A vörösterror 133 napja

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: március  •  Nap: 19
20 találat
[1]

1601. március 19.

Megszületett Alonso Cano spanyol építész, szobrász

A granadai születésű művész 1614-ben költözött Sevillába, ahol szobrászatot és festészetet tanult. 1637-ben párbaja miatt el kellett hagynia a várost, de Madridban elnyerte az udvar pártfogását, itt 1644-ig élt. Ekkor felesége megölésével gyanúsították, s ő Valenciába szökött. Később visszatért a fővárosba, s 1652-ben megkapta a granadai székesegyház kanonoki állását. 1656-ban méltatlan viselkedése miatt megfosztották hivatalától. Ezután a templom főépítészeként működött haláláig. Sevillai festményei, a Via Crucis, illetve a Borgia Szent Ferenc monumentálisak és merészek, míg madridi képei, köztük a Szent Izidor csodája már impresszionista jellegűek, Velazquez munkásságát előlegezték meg. Jelentősek Granadában festett művei, különösen a Szűz Mária misztériumai a katedrálisban. Megemlítendők még a Halott Krisztus, a Madonna, valamint a Megfeszített Krisztus című festményei. Három bibliai tárgyú képe látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Granadai tartózkodása idejéből több színes, fából faragott szobra maradt fenn. Legszebb a San Diego de Alcalá, amely V. Károly granadai palotáját díszítette, s mely az egyszerű kompozíció és a kifejezőerő remeke. Fontos szobra még a Krisztus a keresztfán, a Szent Antal, karján a kis Jézussal és a Magdolna. Ő tervezte a granadai székesegyház homlokzatát, amelyet három óriási ívével a spanyol építészet egyik legeredetibb művének tekintenek. Az ő alkotása a sevillai kupolás Mária Magdolna templom is. Sokoldalúsága miatt spanyol Michelangelónak nevezik. Ő alkalmazta először az építészetben az oszlopok, pillérek törzsén fenn függő kartust, pajzsszerű keretet, amelyet a barokk és rokokó korban monogrammok vagy emblémák elhelyezésére alkalmaztak. Granadában hunyt el 1667. szeptember 3-án.

[2]

1637. március 19.

Meghal Pázmány Péter katolikus főpap

1570. október 10-én Nagyváradon református családban született, 1583-ban katolizált. Belépett a jezsuita rendbe, Bécsben filozófiát, Rómában teológiát tanult, 1596-ban pappá szentelték. 1603-tól a grazi egyetemen tanított. 1616-ban előbb turóci préposttá, majd esztergomi érsekké nevezték ki. 1629-ben bíboros lett. A magyar művelődéstörténet és irodalom egyik legjelentősebb alakja; a magyar irodalmi nyelv fejlődésének jelentős állomását képviselik a Prédikációk címmel kiadott beszédei. 1623-ben Bécsben létrehozott egy magasabb papnevelő intézetet, a későbbi Pazmaneumot. 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet, a mai ELTE ősét. Mint a katolikus egyház magyarországi feje és az ellenreformáció vezéralakja, a Habsburg-ház érdekeit szolgálta, de támogatta Erdély önálló államiságát. Egyházkormányzóként hozzájárult a római katolikus egyház megújulásához, egyházmegyei és nemzeti zsinatokat hívott össze. Számos főúri családot (Thurzó Kristóf, Esterházy Miklós, Zrínyi György) ő térített vissza a katolikus hitre. - 1921-50 között a nevét viselte a budapesti tudományegyetem (ma ELTE). Az 1990-es évek óta működik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ahol négy karon folyik a felsőfokú oktatás: Hittudományi Kar, Bölcsészettudományi Kar, Jog- és Államtudományi Kar, Információs Technológiai Kar.

[3]

1687. március 19.

Széchenyi György esztergomi érsek Budán három iskolát alapít

1687. március 19-én Pozsonyban Széchenyi György esztergomi érsek három budai iskola alapító oklevelét írta alá, köztük az Academicum et Universitatis Collegiumét, a mai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumét. Az első egy Academicum et Universitas Collegium, azaz főiskolai és egyetemi gimnázium 1949 óta II. Rákóczi Ferenc Gimnázium. A második intézmény Collegium Alumnorum Clericolium, vagyis papnevelő szeminárium. A harmadik iskola világi ifjak kiművelésére hivatott nevelőintézet a Convictus volt. Az érsek az iskolák létesítésével a jezsuitákat bízta meg, s a felmerülő költségek fedezésére 200 ezer forintnyi értéket bocsátott a rend rendelkezésére. Célja a másfél évszázados török megszállás után a keresztény műveltség újraültetése volt. A jezsuiták rendházuk és iskoláik elhelyezésére az 1686. évi pusztító ostrom ellenére csodálatosan épen maradt hat budai épület egyikét, a Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom szomszédságában álló török Medresze falait kapták meg. 1687. december 6-án indult meg itt az oktatás a jezsuiták budai kollégiumában. Az iskola olyan kiváló hazafiakat nevelt, mint Eötvös József, Keleti Károly, Semmelweis Ignác és még sokan mások. A gimnázium a főváros legrégibb középiskolája.

[4]

1832. március 19.

Megszületett Vámbéry Ármin orientalista

Dunaszerdahelyen született, fél lábára béna volt, korán megismerte a nélkülözést. Tíz évesen inas lett, ebből gyűjtött iskolai költségeire. Középiskolai tanulmányait hat osztály után mégis abbahagyta, és házitanítói tevékenységgel tartotta fenn magát. Szlavóniába került, itt kezdett törökül tanulni. Eötvös József figyelt fel páratlan nyelvtehetségére - 25 éves korára kb. 25, főként keleti nyelvet sajátított el - és támogatásával négy évet tölthetett Konstantinápolyban, 1857-61 között, ahol a Resid efendi nevet kapta. A magyar-török kapcsolatokat tanulmányozta, nyelveket tanított, ismerkedett a keleti szokásokkal és török-német szótárt szerkesztett. A Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával 1861-ben, majd 1864-ben expedíciót szervezett a magyarok őshazájának felkutatására. Dervisruhában, nagy nélkülözések során, zarándok-karavánokhoz csatlakozva, gyalog, szamár- vagy teveháton jutott el Teheránba, Bokharába és Szamarkandba. Az egyik első utazó volt, akinek tudományos céljai és jelentős eredményei voltak, s egyike az utolsóknak, aki a még érintetlen Keletet láthatta, a nomád és városlakó népeknek a nyugati civilizációtól elzárt életét. 1865-ben a budapesti egyetemen a keleti nyelvek magántanára lett. 1904. évi nyugalomba vonulásáig tanított, s feldolgozta közép-ázsiai útjainak tapasztalatait. Kiemelkedőek orientalisztikai kutatásai, az iszlám szerepét vizsgálta a közép-ázsiai népek életében, az Ázsia felé irányuló gyarmatpolitikát, és a magyarság eredetének kérdéseit. A török-magyar nyelvrokonságot feltételező elmélete nagy vitát váltott ki. Teóriáját történeti, nyelvészeti és néprajzi bizonyítékokkal igyekezett alátámasztani. Elképzelése hibás volt, de a ugor-török háború mind a turkológiai, mind a finnugor kutatásokra termékenyítően hatott. Vámbéryt kora legjobb orientalistájának tartották, az angol és a török kormány többször támaszkodott döntéseiben az ő véleményére. 1860-ban az akadémia levelező, 1876-ban rendes, 1893-ban tiszteleti tagja lett, a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt. Munkásságát tanítványa, az ugyancsak világhírű iszlámkutató, Goldziher Ignác folytatta. 1913. szeptember 15-én hunyt el Budapesten. Fia, Vámbéry Rusztem a magyar polgári radikalizmus kiemelkedő képviselője lett. Fontosabb könyvei: Vándorlásaim és élményeim Persiában, Oroszország hatalmi állása Ázsiában, Az iszlám a 19. században, A török-tatár nyelvek etimológiai szótára, A magyarok eredete, A török faj..., A magyarság bölcsőjénél, Dervisruhában Közép-Ázsián át.

[5]

1848. március 19.

Megjelenik a ` Marczius tizenötödike ` című napilap

  • 1848. március 19. eseményei

    [6]

    1849. március 19.

    Győzelem Feketehalomnál

    [7]

    1892. március 19.

    Megszületett James Van Fleet amerikai tábornok

    A legendás hírű főtiszt már az első világháborúban átesett a tűzkeresztségen. Kapitányi rangban egy géppuskás zászlóaljat vezényelt a francia-német fronton. A második világháború idején, már 52 évesen részt vett a normandiai partraszállásban, mint a 8. gyalogezred parancsnoka, akkor még ezredesként. A rajnai átkelésnél már tábornoki csillaggal, a 3. amerikai hadtestet vezényelte. Kitűnt a híres ardenneki csatában. A második világháború, de különösen az ardenneki csata során kidolgozott hadműveleti terveit még most is tanítják a különböző katonai akadémiákon. Az 1950-es években részt vett a koreai háborúban is. 1953-ban Harry Truman akkori elnök `a valaha is élt legnagyobb amerikai tábornoknak` nevezte. 100 éves korában hunyt el.

    [8]

    1902. március 19.

    Meghal Tolnai Lajos költő és író

    Györkönyben született 1837. január 31-én. A nagykőrösi gimnáziumban Arany János tanítványa volt. A teológiát a pesti református papnevelő intézetben végezte. 1868-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. 1876-ban Apor Károly segítségével megalapította a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságot, 1878-ban a Petőfi Társaság is tagjai sorába választotta. 1868-tól a marosvásárhelyi református gyülekezet lelkésze volt, 1884-től Budapesten élt. 1887-ben saját költségén adta ki - és jórészt maga írta - az Irodalom című kritikai hetilapot. 1891-től a Képes Családi Lapok szerkesztője lett. - Első írásai 1860-ban a Hölgyfutárban jelentek meg. A kisemberek életével foglalkozó első novellái nagy sikert arattak. Kegyetlenül és engesztelhetetlenül leleplező művei vihart kavartak. A Marosvásárhelyt írt művei között a legfőbb helyet Az urak (1872), A báróné ténsasszony (1882), A nemes vér (1882) és Az oszlopbáró (1884) című regényei foglalják el. Az önkényuralom idején és a kiegyezéskori Magyarországon játszódó művekben a társadalom különböző rétegeinek erkölcsi világába ad betekintést. Elbeszéléseiben, elsősorban A mai Magyarország (1889) című kötetében a közigazgatás visszásságait, számos visszaélését könyörtelen szigorral ítélte el. Az 1890-es években írt regényeiben a régi társadalmi problémák mellett a parasztság szociális helyzete is foglalkoztatta. A Képes Családi Lapokban közölte A sötét világ (1898) című komor hangulatú önéletrajzi regényét. A XIX. század végén kibontakozó magyar kritikai realista prózairodalom jelentős alakja volt. Életműve az irodalom realista ágához kapcsolódik, könyörtelen szatirikus ábrázolásmódja révén, egyéni indulatosságaiból fakadó torzításai ellenére is a XX. századi kritikai realizmus felé mutat

    [9]

    1906. március 19.

    Megszületett Adolf Eichmann

    Karl Adolf Eichmann Solingen-ben született. 1927-ben belépett az osztrák-német frontharcos szövetségbe, majd 1932-ben Ausztriában a nemzetiszocialista pártba. 1934 őszén bekapcsolódott a biztonsági szolgálat munkájába, 1939-45 között a Birodalmi Biztonsági Főhivatal zsidó ügyek részlegét vezette. Az ő vezetésével hajtották végre a zsidókérdés (1942. január 20.) `végső megoldását` (Endlösung), a zsidók Kelet-Európába való kitelepítését és koncentrációs táborokban való összegyűjtését. 1945-ben amerikai fogságba került, ahonnan megszökött, majd Argentínában élt. Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad 1960-ban elfogta, Izraelbe vitte, ahol 1961 decemberében Jeruzsálemben a legfelső bíróság halálra ítélte. Miután Jiszhak Ben Cevi elnök visszautasította kegyelmezési jogának gyakorlását, 1962. június 1-jére virradó éjjel felakasztották. Holttestét elégették, hamvait a Földközi-tengerbe szórták.

    [10]

    1916. március 19.

    Meghal Vaszilij Szurikov orosz festő

    Vaszilij Ivanovics Szurikov, az orosz realista történelmi festészet legnagyobb mestere Krasznojárszkban született 1848. január 24-én. Műveinek témáit az orosz nép történelmének nagy eseményei között kereste. Nagyméretű vásznait évekig festette. Kiemelkedő képei A sztrelecek kivégzésének reggele, a Menysikov száműzetésben, a Morozov bojárasszony - amely az orosz történelmi festészet egyik legkiemelkedőbb remeke -, a Szuvorov átkelése az Alpokon és a Sztyepán Rázin. Legtöbb munkája Moszkvában és Szentpétervárott van. Moszkvában halt meg.

    [11]

    1937. március 19.

    Megszületett Szőts André magyar születésű filmrendező, filmproducer

    1956-ban távozásra kényszerült, azóta Párizsban és Londonban élt. Párizsi zeneakadémiai tanulmányok után először elvégezte a politikai tudományok egyetemét, majd a New York-i Columbia Business Schoolban szerzett diplomát. Rövid pénzügyes intermezzo után került a reklámfilm- szakmába. Később több játékfilmet, tévésorozatot rendezett. Közöttük portréfilmet készített a brazil futballcsillagról, Peléről, valamint Jimmy Carter egykori amerikai elnökről. Nevéhez fűződik A világ cirkuszai című filmsorozat és Rostard: Cyrano című színművének francia filmváltozata. A produceri tevékenységben találta meg igazi hivatását. Alapítója és tulajdonosa volt az André Szőts Productions-nak. Budapesten hunyt el 2006. március 18-án.

    [12]

    1944. március 19.

    A németek megkezdik Magyarország megszállását

    Hitler 1943 késő nyarán az olasz fasiszta rendszer bukása és a kapituláció következtében attól tartott, hogy Magyarország követi az olasz példát. Már egy július 26-i megbeszélésen kijelentette: `Ügyelnünk kell arra, nehogy Magyarországon még valami disznóság történjék`. A német véderő főparancsnokságának vezetési törzse 1943. szeptember 30-án készítette el javaslatát Magyarország megszállására, amelynek terve a "Margarethe" fedőnevet kapta. A végrehajtás időpontját ekkor még nem döntötték el. Hitler 1944. február 28-án adott utasítást a hadművelet végső változatának kimunkálására. A döntő lépést a német vezetés számára sürgőssé tette, hogy a szovjet csapatok a Kárpátok közelébe érkeztek, és Magyarország stratégiai jelentősége növekedett. Hitler 1944. március 12-én adta ki a hadműveleti parancsot, amely közölte, hogy a délkeleti főparancsnokság (Von Weichs vezértábornagy) irányítása alatt német csapatok négy irányból, Budapestre összpontosítva bevonulnak Magyarországra, és a Tisza vonaláig megszállják. A magyar politikai és katonai vezetés több forrásból is értesült az ország határai mentén, különösen a Burgenlandban és a Muraközben folyamatban lévő német csapatösszevonásokról, azonban tétlen maradt; nem számolt a megszállást eshetőségével. A március 18-i klessheimi Hitler-Horthy-találkozón eldőlt, hogy a németeknek semmiféle katonai ellenállással nem kell számolniuk. A Wehrmacht csapatai március 19-én hajnali 4 órakor lépték át a magyar határt. Délről - Belgrád térségből - 3, délnyugatról - Zágráb felől - 2, nyugatról - Bécs térségből - 1 páncélos és 1 páncélgránátos, északi irányból - Krakkó környékéről - 1 gépesített hadosztály nyomult be az ország területére. A repülőtereket ejtőernyősök foglalták el. Március 21-én a német csapatok lezárták a még nyitott Tisza-átjárókat, amelyek többségét már az előző napon birtokba vették, és ezzel létrejött az összeköttetés az északi és a déli megszálló csoport között. A Margarethe hadművelet ezzel német szempontból teljes sikerrel véget ért. A Margarethe-törzset április 24-én feloszlatták, a magyarországi német katonai alakulatok e naptól nem a délkeleti főparancsnok, hanem a Wehrmacht "magyarországi meghatalmazott tábornoka" parancsnoksága alá tartoztak. A katonai erővel alátámasztott politikai akciót Edmund Veesenmayer SS-Brigadeführer, Hitler teljhatalmú megbízottja és rendkívüli követe vezette. Horthy elutasította azt a követelését, hogy Imrédy Bélát, a fasiszta Magyar Megújulás Pártja vezetőjét nevezze ki miniszterelnöknek. Többnapos vita után, március 23-án, Sztójay Döme berlini követ alakította meg a németeknek mindenben megfelelő magyar kormányt.

    [13]

    1944. március 19.

    Ellenzéki politikusokat tartóztatnak le

    A német megszálló csapatokkal együtt érkezett a Gestapo és a Biztonsági Szolgálat (SD) különítménye. Az utóbbi kész listák alapján már március 19-én megkezdte a németellenes politikusok, újságírók és más közéleti, gazdasági személyiségek letartóztatását. A magyar politikai rendőrség támogatta őket. Őrizetbe vették, majd koncentrációs táborba vagy börtönbe vitték többek között a konzervatív antifasiszta Sigray Antalt, Apponyi Györgyöt, a kisgazda Nagy Ferencet, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a szociáldemokrata Peyer Károlyt, a liberális Gratz Gusztávot és Rassay Károlyt. Bethlen Istvánnak és Kállay Miklósnak sikerült elmenekülnie. A Gestapo és az SD akciója kiterjedt a lengyel menekültekre és az olasz Badoglio-kormány budapesti missziójára. A Gestapo és SD szervek összlétszáma - az őr- és irodai személyzetet is beleértve - néhány száz főt tett ki.

    [14]

    1946. március 19.

    Átszervezik a szovjet kormányt

    Sztálin lesz a miniszterelnök, a helyettese Molotov. A népbiztosságokat minisztériummá alakítják át.

    [15]

    1951. március 19.

    Aláírják az Európai Szén-, és Acélközösségről szóló szerződést

    Az európai Montánunió megalakulásáról szóló szerződés aláírása az egyesült Európa kialakításának első lépcsője volt. A Franciaország, az NSZK, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Olaszország megállapodása az érdekelt országok bányászati piacának közös irányítására, felügyeletére jött létre. A szervezet hivatalosan 1951. április 18-án alakult meg Párizsban. A Montánuniót eredetileg nem hat tagországra szabták. Francia elképzelés alapján született német-francia kezdeményezés volt, amely az európai integráció alapító atyái között számon tartott Jean Monnet nevéhez fűződik. Mégsem róla, hanem Robert Schuman akkori francia külügyminiszterről nevezték el az 1950. május 9-én meghirdetett híres tervet, amelynek bejelentésekor Schuman megfogalmazta az európai integráció építésének azóta is sokat idézett és változatlanul érvényesnek tartott alapelveit. Eredetileg és közvetlenül csak német-francia közösségről volt ugyan szó, de a szerződést már eleve úgy fogalmazták meg, hogy az nyitva álljon valamennyi csatlakozni kívánó európai ország előtt. A Montánunió a nemzetek-felettiség meghatározó jelentőségűnek bizonyult elve jegyében közös intézmény, a Főhatóság irányítása alá helyezte a résztvevő országok szén- és acélszektorát, de hogy a nemzeti önállóság és befolyás se tűnjön el teljesen, létrehozott egy miniszteri tanácsot, a demokratikus képviselet jegyében pedig egy Közgyűlést is - a megfelelő mai uniós intézmények előképeit. A Főhatóság első elnöke Jean Monnet volt. 2002. július 23-án hivatalosan megszűnt a Montánunió. Brüsszelben, az Európai Unió székhelyén ünnepélyes körülmények között `elbúcsúztatták` az Európai Szén- és Acélközösséget (CECA): levonták a szervezet lobogóját, s helyére az EU zászlaja került.

    [16]

    1956. március 19.

    Leszerelési konferenciát rendeznek Londonban

    1956. március 19-től május 3-ig Londonban leszerelési konferenciát rendeznek az ENSZ tagállamainak részvételével.

    [17]

    1970. március 19.

    Először találkozik a két német állam kormányfője

    [18]

    1982. március 19.

    Meghal Jékely Zoltán költő

    Áprily Lajos fia Nagyenyeden született 1913. április 24-én. A kolozsvári református kollégium diákja volt három évig. 1929-ben apja úgy döntött, fiai jövője érdekében Budapestre települnek. A Lónyay református gimnáziumban érettségizett 1931-ben, majd az Eötvös Collegium tagjaként magyar-francia-művészettörténet szakon diplomázott 1935-ben a budapesti egyetemen. 1935-től a Széchényi Könyvtárban dolgozott, verseit a Nyugat, az Erdélyi Helikon, a Válasz és a Szép Szó közölte. Első kötetei - az Éjszakák, az Új évezred felé - az 1930-as évek közepén, végén jelentek meg. 1941-ben Kolozsvárra költözött, majd a II. világháború után Budapesten élt és alkotott. Verseskötetei mellett több regényt - Kincskereső, Zugliget -, valamint drámákat is írt. Igen jelentős műfordítói tevékenységet végzett; maradandó értéket képviselnek Dante, Racine, Shakespeare fordításai, és sokat fordított román költőktől is. Ő ültette magyarra Thomas Mann A kiválasztott című regényét. 1939-ben Baumgartner-, 1970-ben és 1979-ben József Atilla-díjat kapott, a Kossuth-díjat 1990-ben posztumusz kapta meg. Felesége Jancsó Adrienn előadóművész volt.

    [19]

    1990. március 19.

    Marosvásárhelyen megtámadják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházát

    A kelet-európai szovjet típusú diktatúrák nemcsak a polgári szabadságjogok gyakorlását fékezték, hanem egyben a szélsőséges nacionalista vagy szélsőjobboldali, szélsőbaloldali politikai mozgalmakat is. A diktatúrák felszámolása után először Romániában, majd a többi országban is előtörtek a "demokrácia szabályai szerinti" társadalmakban évszázadok óta rejtőző szélsőséges nacionalizmusok. Erdélyben az 1945. évi magyarellenes pogromok hangulatát idéző tüntetésekre került sor. A magyarságot azzal vádolták, hogy fel akarják bomlasztani az egységes Romániát, és Erdélyt Magyarországhoz kívánják csatoltatni. A falvakból rekrutált, nacionalista mámorban úszó, dorongokkal felfegyverzett tömeg március 19-én, Marosvásárhelyen berontott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházába, ütlegelték az ottani politikusokat, közöttük Sütő András írót. A hírre a Székelyföldről magyar csoportok érkeztek. Fejszékkel, motoros fűrészekkel, dorongokkal vívott háború kezdődött, amelybe a román hadsereg csak akkor avatkozott be, amikor a magyarok "fölénybe" kerültek. A sokak által annyira óhajtott román-magyar megegyezés néhány hónapos álma ezzel végleg szertefoszlani látszott.

    [20]

    1997. március 19.

    Meghal Willem de Kooning festő

    Az absztrakt expresszionizmus utolsó neves képviselője Rotterdamban született 1904. április 24-én. Az amerikai Picassónak is nevezett művész serdülőként kezdett festészetet tanulni a rotterdami Szépművészeti Akadémián. 1926-ban érkezett az Egyesült Államokba, ahol első éveiben a szegény festők szürke életét élte. Reklámképeket festett, alkalmi ácsmunkákat vállalt. 1944-es kiállítása azonban lenyűgözte a közönséget: gyors és hirtelen ecsetvonásokra utaló, befejezetlennek tűnő művei nagy sikert arattak. Az 1950-es években indította el Női alak című sorozatát, amellyel szakított az absztrakt expresszionizmussal. A közönséget sokkolni látszottak ezek az agresszív szexualitást árasztó férfias nőalakok. Idővel festészete lágyabb és fényesebb lett. Az 1950-es évek közepétől szemmel láthatóan a női figurák szimbolikus ábrázolása felé fordult, ezt bizonyítják a Nő, mint tájkép, az Asszony és gyermek vagy A látogatás című festményei. Előszeretettel festett absztrakt stílusú tájképeket, városrészeket is (Hátsó udvar a 10. utcában, Rosenberg Park, Havannai külváros, Kapu a folyóra). A világhírű festő élete nem volt könnyű, végül az Alzheimer-kór is elérte, ami a nyolcvanas évektől vásznain is éreztette hatását. Ennek ellenére 1989 után `a világ legdrágább festője` címet is elnyerte, amikor a Sotheby,s árverésén 20,6 millió dollárért kelt el az 1955-ben festett Interchange című képe. 1997. március 19-én hunyt el East Hampton-ban.