Hónap: június • Nap: 17
1450. június 17.
Hunyadi János kormányzó, Garai László nádor és Újlaki Miklós erdélyi vajda ligát kötnek
1696. június 17.
Meghal Sobieski János, lengyel uralkodó
1703. június 17.
Megszületett John Wesley angol teológus
A methodista egyház alapítója Epworth-ban látta meg a napvilágot. Az oxfordi egyetemen tanult, majd pap édesapjának segédkezett, s 1728-ban ő is anglikán pap lett. Eközben Oxfordban testvére, Charles `Szent Klub` néven közösséget szervezett, amelynek tagjai szabályozott életmódjuk - methodus vitae - miatt methodistáknak nevezték magukat. Oxfordba visszatérve John is csatlakozott a társasághoz, és - saját bevallása szerint - 1738. május 24-én este háromnegyed nyolckor megtért. Ezután a klub tagjai másokat is megtérésre buzdítottak, ezért az anglikán klérus kitiltotta őket a templomokból. A methodisták ezentúl a szabad ég alatt prédikáltak. Wesley első beszédét 1739. április 2-án Bristol mellett tartotta, s bár kezdetben nem volt célja, mozgalma kinőtt az egyház kereteiből. Wesley erre megszervezte a methodista egyházat. Az anglikán egyházból kivonult methodisták a szükségből erényt kovácsoltak, s nagy missziós tevékenységbe kezdtek, kikötve, hogy a lelkészeknek nem szabad három évnél tovább egy helyen prédikálniuk. Mindamellett Wesley methodista felekezete lényegében megtartotta az anglikán egyház hittételeit. Jellegzetes tanításuk viszont, hogy a megtérés annak érzelmi átéléséből áll, és az üdvösség biztos érzését és tudatát nem a szentségek adják, hanem közvetlenül a Szentlélek nyilvánítja ki a léleknek. Londonban hunyt el 1791. március 2-án. A methodista egyház főként Angliában és Észak-Amerikában terjedt el, körülbelül 20 árnyalatra szakadt, s ma több mint 40 millió követője van.
1818. június 17.
Megszületett Charles Francois Gounod francia zeneszerző
Erősen hatott rá Gluck és Mozart zenéje. Rómában megismerkedett Palestrina polifon műveivel. Dallamvezető tehetsége egyaránt megmutatkozott rövidebb lélegzetű műveiben és operáiban. Faust című operája tette nevét világszerte ismertté. A párizsi Orphéon igazgatójaként a társulat számára írt férfikarokat, misét, kórusműveket. Művei a dal és a dramaturgiai egyszerűség mesterévé avatták. Egyházi muzsikája mély hitet tükröz. Gallia című gyászkantátája kései korszakának fő műve. Szülővárosában, St. Cloud-ban hunyt el 1893. október 18-án.
1848. június 17.
Kossuth Lajos pénzügyminiszter szerződést köt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal önálló magyar bankjegy kibocsájtásáról
Az 1848 márciusi forradalom győzelme után Kossuth Lajos az első felelős kormány pénzügyminisztere 1848. június 17-én szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal önálló magyar bankjegy kibocsátására. Augusztus 5-én jelentették be az ún. Kossuth-bankók első címletének, a kétforintosnak forgalomba hozatalát. A tényleges pénzforgalom augusztus 13-án indult.
Az összesen 12,5 millió forint értékű egy- és kétforintos bankjegy kibocsátásával a kormány a pénzintézetet bízta meg. A megállapodás szerint az állam letétbe helyezett 5 millió forint értékű nemesfémet az összesen 12,5 millió forint értékű bankjegy fedezeteként. A bank 1848. június 29-én tartott közgyűlésén Ürményi Ferenc elnök bejelentette: az intézet banjegykibocsátó bankká alakult át, ezzel önálló magyar jegybank jött létre. Az elnök lemondott tisztéről, helyére Valeró Antal nagykereskedőt választották meg, aki a bankkormányzói címet kapta. A bankjegynyomda felszerelésével és vezetésével a kormány Landerer Lajos nyomdászt bízta meg, aki a szükséges gépek többségét Angliából szerezte be. A pénzintézet 1848. augusztus 13-án hozta forgalomba az ún. Kossuth-bankók első címletét, a kétforintost. Ezt követte október 6-án az egyforintos bankó, Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírásával. Az országgyűlés újabb bankjegyek kibocsátására 1848. augusztus 26-án 61 millió forintot szavazott meg: a szeptember 1-jei keltezésű ötforintos szeptember 6-án, a százforintos november 7-én, a tízforintos papírpénzek pedig 1849. március 24-én kerültek forgalomba. Ezeknek azonban már nem volt nemesfém fedezetük, alapjukat csupán államhitel fedezte. Az értéktelenedés ellenére az 1848 nyarától kialakított pénzrendszer a magyar szabadságharc anyagi alapja maradhatott, az ország polgárai ugyanis bizalommal, a függetlenség jelképeként fogadták a Kossuth-bankókat. 1849 márciusától az újra osztrák kézre került területeken kivonták a forgalomból a Kossuth-bankókat, a szabadságharc leverése után pedig az ország több városában - így Pesten is - nyilvánosan elégették azokat. Az 1867-es kiegyezésig újra az Osztrák Nemzeti Bank által kibocsátott bankjegyek voltak érvényben.
1871. június 17.
Meghal Gaál Sándor honvéd tábornok
Csíkszentgyörgyön született 1817. szeptember 21-én. 1848-ban előbb százados, majd a székely felkelő had táborkari főnöke. Később őrnaggyá, 1849-ben ezredessé léptették elő, és az I. székely határőr gyalogezred parancsnokává nevezték ki. A szabadságharc utolsó napjaiban tábornok lett, majd a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült, 1852-ben távollétében halálra ítélték. Hamburgban és Londonban tevékenykedett, részt vett a magyarországi politikai szervezkedések és felkelések előkészítésében. 1860-tól az olaszországi magyar légió tagja volt. Muterinában érte a halál.
1883. június 17.
Meghal Vidats István lakatos, az első magyar mezőgazdasági gépműhely megalapítója
Vidats Kalocsán látta meg a napvilágot 1802. december 19-én. 1825-től a bánát-komlósi uradalom gépésze volt. A hohenheimi ekét továbbfejlesztve megalkotta a XIX. században Magyarországon általánosan használttá vált Vidats-ekét. Lakatosműhelyét 1842-ben Pestre helyezte át, ahol üzemét fokozatosan mezőgazdasági gépgyárrá fejlesztette, majd rátért az élelmiszeripari gépek gyártására is. 1862-ben Craiovában (Románia) létesített gazdasági gépgyárat, öntödét és gőzmalmot. Kísérletet tett amerikai rendszerű varrógép gyártására is. 1876 után betegsége miatt vállalata csődbe jutott, s végül szegényen halt meg. Korabeli szaklapokban mezőgazdasági gépészeti tárgyú cikkei jelentek meg.
1933. június 17.
Gömbös Gyula látogatást tesz Adolf Hitler kancellárnál
Gömbös, aki a belső berendezkedést illetően az olasz rendszert tekintette mintának, elsőként utazott az európai kormányfők közül Berlinbe. A miniszterelnök azt tervezte, hogy közvetítőként működhet Berlin és Róma között, kiaknázva annak minden előnyét.
A magyar külpolitikában erőteljesen érvényesült az olasz orientáció, ami 1934 márciusában Magyarország, Ausztria és Olaszország Rómában aláírt ún. hármas egyezményéhez vezetett. 1934-ben parafálták a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló okmányt. Ebben nagy szerepe volt Mussolini tanácsának s annak, hogy a kisantant-államok is hasonlóan jártak el.
Az országgyarapításra a vezető politikai körök két lehetőséget láttak. Az egyik felfogás Gömbös nevéhez fűződött. Ő a területrevíziót a Dunától délre az olasz, a Dunától északra a német szövetség alapján képzelte el. A másik elképzelést Bethlen és Teleki képviselte. Ők egyetértettek Gömbössel abban, hogy a magyar külpolitika fő iránya a német orientáció. Véleményük szerint azonban ez nem válhat kizárólagossá. Úgy vélték, hogy egy Angliával, Franciaországgal (és minden valószínűség szerint ez Egyesült Államokkal) vívandó háború a tengely vereségével végződne, s az egyoldalú elkötelezettség esetén Magyarországnak is osztoznia kellene a bukás következményeiben. Ezért olyan vezetést kívántak, amely biztosítja a németek támogatását az "országgyarapításhoz", de nem sodorja bele az országot Hitler oldalán a várható háborúba. A konzervatív körök azt is tagadták, hogy a németbarát külpolitika okvetlenül feltételezi a belső fasizálódást. A belpolitikában tehát Bethlenék a fasiszta pártok és irányzatok visszaszorítását igényelték.
1936. június 17.
Heinrich Himmler birodalmi SS-vezetőt nevezik ki a német rendőrség főnökévé
1944. június 17.
Az izlandiak a köztársaság mellett döntenek
Izland óészak-germán neve `jégországot` jelent. A sziget első telepesei a VIII. század végén ír szerzetesek voltak, majd 860 körül Széphajú Harald viking király központosítási törekvései elől menekülő norvégok népesítették be. Ők tanyákon, majd faluközösségekben, ún. thingekben éltek. A IX. század végén alapították Reykjavíkot, 930-ban pedig létrejött a világ első parlamentje, az Althing. A szigetet 1262-ben meghódították a norvégok, majd 1380-tól dán fennhatóság alá került. 1800-ban a dánok megszüntették az Althingot, amely csak 1845-ben kezdhette meg újra működését. Izland 1918. december 1-jén lett önálló állam, de Dániához továbbra is perszonálunió fűzte. A kötöttséget az ország 1943. december 23-án felmondta, s az 1944. június 17-i népszavazás után Izland polgári köztársaság lett. Izland 1949-ben a NATO egyik alapító tagállama volt, de máig nem rendelkezik önálló hadsereggel. 1985-ben az ország parlamentje kitiltotta a szigetről az atomfegyvereket.
1946. június 17.
A Teréz körúton az egyik ház tetejéről szovjet katonákra lőnek
Az akció széles társadalmi visszhangot váltott ki. Mivel az állítólagos merénylő a katolikus ifjúsági mozgalom, a cserkészszövetség tagja volt, Szviridov altábornagy, a SZEB elnöke a magyar kormánynak átadott jegyzékében megállapította, hogy `... mindenféle földalatti fasiszta szervezkedés, amely propagandával és terrorcselekmények elkövetésével foglalkozik, működése számára legális formát talál a Független Kisgazdapártban...` A SZEB elnöke név szerint megvádolt tucatnyi kisgazda képviselőt és vezető tisztségviselőt azzal, hogy `szovjetellenes, fasisztabarát` propagandát folytat, illetve `az állami apparátusban magas pozíciót foglal el, munkájában ugyancsak nyíltan vagy leplezetten támogatja a fasiszta elemeket`. Rajk ennek hatására tiltotta be a civil és vallásos, ifjúsági és más egyesületek zömét, csapást mérve a demokratikus politizálás bázisaként szolgáló civil szférára.
Magyarországon a korábbi politikai rendszerben elnyomott és üldözött szervezetek és egyének a Vörös Hadsereget felszabadítóként üdvözölték. Nem látták még ők sem, hogy ennek milyen hosszú megszállás lesz a folytatása. Ugyanakkor a társadalom többsége Magyarország katonai ellenségét látta a Vörös Hadseregben - ebben szerepe volt a szovjet katonák háború alatti erőszakoskodásainak, rablásainak, gyilkosságainak -, és részben a szovjetellenes kampányok eredményeként is a Vörös Hadsereget kezdettől ellenszenvvel és továbbra is ellenségként kezelte.
1953. június 17.
Az NDK-ban összeomlik a júniusi felkelés
Az NDK-ban, elsősorban Kelet-Berlinben, valamint a közép-németországi és szászországi iparvidéken a munkások tömegsztrájkokkal és tüntetésekkel követelik szociális és gazdasági életkörülményeik javítását, szabad választások megrendezését és a NSZEP-kormány lemondását. A felkelés egy kelet-berlini sztrájkból fejlődött ki, ennek a sztrájknak az indítékául pedig a tervezett normarendezés szolgált. Zavargásokra kerül sor, a tüntetők összecsapnak a rendőrséggel és szovjet megszálló csapatokkal. Szovjet harckocsik bevetése vet véget a felkelésnek. A lakosság lázadása a szocialista társadalmi rend építése terén hozott túlfeszített intézkedésekre, a gazdasági nehézségekre (amelyekben a jóvátétel magas összege is közrejátszott), a viszonylag alacsony életszínvonalra, a rossz élelmiszerellátásra, valamint a nyugati életforma csábítására, a politikai elnyomásra vezethető vissza.
1971. június 17.
Az USA visszaadja Okinavát Japánnak
Okinava egy japán tartománynak és egy vérzivataros múltú japán szigetnek a neve. Utóbbi az 1895-ös japán-kínai háború eredményeként került Formózával, a mai Tajvannal együtt Japán birtokába. Okinava a Riukiu-szigetcsoportból áll, amelynek szárazföldi összterülete 2200 négyzetkilométer; a legnagyobb sziget Okinava, amelynek területe 1245 négyzetkilométer. Az 1,3 millió lakost számláló szigetcsoport a Koreai- félszigettől délre, a szárazföldi Kínától keletre, Tajvantól északkeletre fekszik, stratégiai jelentősége különleges a kelet-ázsiai térség egésze szempontjából. Okinava történelmének egyik legdrámaibb fejezete a második világháború befejező szakasza volt. Az amerikai partraszállási műveleteket Nimitz tengernagy vezette a 183 ezres 10. hadsereg élén, közel másfélezer hajó, 2500 repülőgép bevonásával. A japán védők létszáma 77 ezer fő volt, s a torpedónaszádokon kívül rendelkezésre állt 700 olyan motorcsónak, amelyben `öngyilkos` tengerészek kezelték a fegyverzetet és a robbanóanyagot. Az amerikaiak 1945 április elsején kezdték meg a deszantműveletet, de csak június 21-re tudták nehéz harcokban az egész szigetet hatalmukba keríteni. A harcokban 12 ezer amerikai és 110 ezer japán katona esett el, de elpusztult a sziget egymilliós lakosságának egyharmada is. A japán katonaság `élő pajzsként` használta a polgári lakosokat, felperzselte a településeket, sokakat a `császár dicsőségére` öngyilkosságra kényszerített. Az Egyesült Államok jelenleg 27 ezer katonát állomásoztat a szigeten, s a Japánban lévő három amerikai tengerészgyalogos hadosztály egyike települt ide. Amerikai támaszpontok, gyakorlóterek, hadianyagraktárak, hadtáp-központok működnek a szigeten, A támaszpontok 8500 japánnak adnak megélhetést, ugyanakkor Okinaván 8 százalékos a munkanélküliség, kétszerese az országos átlagnak. A sziget az 1970-es évek óta nagy hatótávolságú atomfejes rakéták támaszpontja.
1991. június 17.
Aláírják a német-lengyel államszerződést
A jószomszédi viszonyról és baráti együttműködésről szóló tíz éves, Bomnban aláírt szerződésben mindkét fél lemondott az erőszak alkalmazásáról és a területi követelésekről. Az alapszerződésként is emlegetett dokumentum lényegében az 1970-es nyugatnémet-lengyel szerződést, a korábbi lengyel-NDK szerződéseket váltotta fel, s a külügyminiszterek leveleivel, valamint a novemberben kötött határszerződéssel együtt egységes egészet alkot. Ez utóbbiban az egységes Németország is elismerte az Odera-Neisse határt keleti határként, amit az NSZK és az NDK korábban már külön-külön megtett.
1998. június 17.
Meghal László Gyula régész
László Gyula Kőhalmon született 1910. március 14-én. Édesapja id. László Gyula néptanító, majd igazgató volt az állami elemi iskolában, szabad idejében Posta Bélának, a nagyhírű kolozsvári régészprofesszornak a vidéki megfigyelőjeként tevékenykedett, később Budapesten a Néprajzi Múzeum könyvtárosa lett. Édesanyja, Tordai Vilma Bibarcfalván született. A családnak 1916-ban a háborús események miatt el kellett menekülni, a kis László Gyula Balatonlellén kezdte meg iskoláit. Felsőbb tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Ez utóbbin ókeresztény régészetet, néprajzot, magyar régészetet hallgatott, 1935-ben summa cum laude doktorált. Közben díjtalan gyakornoki állást vállalt a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban, majd Fettich Nándor figyelt föl a rajzaira és áthívta a Nemzeti Múzeumba. A második bécsi döntés után 1940-től Kolozsváron a Bolyai Egyetemen egyetemi, majd nyilvános rendkívüli és rendes egyetemi tanár lett. 1951-57-ben múzeumi előadóként, illetve osztályvezetőként dolgozott, 1957-1980 között az ELTE tanára volt. Mintegy 25 könyvet és több mint 600 cikket, tanulmányt jelentetett meg a régészet, a művészettörténet témaköréből. Noha elsősorban régészként dolgozott, képzőművészeti kiállításaival is országszerte nagy sikert aratott. Nevéhez fűződik a kettős honfoglalás elmélete: a magyarság ősei két lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét, az első szakasz 670 körül volt, míg a második szakasz a jól ismert IX. század végi bejövetel. Főbb művei: A honfoglaló magyar nép élete, Árpád népe, Őseinkről, Arckép és kézírás, Szent László legenda középkori falképei, A `kettős honfoglalás`, `Emlékezzünk régiekről ...`. A Széchenyi-díjat 1991-ben kapta. Nagyváradon érte a halál.
