foglalta Dél-Amerika északi részét. A köztársaság alkotmánya erős végrehajtó hatalmat és az újonnan alakult állam erős központosítását írta elő. Elnöke Simón Bolívar lett.

[4]

1849. augusztus 7.

A minisztertanács Fjodor Vasziljevics Rüdiger gróf lovassági tábornokon keresztül felajánlja a magyar koronát a cári család valamely tagjának.

[5]

1850. augusztus 7.

A Londonban megalakult Európai Központi Demokrata Bizottság levelet intéz Kossuth Lajoshoz.

Felajánlják, hogy csatlakozzék a szervezethez.

[6]

1856. augusztus 7.

Megszületett Radisics Jenő művészettörténész

Az Iparművészeti Múzeum igazgatója egykori főigazgatója Buziáson született. Haladó, modern szellemű művészetpolitikát képviselt, s európai színvonalra hozta az intézményt. 1886-1894-ig a Művészi ipar című folyóirat társszerkesztője is volt, s emellett a politikai életben mint szabadelvű párti országgyűlési képviselő vált ismertté. Budapesten hunyt el 1917. január 4-én.

[7]

1876. augusztus 7.

Megszületett Margaretha Gertrude Zelle, alias Mata Hari

A hollandiai Leeuwarden városában egy gazdag kalapos lányaként született, bár később azt terjesztette, hogy egy indiai hercegnő volt az anyja, ő maga pedig templomokban tanulta a táncot. Amikor 14 éves volt, apja meghalt, őt nagybácsikája vette magához. 15 évesen viszonyt kezdett iskolaigazgatójával, ezért rövid úton kirúgták a tanintézményből. Mivel menekülni akart a szűk levegőjű városkából, egy apróhirdetésre válaszolva férjhez ment a gyarmati hadsereg egy skót származású tisztjéhez, akivel 1899-ben Indonéziába került. A házasságból megkötése után fél évvel egy fiú, nem sokkal később egy lány született. A gyerekek kiskorukban rejtélyes mérgezést kaptak (valószínűleg anyjuk hibájából), a nagyobbik meg is halt. A kapcsolat nem csak ezért romlott meg: a feleség minden útjába kerülő férfival flörtölt, a részeges és goromba férj pedig verte nejét. Aki ennek ellenére végzetes hatással volt rá: a legenda szerint szerelmi hevületében még az asszony egyik mellbimbóját is leharapta, ezért lépett fel később Mata Hari mindig lefátyolozva avagy virágfüzérrel nyakában. Kivégzése előtt azonban - mivel a rabruhát nem szerette, ezért inkább meztelenül járt cellájában - az ügyész megállapíthatta, hogy kebleinek semmi hibája.
A házasság 1902-ben válással ért véget, Margarethe pedig egy huszártiszt szeretőjeként álmai városába, Párizsba került. 1905-ben lépett fel először a Trocaderóban, immár Mata Hariként (a név a Fény Szemét jelenti). Sikere mindent elsöprő volt, nem csak egzotikus szépsége miatt, hanem mert a hétfátyoltáncot rendre teljesen meztelenül fejezte be. Hamarosan általa is táplált legenda szövődött köré, ő maga csillagászati gázsikat követelt és kapott, ajtaja és ágya előtt a politika és az üzlet legnagyobb hatalmasságai álltak sorba. Feltételezések szerint 1908-ban egy berlini fellépésén szervezte be a német titkosszolgálat, Mata Hari inkább kalandvágyból, semmint az anyagi haszon reményében állt kötélnek, hiszen fizetsége egy titkárnő keresetét sem érte el. Kiképzését egy állítólagos indiai útja alatt kapta, fedőneve a H-21 lett. Kapcsolatai folytán sok értékes adatot szállított, ám felhívta magára az angol titkosszolgálat figyelmét is, akik megfigyelés alá helyezték. Arról megoszlanak a vélemények, az I. világháború alatt továbbított hírei mennyire voltak jelentősek, az viszont biztos, hogy 1916-ban, talán mert érezte, hogy szorul a hurok körülötte, váratlanul felajánlotta szolgálatait a francia hírszerzésnek is. Az angolok és a Deuxieme Bureau ennek ellenére tovább figyeltette, ironikus módon éppen egy francia megbízatást teljesített, amikor 1917. február 13-án letartóztatták. Megbízói megtagadták, és bár mindvégig tagadott (csak annyit ismert el, hogy néhány elavult információt átadott egy német tisztnek), mind a hét vádpontban bűnösnek találták és 1917. október 15-én Vincennes-ban kivégezték. A legenda szerint a sortűz előtt egy zsebkendőt dugott fűzője alá, a vérrel átitatott kendőt soros szeretőjének szánta búcsúajándékul. Halála után legendája tovább nőtt, a köztudatban ő lett "a" kémnő. Életéről több film is készült, a legjobb Greta Garbóval, de megszemélyesítette Jeanne Moreau és egy pikáns változatban Sylvia Kristel, az Emmanuelle-filmek főszereplője is. 1997-ben szülővárosában, Hollandia legészakibb és legősibb csücskében, Frízföld fővárosában kiállítás nyílt az emlékére.

[8]

1904. augusztus 7.

Tiltakozó felvonulás és gyűlés zajlik Budapesten.

A főváros munkássága szervezi, a hatósági terror és a munkásszervezetek működését korlátozó rendelkezések ellen.

[9]

1906. augusztus 7.

A Társadalomtudományi Társaság rendkívüli közgyűlést tart Budapesten.

A Társaságban szakadás következik be: a Hegedűs Lóránt és Gratz Gusztáv vezette konzervatív csoport kiválik; a kilépettek később megalakítják a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet.

[10]

1908. augusztus 7.

Több mint félszáz embert fognak perbe Horvátországban.

Horvátországban megkezdődik a Szerb Önálló Párt Monarchia-ellenes tevékenységgel vádolt tagjainak letartóztatása.

[11]

1911. augusztus 7.

Megszületett Bibó István író és politikus

A szegedi tudományegyetem jogi karának elvégzése után 1934-38 között jogászként a budapesti törvényszéken, illetve járásbíróságon, 1938-43-ban pedig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. 1944-ben a nyilasok - mentesítő iratok átadása miatt - letartóztatták. 1945-46-ban a Belügyminisztériumban a közigazgatás demokratikus átszervezésével, a választás lebonyolításával foglalkozott. 1946-tól tanított, 1951-57 között könyvtárban dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt, november elején Nagy Imre kormányában - mindössze két napig - államminiszter volt. E minőségében - egyedüli miniszterként - az oroszok bejöveteléig az Országgyűlés épületében maradt, és hivatalosan tiltakozott a szovjet megszállás ellen. Itt kezdett hozzá tervezetéhez a magyar kérdés kompromisszumos megoldására, amelyet november 6-i dátummal az ENSZ-hez címzett levél formájában több nagykövetséghez eljuttatott. 1957-ben emlékiratban foglalta össze a forradalom tanulságait, és ezt Bécsben a Die Pressében megjelentette. Politikai tevékenységéért 1957-ben letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult.
Ezután 1971-ig, nyugdíjazásáig a Statisztikai Hivatal könyvtárában dolgozott, távol a politikai és közélettől. Társadalomképére nagy hatással volt a népi mozgalom, részt vett a Márciusi Front munkájában. A német megszállás után elkészítette a munkásság és a középosztály közötti Békeajánlat-tervezetet a nácikkal való szembenállás kiszélesítése érdekében. Legfontosabb munkáit 1945-1948 között írta. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című tanulmányában (1946) a térség hasonló sorsú államai, Lengyelország és Csehszlovákia történelmi katasztrófáit elemezte, velük összehasonlítva vizsgálta a magyar fejlődés ellentmondásait, a nyelvi nacionalizmust, a megkésettségből eredő torzulásokat, a hisztéria és hamis realizmus végleteit és a mindezt felfokozó nagyhatalmi döntéseket. További jelentős írásai: A magyar demokrácia válsága (1945), A békeszerződés és magyar demokrácia és a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (1948). A jogelméletben a jogi kényszerrel, a legitimitással, a nemzetközi jog kérdéseivel, alkotmánytannal és az államhatalmi ágak elválasztásával, a társadalomelméletben az értékrendszerek, ideológiák, forradalmak, szabadság és erőszak problémakörével foglalkozott. Munkássága és gondolatai halála (Budapest, 1975. május 10.) után keltek életre. Temetése 1979. május 21-én több ezer ember részvételével tüntetésszámba ment a Kádár-rendszer ellen, amelyben Bibó István belső emigrációra, hallgatásra kényszerült. A tisztelői által 1980-ban kezdeményezett Bibó-emlékkönyv először csak szamizdatban jelenhetett meg itthon 1984-ben, és az ellenzéki csoportok közös megmozdulásának jelképe lett. Összegyűjtött munkáit négy kötetben, Svájcban adták ki, míg Magyarországon válogatott tanulmányai jelentek meg. Az Bibó-emlékkönyv magyarországi kiadására a kelet-európai kommunista rendszerek 1989-ben bekövetkezett összeomlása után, 1991-ben került sor. Életműve, szellemisége azóta bekerült a köztudatba, elemzések, hivatkozások tárgya lett, és a XX. század egyik legnagyobb magyar demokratikus gondolkodójaként, politikai klasszikusként tartják számon.

[12]

1919. augusztus 7.

József főherceg átveszi a hatalmat

Habsburg József főherceg bejelenti, hogy kormányzóként átveszi az államfői hatalmat, és az antant képviselőivel folytatott tárgyalások alapján Friedrich István vezetésével ideiglenes kormányt nevez ki. A hivatalnokkormány minisztériumainak megbízott vezetői: belügy: Samassa Adolf államtitkár; földművelésügy: Győry Loránd helyettes államtitkár; hadügy: Schnetzer Ferenc vezérőrnagy; igazságügy: Szászy Béla államtitkár; kereskedelemügy: Szüry János helyettes államtitkár; közélelmezés: Polnay Jenő vezérigazgató; külügy: Tánczos Gábor vezérőrnagy; népegészségügy: Csilléry András törzsorvos; pénzügy: Grünn János államtitkár; vallás- és közoktatásügy: Imre Sándor helyettes államtitkár.

[13]

1919. augusztus 7.

Közzéteszik a Friedrich-kormány első rendeletét

A Tanácsköztársaság idején köztulajdonba vett földek visszavételéről rendelkezik.

[14]

1919. augusztus 7.

Letartóztatják Korvin Ottót

[15]

1920. augusztus 7.

A Szovjetunió átveszi a Komintern vezetését

Moszkvában megtartják a Komintern II. kongresszusát (1919. III. 2-6.), melyen 37 államból vesznek részt küldöttek. A Szovjetunió kormányfője és pártjának vezetője, Vlagyimir Iljics Lenin a Kominternbe való felvétel 21 követelményét fogalmazza meg. Ezek többek között a proletariátus diktatúrájának elismerését, a reformisták és a centristák elleni harc vállalását, valamint a szigorú fegyelem elfogadását tartalmazzák. Szembefordulnak a nacionalista és a pacifista álláspontokkal. Azokat a pártokat, amelyek ilyen nézeteket képviselnek, kizárják. A Szovjetunió átveszi a Kominternben a vezető szerepet, arányát meghaladó mértékben képviselteti magát, a főhadiszállást Moszkvában rendezik be.

[16]

1931. augusztus 7.

A 33-as országos bizottság megkezdi működését.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazdapárt visszautasítja a bizottság munkájában való részvételt.

[17]

1932. augusztus 7.

Tüntetést tartanak Sallai Imre és Fürst Sándor sírjánál a rákoskeresztúri temetőben.

A rendőrség a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége 50 tagját és a Vörös Segély néhány tagját őrizetbe veszi.

[18]

1935. augusztus 7.

A kereskedelmi miniszter az egyes iparágakban a legkisebb munkabérek megállapítására munkabér-megállapító bizottságokat állít fel.

[19]

1936. augusztus 7.

Gömbös Gyula betegszabadságáról visszatérve átveszi a miniszterelnöki és honvédelmi miniszteri teendőket.

[20]

1941. augusztus 7.

Meghal Rabindranath Tagore indiai költő

Nyolcvanesztendős korában Kalkuttában meghal Rabindranath Tagore indiai költő és filozófus. Terjedelmes életművében az indiai hagyományt az európai stílusokkal (újromantika, expresszionizmus) kapcsolja össze, és több külföldi útjával hozzájárul az indiai irodalom európai elterjedéséhez. Műveinek egy részét maga fordította angolra. Egy híres magánfőiskola alapítójaként szembefordult a brit imperializmussal, fellépett az indiai kasztrendszer megszüntetéséért és az új társadalmi rend megteremtéséért. Hatása az indiai költészetben máig is egyedülálló, hazájának himnusza is az ő nevéhez fűződik. 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott, s ő volt az első nem európai író, aki e kitüntetésben részesült, két évvel később pedig Angliában megkapta a lovagi címet. Az irodalom mellett a festészetben és a zenében is alkotott. 1926-ban néhány hetet Magyarországon töltött, s erről versben is megemlékezett - Balatonfüreden gyógykezelték, ahol sétány őrzi emlékét.

[21]

1944. augusztus 7.

Átalakul a Sztójay-kormány.

Kiválik Imrédy Béla, Jaross Andor és Kunder Antal. Új miniszterek: belügy: Bonczos Miklós; kereskedelem- és közlekedésügy: Szász Lajos iparügyi miniszter; a gazdasági csúcsminiszterség megszűnik.

[22]

1948. augusztus 7.

A Jangce és a Sárga-folyó áradása miatt 3 millió kínai lesz hajléktalan

[23]

1956. augusztus 7.

Nagy-Britannia és Franciaország a szuezi válság miatt közös haderő létrehozását határozza el

[24]

1960. augusztus 7.

Elefántcsontpart kikáltja függetlenségét

A 11. században a nyugat-afrikai ország mai területének északkeleti részén alapították Kong államot, melyet a szenufo törzsszövetség hozott létre. A 15. században a tengerpart mentén megjelentek portugál hódítók, s kezdetét vette a rabszolga-kereskedelem. Az ország a XX. század elején francia gyarmat lett, s Elefántcsontpart néven a Francia Nyugat-Afrikához tartozott. 1960. augusztus 7-én kikiáltották a függetlenséget, és ugyanebben az évben december 4-én az országot köztársasággá nyilvánították. Az első köztársasági elnök Félix Houphoue:t-Boigny, Elefántcsontpart Demokratikus Pártjának (PDCI) tiszteletbeli elnöke volt. Az `Afrika bölcse` néven emlegetett államfő nemzetközi tekintélyére jellemző, hogy az UNESCO közgyűlése róla nevezte el az ENSZ Oktatásügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének békedíját.

[25]

1978. augusztus 7.

Üzletemberek érkeznek az Újvilágból

A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Magyarok Világszövetsége meghívására 18 magyar származású amerikai üzletember tartózkodott Magyarországon. A vendéglátó szervezetek vezetőin kívül a belkereskedelmi miniszter, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és a Külügyminisztérium egyik főosztályvezetője fogadta a vendégeket. A látogatás a Kádár-rendszer többirányú nyugati gazdasági kapcsolatépítő stratégiájának része volt, számos párt- és állami vezető feltételezte, hogy a gazdasági nyitás nem veszélyezteti, sőt megerősítheti az egypárti, államszocialista politikai intézményrendszert.

Olvasta már?
Bezár