A vörösterror 133 napja

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: február  •  Nap: 17
22 találat
[1]

1356. február 17.

Párizsban felkelés tör ki

A felkelés élére Étienne Marcel, a városi kereskedők elöljárója állt. A felfegyverzett polgárság gazdasági és politikai követeléseit II. János király 1357-ben számos reformmal próbálta kielégíteni. Végül 1358-ban a mozgalmat vérbe fojtották, s az angolokkal és a parasztokkal szövetséget kereső Étienne Marcelt megölték.

[2]

1459. február 17.

III. Frigyest magyar királlyá választják

Garai László volt nádor vezetésével 25 főúr találkozott Németújvárott, ahol III. Frigyes német-római császárt választották magyar királlyá. A Mátyással való nyílt szembenállásra azért került sor, mert a fiatal uralkodó háttérbe kezdte szorítani korábbi támogatóit, Szilágyi Mihályt, Garai Lászlót és Újlaki Miklóst. A király ellenállásukat úgy kívánta megtörni, hogy megfosztotta őket tisztségeiktől. A nyílt pártütésre válaszul Mátyás elrendelte a közfelkelést az új király és támogatói ellen. Az első összecsapás vereséggel ért véget, azonban pár nappal ezután már a Hunyadi sarj került ki győztesen. Az ellenpártot Garai László április 19. előtt bekövetkezett halála komolyan meggyengítette.

[3]

1568. február 17.

Drinápolyban békeszerződést írnak alá

Ahogy az 1547. évi békekötést elsodorta az Erdély birtoklásáért kirobbant háború, úgy tette semmissé az 1562-ben 8 évre megújított egyezményt a Partiumért vívott Habsburg-erdélyi küzdelem, majd I. Szulejmán szultán halála. A két új uralkodó - II. Miksa és II. Szelim - azonban feleslegesnek ítélte a további hadakozást, ezért 1568. február 17-én Verancsics Antal és Teuffenbach Kristóf Drinápolyban aláírhatta a 8 évre szóló békeszerződést. Az 1547. évi egyezményhez hasonlóan Miksa vállalta, hogy a birtokában lévő területek fejében évi 30 000 aranydukát `ajándék`-ot fizet a Portának, elismerve ezzel, hogy Magyarország elvileg a szultán tulajdona. A szerződés kölcsönösen megtiltotta az újabb hódoltatásokat, és a török fél követelése ellenére később létrehozandó bizottságok hatáskörébe utalta az ún. `közös (a hódoltsági peremvidéken élő) jobbágyok` megosztását és a határok pontos kijelölését. Az egyezmény biztosította a Habsburgoknak azt a jogot, hogy állandó követet tarthassanak a Portán. A felek a szerződésbe belefoglalták Erdély urát, János Zsigmondot is. A `hercegnek` és Miksa királynak egyaránt megtiltották, hogy egymásra támadjanak, és kinyilvánították, hogy a királyi Magyarország és Erdély cserékkel fogja rendezni a Tiszántúlon fennálló területi vitáit. A drinápolyi béke többszöri megújítással 25 évig maradt fenn. A többnyire névleges `békeévek` alatt azonban tovább pusztult az ország, az oszmán hódítók uralma pedig fokozatosan sodródott a válság felé.

[4]

1591. február 17.

Megszületett Jusepe de Ribera spanyol festő

A játiva-i születésű művész Olaszországban tanult, utána Nápolyban maradt, ahol főleg a spanyol alkirály rendelésére dolgozott. Jelentős hatással volt a spanyol festészet későbbi nemzedékeire. Képeinek témája főként a szentek élete és mártíromsága. Jelentősebb művei: Szeplőtelen fogantatás (1635), Pásztorok imádása (1643), Szent Ágnes (1641), és legnagyobb remeke a Pál remete (1649). Antik tárgyú kompozíciókat is festett: Gladiátornők (1636). Rézkarcait is számon tartja az utókor. Szent András vértanúsága című vásznát a Szépművészeti Múzeum, Acantarai Szent Péter című képét az Esztergomi Keresztény Múzeum őrzi.

[5]

1766. február 17.

Megszületett Thomas Robert Malthus angol közgazdász

Cambridge-ben tanult, rövid ideig anglikán lelkész volt. 1798-ban név nélkül publikálta demográfiai fő művét, Tanulmány a népesedés törvényéről címmel. Megállapította, hogy a népesség növekedése nagyobb ütemű, mint a megélhetési források gyarapodása, azaz szabályozatlan feltételek mellett nincs természetes összhang a népességnövekedés által támasztott szükségletek és a létfenntartási javak termelése között. A krízishelyzetek elkerülésének módját a népességkorlátozásban látta. Heves társadalmi és politikai vitákat váltott ki, hogy a népsességkorlátozás közvetlen eszközének tekintette többek között az éhínségeket, a járványokat és a háborúkat is. 1805-ben a modern történelem és a politikai gazdaságtan professzorává nevezték ki Haileyburybe, a Brit Kelet-indiai Társaság kadétképző akadémiájára, ahol élete végéig tanított. 1820-ban megjelent közgazdaságtani fő művében értékelméleti nézeteit foglalta össze. Azt a felismerését elemezte, hogy a szigorú takarékosság - a vásárlóerő csökkenése miatt - lefékezi a termelés hajtóerejét. 1834. december 23-án halt meg Haileybury-ben.

[6]

1776. február 17.

Mária Terézia új római katolikus püspökségeket állított fel

Mária Terézia királyi rendeletével 1776-ban új római katolikus püspökségeket állított fel: Besztercebányán, a Szepességben és Rozsnyón. Területüket a főegyházmegyéből hasították ki, püspökeiket az esztergomi érsek joghatósága alá helyezték. 1777-ben a győri és a veszprémi püspökség területéből hasították ki az új székesfehérvári és szombathelyi püspökségeket is, majd Munkácson és Nagyváradon két görög katolikus püspökséget is alakítottak. A felvilágosult abszolutista állam azon törekvésének, hogy a falusi plébániahálózat bővítésével is kiterjessze ellenőrzését a társadalom egészére, a világi papság szervezetei nem feleltek meg. Az egyházmegyék túl nagyok voltak, a püspökök nem tudták ellátni a plébániák ellenőrzésének, illetve a hiányzók felállításának feladatát sem. Ez tette szükségessé az újabb egyházmegyék létrehozását.

[7]

1781. február 17.

Megszületett René Laennec, a sztetoszkóp feltalálója

René Théophile Hyacinthe Laennec Quimper-ben látta meg a napvilágot. Kidolgozta az ún. auszkultáció (hallgatózás) módszerét. A beteg mellkasára először egy kartonpapírból hajtogatott tölcsért helyezett, később egy kb. 30 cm-es csövet. Ezek segítségével hallgatta meg a tüdő- és szívhangokat. Három éven át tanulmányozta a mellkasi hangokat, s összefüggést keresett köztük és a boncoláskor diagnosztizált betegségek között. Felismerésének jelentőségét az orvosok nem látták át, kigúnyolták, sőt üldözték is miatta. A napóleoni háborúkban harctéri orvos lett, s nemcsak nappal, de éjjel is vizsgálta a katonákat. Azok végül panaszra mentek a hadsereg orvos-főnökéhez, Jean-Nicolas Corvisart des Marets-hez, aki a császár háziorvosa is volt. Corvisart-nak volt érzéke az újításokhoz, ő fordította franciára az osztrák Auenbruggernek, `a kopogtató bolondnak` a könyvét a kopogtatásos diagnosztizálásról. Laennec önmagán mutatta be a tölcséres módszert, a Corvisart annyira fontosnak tartotta a felismerést, hogy jelentette azt Napóleonnak. A császár azonnali hatállyal a párizsi egyetem professzorává nevezte ki Laennec-t. Módszerét és eredményeit A közvetett hallgatózásról (1819) című munkájában tette közzé. Szerkezetéből fejlődött ki a mai sztetoszkóp. Ő írta le elsőként a tüdőtágulást, a hörghurutot és tüdőinfarktust, kutatta a tuberkulózist, a hashártyagyulladást és az ér körülírt tágulatát. 1822-ben a College de France professzora, 1823-ban a párizsi Charité kórházban Corvisart utóda lett. Jelentős szerepe volt a kórbonctani személet meghonosításában. Kerlouanec-ben érte a halál 1826. augusztus 13-án.

[8]

1796. február 17.

Meghal James Macpherson skót költő

Macpherson Ruthven-ben született 1736. október 27-én. Szülővárosában tanított, és itt ismerkedett meg a felföldi őslakók nyelvével, a gaellel. 1760-ban kiadott néhány költői töredéket `A Skót Felföldön gyűjtött ősi költői töredékek` címmel. A kiadvány olyan nagy sikert aratott, hogy a következő évben közadakozásból gyűlt pénzen hosszabb gyűjtőútra indulhatott. Ennek eredményeként 1762-ben meg is jelent `Fingal ősi epikus költemény hat könyvben, valamint számos más költemény Ossziántól, Fingal ír király fiától gael nyelvből fordítva`. Később bebizonyosodott, hogy az Osszián-dalok nagy részét ő költötte, s nem eredeti gyűjtések. Az 1760-as évek végén Amerikában járt, mint Nyugat-Florida kormányzójának magántitkára, majd hazatérése után különféle állami hivatalokat töltött be, 1770-1780 között parlamenti képviselő volt. Prózában lefordította az Iliászt, s jelentős forrásértékű történelmi művet írt Nagy-Britannia titkos történetéről.

[9]

1827. február 17.

Meghal a svájci pedagógus, Johann Heinrich Pestalozzi

81 éves korában Brugg im Aargauban meghal a svájci pedagógus, Johann Heinrich Pestalozzi. Teológiai és jogi tanulmányai után mindenekelőtt a `szegény nép` nevelésének szentelte életét; gyermeknevelő- és árvaotthonokat vezetett. Különböző írásaiban és fejlődési regényeiben fejtette ki alapgondolatait: saját képességeink megismerésére irányuló nevelés, természetes nevelés a "lakószobában", szemléletesség a pedagógiai ábrázolásban, mindenki számára hozzáférhető alapképzés. A sors iróniája, hogy a nagy pedagógustól a gyakorlatban sokszor megszöktek tanítványai...

[10]

1856. február 17.

Meghal Heinrich Heine

Heinrich Heine, az 56 éves korában elhunyt német költő és publicista lírai köteteiben iróniával rombolja szét a romantikus elképzeléseket, dezilluzionálásra, a klisék leleplezésére törekszik. Költeményeiben és prózájában Heine kritikusan szembehelyezkedik a németországi restaurációval, a szabad véleménynyilvánítás elfojtásával. Mivel Németországban cenzori intézkedéseket kell elszenvednie (1835-ben betiltották műveit), 1831-ben sajtótudósítóként Párizsba megy önkéntes száműzetésbe. Sok évi szenvedés után itt éri utol a halál a `matracsír`-ban.

[11]

1856. február 17.

Meghal Heinrich Heine

Zsidó családban született 1797. december 13-án, később katolizált. 1830-ben Párizsba ment, ahol a német kultúra képviselőjeként, és hazai lapok tudósítójaként működött. Elsősorban a feudális német hagyományok, az önkényuralom és a beszűkült kispolgári gondolkodásmód ellen küzdött. A 19. század kiemelkedő német költője volt. Első jelentős kötete, a Dalok könyve valamennyi lírai motívumot tartalmazta: a szerelmi- és tájlírát, és a gondolati költészetet egyaránt. Ugyanakkor már fiatalkori írásaiban is a nagy szatírikus volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy mindent és mindenkit kigúnyoljon, akit csak lehet. Gúnyorossága későbbi, politikai és az irodalmi élettel foglalkozó verseiben csak fokozódott. Számos legendát és történelmi eseményt dolgozott fel: a Tannhäusert, Marie Antoniette-t, Belcazart, Dávid királyt. Németország - egy téli rege című költeménye a német valóság összefoglalása. Jelentős mértékben hatott Petőfire, hiszen mind népi hangvételükben, mind politikai radikalizmusukban hasonlítottak. Lelkes versben üdvözölte a magyar forradalmat, példaként állította a németek elé. Legjelentősebb prózai írásaiban, az útiképekben sorra vette a német valóság számos elemét, a tájleírások mellett sok politikai és irodalmi kérdésben foglalt állást. Dalait számos zeneszerző megzenésítette, köztük Liszt Ferenc is, akivel Párizsban szoros kapcsolatban állt. Gyűjteményes kötete magyarul Versek. Prózai művek, valamint Versei címen jelentek meg. Időskori lírája, a Mouche-dalok megható dokumentumai a testi erőn túli, szellemi, érzelmi kapcsolatnak. Utóélete is tanulságos. A zsidók hitehagyottnak tartották, a keresztények zsidónak. Az antiszemitizmus erősödésével igyekeztek agyonhallgatni. Jellemző, hogy Loreley című híres balladáját a hitleri időkben `ismeretlen német költő verseként` tanították, mivel kihagyni nem lehetett. Düsseldorf városa még húsz éve is tiltakozott, amikor nagy szülöttjéről akarták elnevezni az ottani felsőoktatási intézményt. Ma mégis ez a neve: Heinrich Heine Egyetem.

[12]

1867. február 17.

Az uralkodó Andrássy Gyula grófot nevezi ki miniszterelnöknek

Deák Ferenc is őt ajánlotta, benne látván a jövő elhivatott politikusát. A liberális arisztokrata Andrássy maga is az 1848-as nemzedékhez tartozott, akkor a szabadságharc katonája, utána konstantinápolyi követ, majd a Kossuth-emigráció aktív tagja volt, távollétében jelképesen felakasztották Ferenc József nevében. 1857-ben tért haza, s később Deák mellett ő volt a leghatékonyabb munkása az osztrák-magyar kiegyezésnek. Élvezte a magyar liberálisok, de Ferenc József s még inkább Erzsébet császárné teljes bizalmát is. (Az uralkodó a magyar honvédelmi tárcát csak neki volt hajlandó odaadni.) gyakorlott politikus volt, akit elsősorban zseniális rögtönzései emeltek magasan az átlag fölé. Ő is, mint Deák, tisztakezű maradt, inkább saját vagyonából áldozott a politikára. A 48-as örökséget elsősorban a filozófus-politikus Eötvös József báró képviselte, aki a kormányban vallás- és közoktatási miniszter lett. A kormány egyik legfontosabb embere Lónyai Menyhért pénzügyminiszter, a kiegyezés bonyolult pénzügyi részének kimunkálója, az elismert nemzetgazdasági szaktekintély volt. Neki jutott a hálátlan feladat: keményen megadóztatni az újjászületett országot! A hajlíthatatlan liberalizmust képviselte Horváth Boldizsár, a polgári származású igazságügy-miniszter és Gorove István, a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárca birtokosa. Nagybirtokos arisztokrata volt Wenckheim Béla báró belügyminiszter, Festetics György gróf, a király személye körüli miniszter, s végül Mikó Imre gróf közmunka- és közlekedésügyi miniszter, "Erdély Széchényije". Az ő kinevezése vezette be azt a szokást, hogy a kormányban lehetőleg mindig legyen egy erdélyi politikus.

[13]

1871. február 17.

Megszületett Jovan Ducic szerb költő

A XX. századi szerb líra legjellegzetesebb alakja Hrupjela-Trebinje-ben látta meg a napvilágot. A Mostarban megjelenő Zora című folyóirat egyik alapítója és szerkesztője volt. Tanulmányait Svájcban folytatta, a genfi egyetem filozófia-társadalomtudományi karán, többször járt Párizsban is. 1907-től különböző minőségben diplomáciai szolgálatot teljesített Szerbia, majd Jugoszlávia képviseletében. 1941-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1924-től a Szerb Tudományos Akadémia tagja volt. A francia avantgárd hatására új színekkel gazdagította a szerb nemzeti költészetet. Lírájában a tökéletes forma megteremtésére törekedett. Gondolatait elegánsan, szellemesen, virtuóz módon fejezte ki. Brilliáns stílusát, szintézisalkotó képességét, lírája könnyed csillogását esszéiben és útleírásaiban is megőrizte. 1943. április 7-én halt meg Gary-ben (USA).

[14]

1901. február 17.

Először játszanak bajnoki labdarúgó mérkőzést Magyarországon

Az első magyar labdarúgó bajnokság nyitányaként a Budapesti Torna Club (BTC) 4:0-ra győzött a Budapesti Sport Club (BSC) ellen. Az 1901. január 19-én megalakult Magyar Labdarúgók Szövetségének első ténykedése a labdarúgó-bajnokság kiírása volt. A bajnokságban csak a fővárosi csapatok vettek részt, mert akkor még megoldhatatlan volt a vidéki csapatok bekapcsolódása. Az országos bajnokságot a fővárosi I. osztályú bajnokok Budapest-bajnoki címük elnyerésével együtt szerezték meg.

[15]

1916. február 17.

Meghal Konkoly-Thege Miklós csillagász

Tudományos munkásságának súlypontja az asztrofizika: az üstökösökkel és meteorokkal, az állócsillagok színképelemzésével, a Jupiter és Mars fizikájával, a Nap fotoszférikus jelenségeivel foglalkozott. Számos műszert szerkesztett és a fényképezés csillagászati alkalmazásában is jelentős a munkássága. Emlékét őrzi a Konkolya nevű kisbolygó. 1869-ben Ógyallán (szlovák nevén: Hurbanovo) csillagvizsgálót és meteorológiai megfigyelő állomást létesített. Az obszervatórium jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia Meteorológiai és Geomagnetikai Intézeteként működik. 1890-1911 között az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatója volt, s az ő vezetése idején szervezték meg a prognózis-szolgálatot és akkor adták ki az első térképes időjárásjelentést.

[16]

1931. február 17.

Megszületett Kondor Béla

A budapesti képzőművészeti főiskolán kezdetben a festő szak hallgatója volt, harmadéves korában e szakról eltanácsolták, 1956-ban Koffán Károly irányításával grafikus oklevelet szerzett. Első jelentősebb munkái könyvillusztrációk voltak. A magyar képzőművészetbe új színt hozó művészete első felléptekor vihart keltett, többen már életében is a modern magyar művészet legnagyobbjai közé sorolták, de sok meg nem értés is kísérte munkáját. Indulásakor a kompozíciós szerkezetet hangsúlyozó, bizonyos gótizáló elemeket is magába szívó stílus jellemezte. Az 1960-as években ikonok hangulatát keltő képeket, majd vizionárius műveket alkotott. Gazdag képzeletvilágából egyéni szimbólumvilágot teremtett, merítve az emberiség szimbólumkincséből, különösen a középkori szimbolikából. Művészete kapcsolódott a szürrealizmushoz, de mindvégig megőrizte a ráció ellenőrző szerepét. A grafika minden technikáját mesteri fokon és egyéni módon továbbfejlesztve művelte, festményei pedig a magyar képzőművészet legmagasabbrendű alkotásai közé tartoznak. Ismertebb alkotásai: Pléhkrisztus, Darázskirály, Ítélkező (Késes Angyal), Bohóc, Rakétakilövő állvány (Bomba). Köztéri munkái közül kiemelkedik a Margitszigeti Nagyszálló számára készített pannója, a Nyulak szigete története (1968). Jelentősek fotográfiái és verseskötetei, amelyek közül néhány halála (1972. december 12.) után jelent meg. 1965-ben és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1990-ben (posztumusz) Kossuth-díjat kapott.

[17]

1936. február 17.

Megszületett Akosh Chernush erdélyi származású amerikai író

Csernus Ákos Petrozsényban született. Az Amerika Hangja rádióállomás magyar osztályának egyik nagy tekintélyű alakja volt. A II. világháború idején szüleivel együtt került Budapestre, és Csanádi Ákos néven már 15 éves korában publikált: versei és humoros írásai jelentek meg a Ludas Matyiban. Az 1956-os forradalom idején az ELTE újságíró szakos hallgatójaként a forradalmár diákok lapját szerkesztve interjút készített Lukács Györggyel. A filozófus ebben a nyilatkozatban élesen bírálta a sztálinistákat, és azt jósolta, hogy a kommunisták elveszítenék a szabad választásokat. Az interjú készítője ellen a szovjet invázió után letartóztatási parancsot adtak ki, de ő Nyugatra menekült. A hatvanas évek elején érkezett az Egyesült Államokba, és 1971-ben csatlakozott az Amerika Hangjához. Érdeklődése főként a kulturális területre irányult - irodalomkritikákat írt, interjúkat és riportokat készített, 1989-től a magyar sajtóban is publikált. 2000. október 14-én halt meg Washington-ban.

[18]

1945. február 17.

Az utolsó nagy német hadművelet kezdete

A 6. SS páncéloshadsereg indított február 17-én támadást a Vág-Garam között a Felvidéken, március 6-án, a Dunántúlon. (`A Tavasz ébredése` hadművelet.) Ez volt a német haderő utolsó nagy támadása (Grossoffensive) a második világháborúban.

[19]

1951. február 17.

Sztálin kijelenti: nem tartja elkerülhetetlennek az újabb világháborút

A Pravda közli azt a Sztálinnal készült interjút, melyben kijelenti nem tartja elkerülhetetlennek az újabb világháborút.

[20]

1952. február 17.

Államosítják a házingatlanokat

Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján állami tulajdonba vették mindazokat a házingatlanokat (bérházakat, villákat, öröklakásokat, üzletházakat stb.), amelyeket korábbi tulajdonosuk részben vagy egészben bérbe adott. Államosították a `tőkések, egyéb kizsákmányolók`, népelnyomó elemek` ingatlanait akkor is, ha azokat nem adták bérbe, hanem a tulajdonosok lakták őket. Budapesten 36 443 ingatlan került az államosítási listára, egyharmaduk esetében a tulajdonosok fellebbeztek. A `lakosságtól` további hatezer államosítandó ingatlanra vonatkozó `bejelentés` érkezett. Az államosított házak 42%-a bérház, 22%-a `egykori kizsákmányolók` által lakott vagy hatszobásnál nagyobb családi ház volt. 30%-ot tett ki az olyan öröklakások száma, amelyekben nem a tulajdonos lakott, vagy bent lakó tulajdonosa `nem dolgozó`. Elterjedt a hír, hogy a tulajdonjoguktól megfosztott `népelnyomó elemeket` később kitelepítik. Az államosítás nyomán 1952 júliusában átszervezték a tanácsok lakásgazdálkodási szervezetét. 1957-ben enyhítés következik. Egy újabb törvényerejű rendelet az érintettek kérelmére lehetővé teszi a legfeljebb hatszobás ingatlanok mentesítését az államosítás alól, de minden kártalanítás nélkül. (Budapesten 17 ezer kérelmet adnak be.) Fenntartják az osztályalapú megkülönböztetést: a `volt tőkések` stb. ingatlanait nem adják vissza, s nem kapják vissza tulajdonukat azok sem, akiknek házait állami, társadalmi szerv, szövetkezet stb. használja.

[21]

1971. február 17.

Meghal Trócsányi Zoltán

1908-tól az Akadémiai Könyvtárban dolgozott, majd 1921-ig az MTA főtitkári hivatalát vezette. 1921-től újságíró, szerkesztő volt. 1939-től a budapesti egyetemen tanított. Sokat tett a magyar könyvtárügy, a könyvek védelmében. Műfordításaival lehetővé tette az orosz irodalom mélyebb megismerését. Elsőként állított össze Dosztojevszkij-monográfiát. Sokat foglalkozott a rokon népekkel is, könyvet írt a szibériai tundrák nomádjairól, rendszeresen ismertette a finn irodalmat. Művelődéstörténészként a magyar történelemmel kapcsolatos érdekességeket, színes képeket, furcsaságokat gyűjtötte össze és adta ki. Tudományos tevékenysége mellett kiváló pedagógus volt.

[22]

1979. február 17.

Kína átlépi Vietnam határait

Hónapokon át tartó határvillongások után a Kínai Népköztársaság csapatai bevonulnak Vietnamba, hogy ezzel a `korlátozott büntetőakcióval` tiltakozzanak Vietnam kambodzsai beavatkozása ellen. Kína már hosszabb ideje támogatta a kambodzsai Pol Pot-rezsimet, hogy ellensúlyozza a vietnami szovjet befolyást. Ám amikor január 8-án vietnami csapatok elfoglalták Phnom Penht és megdöntötték a vörös khmerek rezsimjét, tovább fokozódott a feszültség Kína és Vietnam között.