2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: március  •  Nap: 08
16 találat
[1]

1440. március 8.

III. Ulászlót magyar királlyá választják

A Komárom megyei Neszmélyen 1439 októberében vérhasban meghalt Albert király. Végrendelete szerint trónját születendő fiára hagyta. Gyámjául feleségét, Erzsébetet és a Habsburg-ház legidősebb fejedelmét rendelte. A magyar rendek ellenben a trónt a 16 éves lengyel királynak III. (Jagelló) Ulászlónak ajánlották fel. Őt nem fűzte vérségi kapcsolat egyik magyarországi dinasztiához sem. (Anyja nem Anjou Hedvig, hanem Jagelló Ulászló negyedik felesége volt.) 1440 februárjában Erzsébet komornájával ellopatta a Szent Koronát Visegrádról, s Fehérvárott megkoronáztatta február 22-én született fiát, V. Lászlót. Az ország rendjei június 29-én érvénytelenítették a koronázást, és kimondták a szabad királyválasztás elvét. Július 17-én a Szent Korona hiányában, Szent István fejereklyetartójáról levett koronával koronázták meg a magyar uralkodóként I. Ulászló nevet viselő lengyel királyt. A kitört polgárháború hosszú évekre megosztotta az országot. A tényleges rend csak két évtizeddel később, Mátyás uralma alatt (1458) állt helyre. 1441-42-ben a László-párté volt a Felvidék - itt Erzsébet cseh zsoldoskapitánya, Jan Giskra volt az úr -, valamint a Chilei Ulrik kezén lévő Szlavónia. Az 1441 januárjában Bátaszéknél vívott ütközet eredményeként Ulászló kezére került a Dunántúl. Újonnan kinevezett vajdái, Hunyadi János és Újlaki Miklós tavasszal Erdélyben is elfogadtatták uralmát. 1442. december 13-án, Győrben Erzsébet elismerte Ulászlót az ország királyának, fia trónigényéről azonban nem mondott le.

[2]

1466. március 8.

Meghal Francesco Sforza olasz zsoldosvezér

A Sforza-család alapítója, Muzio Attendola zsoldosvezér egy földmíves gyermeke volt. (Sforza olaszul erőszakost jelent.) Fia, Francesco házasságon kívül született 1401. július 23-án. A ferrarai hercegi udvarban nevelkedett, majd apjával Nápolyba ment. Apja seregében harcolt 1424-ig, ekkor Muzio alulmaradt és elesett a vetélytársával, Braccio da Montonéval vívott csatában. Francesco átvette a vezetést, és újjászervezett seregével L'Aquila mellett, Rómától északkeletre legyőzte Bracciót. Ezután Filippo Maria Visconti milánói herceg szolgálatába állt, s húsz évig általában mellette - időnként azonban ellene - harcolt. 1441-ben vette feleségül a herceg egyetlen, házasságon kívüli gyermekét, Bianca Mariát. 1434-ben megállapodott Cosimo de' Medicivel, Firenze urával, aki kinevezte a város zsoldosvezérének. 1438-ban a Milánóval ellenséges firenzei-velencei szövetség szolgálatában harcolt, s a Garda-tónál megnyert ütközet után elfoglalta Veronát. Két év múlva még nagyobb vereséget mért Milánóra a Firenze melletti anghiari csatában. 1447-ben Visconti megbetegedett, s Velence ellen veje segítségét kérte. Sforza Milánó felé menet tudta meg, hogy apósa meghalt, s nem őt, hanem Aragóniai Alfonz nápolyi királyt jelölte meg örököseként. A milánóiak fellázadtak, kikiáltották a köztársaságot, és Sforzát főkapitánynak hívták meg - ezzel próbálván semlegesíteni őt. 1449-ban Milánó békét kötött Velencével, mire Sforza ostrom alá vette a várost. 1450. február 26-án diadalmenetben bevonult a városba és elfoglalta a hercegi trónt. A város polgárai hatalomra jutásakor felszabadítóként köszöntötték. A következő évben Velence, Nápoly, Savoya és Monferrato együtt támadtak Sforza ellen, ő Cosimo de' Medicitől kért segítséget, s a velencei-milánói szövetség 1454-ben kivívta a lodi békét, amely megszilárdította Sforza helyzetét. Uralma zsarnoki volt, de a város virágzott, s lakosai jobban éltek, mint korábban. Bölcsen kormányozta Milánót, s kivívta alattvalói megbecsülését. 1464-ben Genovát is meghódította. Francesco építtette újjá a Castello Sforzescót, a mai Milánó egyik legjelentősebb építészeti emlékét. Második fia volt Lodovico il Moro, a család legjelentősebb alakja, Leonardo da Vinci pártfogója.

[3]

1519. március 8.

Lajos király védelmére szövetséget köt Frangepán Gergely kalocsai érsek és Szapolyai János erdélyi vajda

[4]

1702. március 8.

Stuart Anna lép az angol trónra

III. (Orániai) Vilmos halála után Stuart Anna, az 1688. II. 13-án elűzött és trónfosztott katolikus király, II. Jakab protestáns leánya lép az angol trónra. III. (Orániai) Vilmos 14 évig volt a szigetország királya. Stuart Anna, aki szigorú anglikán nevelést kapott, majd 1683-ban házasságot kötött György dán herceggel, már a `dicsőséges forradalom` idején, 1688-ban apja ellen fordult, 1701-ben pedig - 17. gyermeke halála után - elfogadta az angol trónöröklést szabályozó, `Act of Settlement`-et. Halála után a korona a Hannover-házra, a Stuartok protestáns utódaira száll. Anna, aki alkalmatlan a kormányzásra, teljes mértékben udvarhölgyeinek - többek között Marlborough hercegnőjének (1711-ig) - befolyása alatt áll.

[5]

1796. március 8.

Meghal William Chambers angol építész

Göteborg-ban született 1723. február 23-án. 1760-tól udvari építész lett. Dublin mellett épített centrális Kaszinóépülete dór oszlopaival, tympanonjaival kis mérete ellenére is monumentális hatású. Fő műve az 1776-ban megkezdett londoni Somerset House, amelynek különösen korinthosi oszlopokkal, pilaszterekkel (kiugró pillér) összefoglalt homlokzata monumentális. Mint kertművész is jelentős volt. Elméleti munkái jelentek meg az építészetről és a kertművészetről.

[6]

1802. március 8.

Kiadják I. Ferenc diplomá-ját

I. Ferenc `diplomá`-ja életre keltette a pannonhalmi bencés főapátságot, a dömölki, a tihanyi és bakonybéli apátságokat; a jászóvári és csornai premontrei prépostságot, továbbá 1814-ben a ciszterci rend egyesített zirc-pilis-pásztói apátságát. Visszakapták birtokaikat is, de ettől kezdve a lelkipásztorkodás mellett középiskolákat kellett fenntartaniuk. A pannonhalmi főapátság független lett a győri püspöktől. Tizenöt hozzátartozó plébániával, önálló egyházmegyét képez. A főapát a püspöki konferencia teljes jogú tagja. A rend teológiai főiskolája Pannonhalmán működik. (A főapátság birtokállománya az 1930-as években 60 315 kat. h., amiből 8 gimnáziumot tartott fenn. 1944-45-ben a főapátság a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt, több ezer üldözöttet mentett meg. Ekkori létszáma a főapát és 4 apát mellett 237 felszentelt pap, 25 fogadalmas növendék és 15 novícius).

[7]

1828. március 8.

Megjelenik gróf Széchenyi István első munkája, a Lovakrul

[8]

1857. március 8.

Megszületett Ruggerio Leoncavallo olasz zeneszerző

A nápolyi születésű művész nyolcéves korában került a nápolyi konzervatóriumba, ahol Lauro Rossi tanítványa volt. Érdeklődését nem kötötte le teljesen a zene, Bolognában a költő Carducci előadásait hallgatta. Hosszú ideig házi zenetanár, kávéházi, majd utazó zongorista volt, fellépett Angliában, Franciaországban és Egyiptomban is. Itt az alkirály testvérének házi muzsikusa, majd az egyiptomi hadsereg zenekarainak inspektora lett. Első operáját, a Chattertont Alfred de Vigny művéből írta. Az 1880-as évek végén saját szövegére reneszánsz-kori operatrilógia komponálásába kezdett Crepusculum címmel, amelynek első részét el is fogadta a Ricordi kiadó. Majd hatalmas sikert aratott fő művével, a Bajazzókkal, amelyet 1890-ben a Sonzogno kiadó pályázatára írt, s amelyet 1892 májusában mutattak be a milánói Teatre del Verme-ben, Arturo Toscanini vezényletével. A verizmus - az irodalmi naturalizmus - jelentős zenei képviselője volt. Két további verista operája, a Bohémek (1897) és a Zaza (1900) csak mérsékelt sikert értek el, s további művei is sikertelenek maradtak. Maga írta operáinak librettóit, ezek irodalmi és drámai érzékről, a színpadi hatások jelentős ismeretéről tanúskodnak. Számos népszerű dalt is komponált, de operáinak kudarca miatt keserű meghasonlásban fejezte be életét Montecatini-ban, 1919. augusztus 9-én. A Bajazzók azonban máig repertoárdarab az egész világon, s Canio szerepe minden tenorista jutalomjátéka.

[9]

1866. március 8.

Megszületett Pjotr Nyikolajevics Lebegyev orosz fizikus

A strassburgi egyetemen doktorált fizikából 1891-ben. 1900-1911 között a Moszkvai Egyetem fizikaprofesszoraként tanított. Az elektromosságtan, az optika és a hangtan területén végzett kutatásai kiemelkedőek. Legjelentősebb munkája a J. C. Maxwel által elméleti úton kiszámított fénynyomás kísérleti kimutatása, amellyel igazolta, hogy a fénynek mint elektromágneses hullámnak nemcsak energiája, hanem impulzusa is van. Moszkvában halt meg 1912. március 14-én. Róla nevezték el az Orosz Tudományos Akadémia moszkvai fizikai kutatóintézetét.

[10]

1869. március 8.

Meghal Hector Berlioz francia komponista

65 évesen meghal Párizsban Hector Berlioz francia komponista. A művész, aki már fiatal korában tanúságot tett zenei tehetségéről, megszakította orvosi tanulmányait és a párizsi konzervatóriumot látogatta. 1830-ban "Sardanapal" című kantátájával elnyerte a Római ösztöndíjat, így Olaszországban tanulhatott egy évig. Nemzetközi koncertkörútjain sokszor elismerést aratott, de számos helyen visszautasításra is talált, különösen Franciaországban, ahol egzisztenciális gondokkal küszködött. Csak Liszt Ferenc segítségével, aki 1830-ban résztvett a "Symphonie fantastique" őselőadásán és attól kezdve támogatta Berliozt, szentelhette magát igazán a zenének. Később elsőrendű programzenét komponált. Legjelentősebb művei a "Római és Júlia" (1839), a "Rekviem" (1837) és a "Faust elkárhozása" (1846). Berlioz nem magyarázza műveit; felfogása szerint a hallgatónak teljesen át kell adnia magát érzéseinek, amelyeket a mű vált ki belőle.

[11]

1886. március 8.

Megszületett Edward Calvin Kendall biokémikus

South Norwalk-ban látta meg a napvilágot. 1914-től vezette a rochesteri Mayo Klinika biokémiai osztályát, majd 1921-től harminc éven keresztül a Minnesotai Egyetem élettanprofesszora volt. 1951 után a Princeton Egyetem és a Merck-cég vendégprofesszoraként tevékenykedett. Ő izolálta 1914-ben a tiroxint (pajzsmirigy-hormont), amely a Banting és Best által előállított inzulin mellett a kialakuló hormonterápia legfontosabb anyaga lett. Kendall felismerte a cisztein és a glutation szerepét az oxido-redukciós folyamatokban. 1930-tól a mellékvesekéreg hormonjait kutatta, összesen 28 anyagot különített el. 1944-ben szintézissel előállította a dehidrokortikoszteront és 1946-ban a gyógyászati szempontból fontos kortizont. 1950-ben megosztott orvosi (fiziológiai) Nobel-díjat kapott a mellékvesekéreg-hormonok szerkezetének és biológiai hatásainak vizsgálata terén szerzett felfedezéseiért. 1972. május 4-én halt meg Princeton-ban.

[12]

1887. március 8.

Megszületett Uitz Béla grafikus

Sokoldalú művészi tehetségként, a festészeten kívül foglalkozott építészettel, kertművészettel, zeneelmélettel, de irodalomkritikai és esztétikai tevékenysége is jelentős. Élete során stílusa sokat változott: kezdeti kubista-expresszionista szakaszát később klasszicizáló, a reneszánsz hagyományait ébresztő alakításmód váltotta föl. Számos jelentős nemzetközi kiállításon vett részt. 1926-tól 1970-ig a Szovjetunióban élt és alkotott, ezért csak korai tevékenysége kapcsolódott szervesen a magyar képzőművészethez. 1972. január 16-án hunyt el Budapesten. 1978-ban múzeuma nyílt Pécsett.

[13]

1916. március 8.

Megszületett Láng Géza mezőgazdász

Békéscsabán született. 1937-ben végzett a keszthelyi mezőgazdasági akadémián, 1944-ben Budapesten doktori oklevelet szerzett. A keszthelyi gazdaságban volt gyakornok, majd a debrecen-pallagi akadémián tanított termeléstechnikát. 1941-42-ben Keszthelyen tanársegéd, ezután a keleti fronton harcolt. 1947-től a Magyar Agrártudományi Egyetem adjunktusa volt Keszthelyen, majd Budapesten. 1950-56-ban a Földművelési Minisztérium főelőadója, majd a keszthelyi akadémia növénytermesztési docense, később tanszékvezető egyetemi tanára, 1965-68-ban az agrártudományi főiskola rektora volt. Kutatásai során foglalkozott a humusz-, a legelő- és rétgazdálkodás, a burgonyatermesztés kérdéseivel, s kutatta a talaj termelékenységének fenntartása, a füves vetésforgó, a trágyázás, valamint a gazdaságos tápanyag-felhasználás lehetőségeit. Szervezésében 24 helyen, több mint 20 ezer parcellán folytak kísérletek. 1953-ban lett a mezőgazdasági tudomány doktora, 1964-ben az MTA levelező, 1970-ben rendes tagjává választották. 1975-ben Eötvös Loránd-díjat kapott. Budapesten halt meg 1980. február 18-án. Főbb művei: Növénytermeléstan (1952), Szántóföldi növénytermesztés (1976).

[14]

1917. március 8.

Meghal Ferdinand Zeppelin katonatiszt, feltaláló

Konstanz városában született 1838. július 8-án. Katona volt, több háborúban vett részt, altábornagyi rangig vitte. Rendelkezési állományba helyezése után, 1891-ben kezdett a repülés problémájával foglalkozni. Óriási erőfeszítések árán, számtalan kudarc után végül is siker koronázta próbálkozásait: a magyar Schwarz Dávid terveinek megvásárlásával és továbbfejlesztésével sikerült merev testű, kormányozható léghajót építenie. Első eredményesen repülő léghajója 128 m hosszú volt, és 16 elválasztott gázzsákot tartalmazott. Két 16 lóerős motor szolgáltatta a légcsavarokon keletkező húzóerőt, oldal- és magassági kormányaival már teljesen kormányozhatónak bizonyult. 1900-ban a Bodeni-tó feletti próbautakon 31 km/óra sebességet ért el. Még megérhette léghajóinak az I. világháborúban aratott harctéri sikereit is. Berlinben érte a halál.

[15]

1921. március 8.

A szövetséges csapatok megszállják Duisburgot, Ruhrortot és Düsseldorfot

Kiéleződik a német jóvátételi kötelezettségek teljesítése körüli vita. A szövetségesek megkövetelik háborús költségeik és a német csapatok által okozott károk kiegyenlítését. Miután Németország az 1921. január 29-i párizsi konferencián visszautasította, hogy 226 milliárd aranymárkát 42 évi részletben kifizessen, és március 7-én a londoni konferencia is kudarccal végződött, a szövetséges csapatok megszállják Duisburgot, Ruhrortot és Düsseldorfot. Az első világháború felelősségét egyoldalú kizárólagossággal Németországra áthárító francia felfogás elfogadása, s a jóvátételek kérdése nemcsak Németország és a győztes hatalmak viszonyát, hanem a németországi belső gazdasági és politikai helyzetet is megterheli. Míg a jobboldali ellenzéki pártok a kormányban helyet foglaló "novemberi gonosztevők" és "teljesítő-politikusok" ellen uszítanak, a kormányzat felelős tényezői azon fáradoznak, hogy a nyugati hatalmakat meggyőzzék követeléseik teljesíthetetlenségéről. A Versailles-ban kötött békeszerződés (1919. VI. 28.) a 20 milliárd aranymárkás első részlet kifizetését 1921 áprilisáig írta elő. A maradék tekintetében különféle konferenciákon próbáltak megállapodásra jutni, az elképzelések azonban igen távol állottak egymástól: a német vonakodás láttán a nyugati hatalmak május 5-én ultimátumot adtak át: 66 évi részletben 132 milliárdot kell fizetni, ebből 1 milliárdot azonnal, ellenkező esetben megszállják a Ruhr-vidéket. A német kormány május 11-én elfogadja a követelést (1924. VII. 16-1929. VI. 7.).

[16]

1957. március 8.

Meghal Esterházy János szlovákiai magyar politikus

Nyitraújlakon született 1901. március 14-én. Csehszlovákia, majd Szlovákia területén élt, 1932-től a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, 1935-től Kassa országgyűlési képviselője volt. Politikai programjában azt hirdette, hogy `Ne legyen Szlovákiában uralkodó és kisebbségi nemzet`. 1936-tól az Egyesült Magyar Párt elnökeként, 1939-től a Szlovákiai Magyar Párt vezetőjeként vállalta a magyar kisebbség érdekeinek képviseletét. 1938-ban az utolsó lehetséges időpontig küzdött azért, hogy a Csehszlovák Köztársaságon belül méltányos módon oldják meg a kisebbségek sorsát. Kassa országgyűlési képviselőjeként 1941-ben a parlamentben egyedül ő szavazott a zsidótörvények ellen. 1944-ben a nyilasok Budapesten rövid ideig letartóztatták, majd illegalitásba vonult. 1945 áprilisában már a csehszlovákok tartóztatták le törvénysértő módon, s átadták a szovjet hatóságoknak, akik lágerbe hurcolták. Moszkvában 10 évi kényszermunkára, míg Pozsonyban 1947-ben, távollétében halálra ítélték. Fábry Zoltán (a szlovákiai magyar közélet és irodalom egyik vezető alakja) `tiszta gyilkosságnak` nevezte a pozsonyi bíróság ítéletét. Szerinte Esterházy személyében az egész szlovákiai magyarság nyakába akasztották a kötelet. A szovjetek 1949-ben adták ki a csehszlovák szerveknek. Akkor korábbi halálos ítéletét köztársasági elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre, majd 1955-ben 25 évi börtönre változtatták. Morvaországi börtönében halt meg.

Bezár