2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: február  •  Nap: 24
26 találat
[1]

1318. február 24.

I. Károly oltalomlevelet ad a bécsi kereskedőknek

[2]

1351. február 24.

I. Lajos kiváltságlevelet ad Sárvár számára

Az Anjou uralkodók nagy gondot fordítottak a települések fejlesztésére, amit kiváltságlevelek biztosításával kívántak elérni. Ezekből a Vas megyei Sárvár sem maradt ki. I. Károly király 1328-ban kivette az ispán illetve a várnagy jogszolgáltatása alól, és közigazgatás és bíráskodás vonatkozásában önálló hatáskörrel ruházta fel. és bizonyos vámhelyeken való fizetés alól is mentesítette. Erszébet királyné 1341-ben harmincadmentességet adott a település lakosainak. 1351-ben I. Lajos megengedte, hogy a jobbágyok a városba költözzenek, és felszólította a birtokosokat, hogy ebben senkit se akadályozzanak meg. Ezzel próbálta meg növelni a város létszámát.

[3]

1386. február 24.

Visegrádi börtönében megfojtják II. (Kis) Károlyt

[4]

1510. február 24.

II. Gyula pápa kiválik a Cambrai-i ligából és feloldja Velence 1509. március 23-i kiátkozását

[5]

1525. február 24.

Lezajlik a páviai csata

V. Károly német-római császár csapatainak a páviai csatában aratott győzelme a császár és I. Ferenc francia király között az 1521. óta dúló első itáliai háború végét jelenti. Franciaország elveszti itáliai befolyását. I. Ferenc francia király fogságba kerül. A változó szerencsével és szövetségekkel vívott háború majdnem négy éven át tartott. Ellentétben elődjével, az 1522-ben megválasztott VI. Adorján pápa nem támogatta V. Károlyt. Ehelyett a keresztény uralkodók egymás elleni háborújának azonnali befejezését követelte. Csak az I. Ferenc és a törökök közötti kapcsolatok láttán szánta el magát a pápa, hogy csatlakozzék ahhoz az 1523-ban létrehozott Franciaország elleni ligához, melyhez V. Károly, I. Ferdinánd főherceg, VIII. Henrik angol király, több itáliai városállam és I. Ferenc utolsó önálló vazallusa, Bourbon Károly tartozott. VI. Adorján 1523 szeptemberében bekövetkezett halála után 1524 végén Franciaországnak sikerült szövetséget kötnie az új pápával, VII. Kelemennel (1523. XI. 19.), aki azért szánta rá magát e lépésre, mert tudta, hogy a pápaválasztásnál V. Károly az ő vetélytársát támogatta. 1524 elején újra francia csapatok törtek be Itáliába, de ott súlyos vereséget szenvedtek. Sőt a császár Genovát is elfoglalta. 1524 nyarán egész Észak-Itália V. Károly kezén volt. Az 1524. őszi francia sikereket követően V. Károly Páviánál döntő győzelmet arat. Az 1526-os madridi békében I. Ferenc kénytelen elfogadni V. Károly békefeltételeit: a Burgund Hercegség visszaadását, Franciaország kötelezettségvállalását az oszmánok elleni hadjáratban való részvételre, továbbá Milánó és Nápoly feladását.

[6]

1538. február 24.

Megkötik a váradi békét

Az 1530-as évek második felére mindkét fél párthívei előtt világossá vált, hogy sem Ferdinánd, sem János király nem képes egyesíteni az országot, így viaskodásuk végső során a török malmára hajtja a vizet. Ezért hosszas tárgyalások után - melyeknek kulcsszereplői V. Károly megbízottja, Johann Wese lundi érsek, illetve Fráter György váradi püspök voltak - 1538. február 24-én, Nagyváradon megállapodásra léptek egymással. (Ezt a török előtt egyéves fegyverszünetben álcázták.) Ennek értelmében az ország János halála után teljes egészében Ferdinándra, annak magtalansága esetén V. Károlyra és leszármazottaira száll. (Csak az esetben maradhat a Szapolyai-família kezén, amennyiben egyik Habsburgnak sem lenne leszármazottja.) Amennyiben János megházasodnék, esetleges utódai megkapják az összes Szapolyai-birtokot, s visszaállítanák számukra az ún. szepesi hercegséget. (Gyermektelen özvegye csupán a birtokok felére tarthatott volna igényt.) A gondosan elhatárolt két országrészben fennmaradhattak a meglevő méltóságok, de nádorválasztás céljából közös országgyűlést kellett tartani, ezen János híveinek is fel kellett volna esküdniük Ferdinándra. A szerződés kezdetben megvalósulni látszott: amikor I. Szulejmán 1538 kora őszén Moldvára támadt, Ferdinánd - igaz, csekély - hadat küldött Erdély védelmére. A nehézségek hatására azonban a Habsburg-diplomácia a korábbi hibás taktikát folytatta: Isztambulban tárgyalásokkal akarta magának biztosítani Magyarországot, s ezért megismertette a Portát a valódi békeszerződéssel. Fráter György erre azzal válaszolt, hogy 1540-ben portai engedéllyel királlyá választatta János árváját, a későbbi János Zsigmondot. Ezzel elveszett az utolsó esély arra, hogy az ország a török ellen újra egyesülhessen.

[7]

1557. február 24.

Megszületett II. Mátyás magyar király és német-római császár

Habsburg II. Miksa és Mária spanyol infánsnő fia volt. 1578-81-ben Németalföld helytartója volt, de sikertelesége miatt távoznia kellett. 1593-tól Alsó- és Felső-Ausztria helytertójaként működött. A tizenötéves háború idején többször seregvezér, bevette Esztergomot, de sikertelenül osztromolta Budát. Az 1604. márciusi országgyűlésen tevékenységével hozzájárult a Bocskai-felkelés kirobbanásához. A császár tiltakozása ellenére 1606-ban Bocskaival megkötötte a bécsi békét. 1608. november 16-án a pozsonyi országgyűlés királlyá választotta. 1608. november 19-én koronázták meg Pozsonyban, miután a Habsburg család lemondásra kényszerítette bátyját, Rudolfot. Trónra lépését a rendek követelésére az országgyűlés jogkörének és működési elvének szabályozása, a nádorválasztás és a vallásszabadság kihirdetése követte. 1612 júniusában német-római császárrá koronázták. Az erdélyi fejedelemség megszerzésére törekedett, de 1615-ben kénytelen volt elfogadni az erdélyi fejedelemválasztási jogot és Bethlen Gábor uralkodását. Tizenegy évig uralkodott. Bécsben hunyt el 1619. március 20-án.

[8]

1661. február 24.

Megszületett Francois Desportes francia festő

Németalföldi festők hatása alatt főleg zöldség- és gyümölcs- csendéleteket, vadászjeleneteket festett. Műveit mozgalmas szerkezet és széles tónusos festésmód jellemzi. Alkotásai nagy részét a Louvre őrzi, ezenkívül müncheni és stockholmi múzeumokban találhatók munkái.

[9]

1786. február 24.

Megszületett Wilhelm Grimm

Grimm Hanau-ban látta meg a napvilágot. Jogi tanulmányok után 1814-től könyvtáros volt Kasselban, 1830-tól Göttingenben egyetemi tanár. 1852-ben felhagyott az oktatással és csak kutatásainak élt. Bátyjával, Jakob Grimm-mel együtt adta ki világhírű népmese- gyűjteményét. A szájhagyomány útján terjedő német mesék végleges nyelvi, művészi formája főként az ő műve. A régi német irodalommal is foglalkozott, többek között megjelentette az Edda-dalokat és két kötetben a német mondákat. Élete végén a bátyjával közösen szerkesztett Német szótáron dolgozott. Berlinben hunyt el 1859. december 16-án.

[10]

1802. február 24.

Megszületett Fjodor Inozemcev orosz orvostudós

Fjodor Ivanovics Inozemcev Belkino-ban látta meg a napvilágot. 1828-ban végzett a harkovi orvoskaron, majd Észtországban a tartui egyetem professzora lett. 1835-től rendkívüli, majd 1837-39 között rendes tanár volt a moszkvai egyetem gyakorlati sebészeti tanszékén. 1846-ban ő alapította Oroszországban az első kari sebészeti klinikát. Az orvostudományban kifejlesztette az anatómiai-fiziológiai szemléletet, kritikai értékelését adta Virchow celluláris (sejttani) patológiájának, valamint a testnedvekre épülő elméletnek. Az elsők között mutatott rá az idegek, különösen a vegetatív idegrendszer különleges szerepére a patologikus folyamatok keletkezése során. Oroszországban elsőként alkalmazta a gyakorlatban az éteres narkózist sebészeti műtéteknél. Tinktúrát javasolt a kolera gyógyítására, melyet Inozemcev cseppjeinek neveztek. Poliklinikát szervezett, és azt a tökéletesebb orvoslás bázisaként használta fel, s hatalmas orvosi iskolát is létesített. Ő szerkesztette és adta ki a Moszkvai Orvosi Újság című hetilapot, 1861-ben megalapította Moszkvában az orosz orvosok társaságát. Munkásságában visszatükröződtek iskolájának nézetei arról, hogy a betegségek keletkezésére milyen hatással van a környezet. Moszkvában hunyt el 1869. augusztus 18-án.

[11]

1811. február 24.

Meghal Bessenyei György

A magyar felvilágosodás első szakaszának vezető alakja Bercelen született. Mária Terézia testőrtisztje volt, majd tiszántúli birtokán visszavonultan élt. A magyar irodalom öntudatra ébresztésének egyik élharcosaként klasszicista tragédiákkal (Ágis tragédiája, 1772), egy vígjátékkal (A filozófus, 1777), s olyan röpiratokkal (Jámbor szándék, 1881) indult, amelyekben nagy szabású nyelvi- irodalmi programot hirdetett. Az irodalom feladata, szerinte, egyrészt a nyelv tökéletesítése, másrészt a tudományokkal való összhang biztosítása, felzárkózás a modern külföldhöz. 1804-ben írta, Voltaire Candide-jának mintájára, utópisztikus, állambölcseleti, filozófiai regényét, a Tariménes utazását, amely azonban csak 1930-ban jelent meg nyomtatásban. A mű utazási regény s egyúttal államregény, benne a vadember naiv kritikájával. Két utolsó műve elmélkedés az emberi természetről, a létről és az értelemről: A bihari remete, vagy a világ így megyen, illetve Az értelem keresése, amely másfélszázaddal később, 1956-ban jelent meg. Fellépésétől számítják a magyar felvilágosodás kezdetét. Művelődési programját a reformkorban kezdték megvalósítani.

[12]

1822. február 24.

Megszületett Irányi Dániel politikus

Toporcon született, 1844-től Pesten ügyvéd. A reformmozgalmak híve, az Ellenzéki Kör választmányi tagja, az 1848-as ifjak egyike, a Batthyány-kormányban igazságügyi minisztériumi titkár, országgyűlési képviselő, kormánybiztos, a forradalmi törvényszék tagja volt. A szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, újságíró lett, s francia nyelven megírta a magyar forradalom történetét. A kiegyezés után hazatért, országgyűlési képviselő, 1869-től pedig a 48-as párt elnöke lett. Ő volt a 48-as békés parlamenti reformtaktika kialakítója, bár ezért Kossuth támadta. A Függetlenségi Párt megalakulása után, 1884-ben annak is elnöke lett. Harcolt a közös ügyek ellen, a liberális egyházpolitikai törvényekért, a polgári házasságért és az analfabéták oktatásáért. Nyíregyházán hunyt el 1892. november 2-án. Békés város hajdani képviselőjének bronz szobrot állított és avatott 1998. március 15-én.

[13]

1836. február 24.

Meghal Berzsenyi Dániel

A XVII-XVIII. század fordulója magyar nemességének világnézeti küzdelmeit legerőteljesebben megszólaltató lírikusa 1776. május 7-én született Egyházashetyén. A felvilágosodás és a romantika közötti korszak jelentős költője, a klasszikus verselés páratlan mestere. 1788 és 1795 között a soproni líceum diákja volt. 1799-ben feleségül vette 14 éves másod-unokatestvérét, Dukai Takács Zsuzsannát, s a kemenesaljai Sömjénbe költöztek. 1803-tól haláláig niklai birtokán élt. Lírájának művészi tetőpontját a napóleoni háborúk idején (1805-07) írt hazafias ódái jelentik. Költészetének alaphangja a kiábrándultság. Idillje, a Magyarország, a Balaton és a Keszthely nem a valóságot ábrázolják, hanem a valóság vágyott, eszményi képét festik jelenvalóként. Velük éppen ellenkező utat követett 1808 előtti költészetének másik jelentős műfajcsoportjában, elégiáiban is: A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz, Horác. Az 1810-es években a személyekhez szóló ódák és az episztolák foglalták el a legnagyobb helyet költészetében. 1817 után érdeklődése egyre erőteljesebben elméleti irányba fordult. Ekkor születtek A versformákról, illetve A kritikáról című írásai. Esztétikai művei mellett A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól címmel írt művében jobb bánásmódot követelt a jobbágyoknak, s mozgósított az időszerű gazdasági reformok érdekében. Új műfajt is teremtett: a bölcselkedő tartalmú episztolát. A magyarokhoz című ódájához Kodály Zoltán komponált zenét. Az erős érzelmek, a hétköznapi élet apróságainak finom ábrázolása, az aggodalom és a halálvárás Hölderlin és Keats lírájával rokonítja költészetét.

[14]

1848. február 24.

Forradalom tör ki Párizsban

A szicíliai Palermóban 1848. január 12-én forradalom tört ki. Az okok sokrétűek voltak. A kontinens ekkor élte át az első világgazdasági válságot. A forradalmi hullám csúcsát a párizsi felkelés (február 24.) jelentette. A párizsi nép elűzte a királyt, Lajos Fülöpöt, s kikiáltotta köztársaságot. Heteken belül megmozdult München, Bécs, Pest-Buda, Berlin, Milánó, Poznań, Prága.

[15]

1851. február 24.

Gróf Teleki Lászlót halálra ítéli a katonai törvényszék

[16]

1856. február 24.

Meghal a nem euklidészi geometria egyik megteremtője

Nyikolaj, Ivanovics Lobacsevszkij Nyizsnyij Novgorod-ban született 1792. december 1-jén. Tanárai már korán felfedezték tehetségét; 15 évesen lett a kazanyi egyetem hallgatója. Főleg a fizikában és a matematikában tűnt ki. 1814 és 1846 között a kazanyi egyetem tanáraként, majd rektoraként dolgozott. Azzal írta be nevét végérvényesen a tudomány történetébe, hogy a magyar Bolyai Jánossal egy időben, tőle függetlenül kidolgozta a nem euklidészi geometria elméletét. A geometriát nem pusztán logikai tudománynak tekintette, hanem egybefűzte a fizikával és a csillagászattal. Az erő, a tömeg és a tér összefüggésében gondolkozott. Elméletének fizikai és matematikai igazolását háromnegyed évszázaddal később Albert Einstein relativitáselmélete hozta meg.

[17]

1871. február 24.

Megszületett ifj. Bobula János építész

Apja is neves építész volt. A Műegyetemen, majd Észak-Amerikában és Angliában tanult. 1895-ben hazatérve önálló építészirodát nyitott Budapesten. Több vidéki templomot (debreceni görög katolikus), kastélyt (Mezőlaborc, Balatonföldvár), középületet (debreceni postapalota, munkácsi városháza) tervezett, s a Magyar Építőművészek Szövetségének egyik alapítója volt. Építészeti szakirodalmi munkásságot is folytatott. Budapesten hunyt el 1922. május 5-én.

[18]

1891. február 24.

Brazília új alkotmányt kap

Miután Brazíliában, 1889-ben kikiáltották a köztársaságot, Manuel Deodoro da Fonseca tábornagy vezetésével ideiglenes katonai kormány irányítja az ügyeket. Az Egyesült Államok mintájára szövetségi alkotmányt vezetnek be, és tervbe veszik az állam és az egyház szétválasztását. Fonseca lesz az elnök, és diktatórikus módszerekkel kormányoz. Helytelen pénzügyi gazdálkodása a kongresszus ellenállását váltja ki, amelyet november 3-án törvényellenesen feloszlat. A nyilvánosság nyomására november 23-án az alelnök, Floriao Peixoto tábornok kezébe adja át hivatalát. De Peixoto éppoly kevésbé akarja a hatalmat megosztani mint elődje. Az egész országban fellázad az ellenzék - liberálisok, monarchisták, a hadsereg - és tiltakoznak kormánya ellen.

[19]

1896. február 24.

Antoine Becquerel addig ismeretlen sugarak felfedezéséről számol be

Alig négy hónappal azután, hogy Wilhelm Röntgen felfedezte a később róla elnevezett X-sugarakat) Becquerel érdekes megfigyeléseiről számolt be a párizsi Akadémián. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a fluoreszkáló anyagok is bocsátanak ki a röntgensugarakhoz hasonló sugarakat, de ez nincs összefüggésben a fluoreszkálással, mert bizonyos vegyületek sötétben is sugároztak. Felfedezte azt is, hogy a sugárzásnak elektromos hatása is van, ionizálja a levegőt. Később azt is kimutatta, hogy mágnessel a sugarak egy része el is téríthető. Kutatásaihoz kapcsolódtak a Curie-házaspár munkái is, s ezek vezettek a rádium és polónium, illetve a radioaktivitás felfedezéséhez.

[20]

1918. február 24.

Az észtek kikiáltják függetlenségüket

Észtország népessége az i.e. III. évezredben benyomuló balti törzsek és az őslakos finnugor törzsek keveredéséből alakult ki. 1000 körül a törzsi csoportosulást felváltotta a területi egységesülés, de az önálló állammá alakulás folyamatát félbeszakította a német keresztes lovagok és a velük szövetséges dán hadak támadása a 13. század elején. Amikor 1346-ban IV. Valdemar dán király eladta hódítását a németeknek, az egész észtek lakta terület - Livónia részeként - a keresztesek fennhatósága alá került, és a következő századokban is német, orosz, dán, lengyel és svéd hatalmi vetélkedés helyszíne volt. A XVII. században svéd uralom alá került, majd az 1700-1721-es északi háború nyomán Oroszország foglalta el, s ettől kezdve a cári adminisztráció, valamint a német nemesség kettős hatalma alatt élt a lakosság. 1917 októbere után alig négy hónapig tartott a szovjethatalom. 1918 februárjában a németek szállták meg a területet, s a bolsevikok vereségét felhasználva a polgári erők 1918. február 24-én kikiáltották a független észt demokratikus köztársaságot. Az önállóságot a németeket felváltó antant is támogatta, s ezzel - az 1918 végi rövid életű Észt Munkakommuna bukása után - a moszkvai kormányzat is kénytelen volt megbékélni: 1920. február 2-án Szovjet-Oroszország Tartuban békét kötött Tallinnal. A Molotov-Ribbentrop paktum révén a Szovjetunió 1940 júniusában ismét megszállta a kis baltikumi államot, és 1991-ig az unió része volt. A függetlenséget 1991. augusztus 20-án kiáltották ki. A szovjet Államtanács szeptember 6-án hivatalosan is elismerte az államot.

[21]

1921. február 24.

Megszületett Ludvik Askenazy, a II. világháború utáni cseh próza egyik legnépszerűbb képviselője

1942-től a Szovjetunióban alakult csehszlovák hadsereg kötelékében harcolt. A háború után a Csehszlovák Rádió külpolitikai osztályán dolgozott, és munkája során beutazta az Egyesült Államokat, Indiát, több európai országot és Japánt. 1953-tól csupán írói munkájából élt. 1968-ban családjával az akkori Nyugat-Németországba emigrált. Jelentősek frappánsan bölcselkedő, megkapóan abszurd szabadversei, valamint drámái, hangjátékai és filmjei. Rövid cselekményeket sző, komikus helyzeteket vetít tragikus háttérre, merész fordulatokkal az alaki logika törvényeinek ellentmondó következtetésekre jut. Egyik kritikusa szerint a fejükre állítja a figuráit, hogy megkérdezze tőlük: nem éppen így állnak-e a lábukon. Magyarul az Emberek és emberkék című elbeszélések, versek, valamint A sötét torony című antológiája jelent meg. Bozenben hunyt el 1986. március 18-án.

[22]

1922. február 24.

Megszületett Mocsár Gábor író

József Attila-díjas író Nyírmártonfalva-Guton született. A II. világháború előtt munkás volt, majd katonaként a Szovjetunióban fogságba került. Hazatérése után díjbeszedő, később műszaki tervezőként dolgozott. Írói pályája újságcikkekkel, riportokkal kezdődött. Debrecenben és Győrött, majd 1954-56 között a Szabad Népnél volt újságíró. 1957-61-ben ismét a debreceni lapnál dolgozott. Később - mivel a kritikai hang is megjelent írásaiban - eltávolították a politikai sajtóból. Előbb az Alföld, majd a Tiszatáj szerkesztője lett. Első műveiben a történelmi és társadalmi változásokat írta meg. (Egy párttitkár feljegyzései, Forró napok - 1956). Történelmi regényei és esszéi, valamint szociografikus írásai, társadalomrajzai legtöbbször Debrecen múltjához kapcsolódtak (Nálunk vidéken, Gyémántper, A város és a fejedelem, Délibábjaim városa). Ismertek szatirikus művei is: Pávatoll - Illetlenek, Kerek egymillió, Ki vágta fejbe Hudák elvtársat?, Faházikó. Szegeden mutatták be Mindenki városa című drámáját. A Magyarország felfedezése sorozatban 1970-ben jelent meg Égő arany című riportkönyve. Megírta önéletrajzát is. 1988. december 3-án halt meg Debrecenben.

[23]

1922. február 24.

Meghal Margitay Tihamér festő

Az életképfestészet egyik legnépszerűbb művelője Jenkén látta meg a napvilágot 1859. november 27-én. Műveinek nagy részét rendkívül finom naturalista technikával festette meg. Első sikerét Ellenállhatatlan című képével aratta. Többnyire a Műcsarnokban állított ki, gyűjteményes kiállítását 1903-ban a Nemzeti Szalonban rendezte. Életképeivel a maga korában típust teremtett és óriási sikereket aratott, (A féltékeny, Párbaj után, Stefi bácsi, Virradat, Mézeshete), de a divat változásával őt is elfelejtették. Öngyilkos lett. A Magyar Nemzeti Galéria több képét őrzi.

[24]

1942. február 24.

Megszólal az Amerika Hangja

Az Amerika Hangja (VOA), az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatalának külső rádióállomásaként működött. Az első adást németül, a náci Németország propagandáját ellensúlyozandó sugározták. A II. világháborút követően a VOA minden héten 3200 programot adott 40 nyelven. A rádióadó fő elvei a következők voltak: a híreket pontosan, a valóságnak megfelelően kell közölni, és a kommentárokat úgy kell fogalmazni, hogy abból a hallgató tisztán érzékelje az Egyesült Államok álláspontját. Az 1980-as évek végén angolul és 45 másik nyelven (köztük a volt Szovjetunió nyelvei közül kilencen) öt amerikai adóról és több tengerentúli átjátszó állomásról sugároztak programot. Becslések szerint öt kontinensen mintegy 120 millió ember hallgatta az adásokat. 1993-ban Clinton elnök döntése alapján az Amerika Hangja és a Szabad Európa rádiók közös irányítás alá kerültek. A költségvetési takarékosság 1995-ben elérte az Amerika Hangját is, a képviselőház jelentős összeget vont meg keretéből. Ezek után más lehetőségek után nézett európai adásainak működtetésére. A rádió bekapcsolódott az internet hálózatba, melyen az angol nyelvű jelentések és riportok érhetők el. 16 nyelvi adást - közöttük a magyart is - digitálissá tettek, hogy a számítógép-tulajdonosok szerte a világon saját gépükön hallhassák az adásokat. Magyarországra napi egy órában adnak hírműsort. 2000-ben a VOA-t felügyelő `Műsorszórási Kormányzótanács` közleménye szerint egyetlen nyelven sem szüntetik meg teljesen az adást. Az Amerika Hangja jelenleg 53 nyelven sugároz. A legnagyobb számú hallgatóságra - szemben a hidegháborús évekkel - ma már nem Kelet-Európában, hanem Nigériában, Bangladesben, Kínában, Etiópiában és Afganisztánban lehet számítani. Részben ezzel, részben egyéb politikai megfontolásokkal összhangban az adásbővítés célterületei között Afrikát, Indonéziát, Macedóniát és Kolumbiát jelölték meg.

[25]

1946. február 24.

Perón győz az argentín elnökválasztáson

Juan Domingo Perón tábornok megnyeri az elnökválasztást, és június 4-én hivatalba lép. A szavazatok többségét, 56%-át szerzi meg. Perón azonnal hozzálát Argentína iparosításához. Az állami gazdaságirányítás hozzájárul az ország gyorsabb fejlődéséhez, és különösen a munkásosztály gazdasági-szociális helyzetét javítja, akik támogatják Perón rendszerét. Felemeli a béreket, a vasutat és a gyárakat államosítja és közmunkákra ad megrendeléseket. A tábornok, aki 1945 előtt a hitleri Németországra igyekezett támaszkodni, kifejezetten Amerika- és angolellenes politikát folytat. A bel- és külpolitikában egyaránt a kapitalizmus és a kommunizmus közötti harmadik utat hirdet, ami itt ideológiailag szélsőjobboldali jellegű népiességet jelent.
A külföldi tulajdonú nagyvállalatokat és a szakszervezeteket államosították, a sajtót pedig szigorúan ellenőrizték. Ám amikor az ötvenes évek elején a súlyos, mélyülő gazdasági válságból Perón a külföldi monopóliumokkal való szoros együttműködésben vélte megtalálni a kivezető utat, hirtelen csökkent a tömegbefolyása. 1954-ben félmillió munkás sztrájkolt, s melléjük álltak a nagytőkések és földbirtokosok is. Miután a hadsereg és a katolikus egyház is előállt sérelmeivel, már az egész társadalom ellene fordult. 1955 szeptemberében konzervatív tisztek felkelése buktatta meg. Perón Paraguayba menekült, majd Spanyolországba emigrált. Száműzetése alatt hazájában puccsok, katonai és polgári kormányok, gerillamozgalmak, s ezekkel együtt a gazdasági hanyatlás évei követték egymást. 1973-ban a peronisták győztek a választásokon, s Perón diadalmenetben tért haza, majd októberben egy különleges szavazáson újra elnökké választották. 1974 nyarán elnökként halt meg.

[26]

1963. február 24.

A többség a Hazafias Népfrontra szavaz

Országgyűlési és tanácstagválasztásokon a szavazók 98,9%-a a HNF jelöltjeire adja voksát.

Bezár