2019. tél: Fagyos téli ütközetek

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: január  •  Nap: 26
23 találat
[1]

1500. január 26.

Felfedezik Brazíliát

Vicente Yáńez Pinzón felfedezi Brazíliát

[2]

1699. január 26.

Habsburg-török megegyezés jön létre Karlócánál

A Török Birodalmat 1698-ra kimerítette a tizenöt éve tartó háború, ezért a Porta úgy határozott, hogy Orániai Vilmos angol király és németalföldi helytartó útján békeajánlattal fordul a Habsburg uralkodóhoz. I. Lipót császár - miután már békét kötött Franciaországgal (1697) - hajlandó volt tárgyalni, de csak a status quo alapján és a Szent Liga tagjainak bevonásával. A megbeszélések 1698. november 13-án kezdődtek el az angol William Paget lord és a holland Jacob Colyer közvetítésével a szerémségi Karlóca mellett felépített barakk és sátortáborban. A porta képviselője külön-külön alkudozott a császár, a lengyel király, az orosz cár és a velencei dózse meghatalmazottaival, amelynek eredményeként 1699. január 26-án aláírták a huszonöt esztendőre szóló fegyverszüneti megállapodást. A Habsburg-török békeszerződés kimondta, hogy Erdély - korábbi határai között - Lipót császár birtokában marad, az Erdély, a Maros és a Tisza folyó által közrefogott Temesközt viszont - Temesvár központtal - a szultán tartja meg. A császáriak ezen vonalakon belül kötelesek kiüríteni és lerombolni a kezükön lévő erősségeket, de a törökök sem emelhetnek új várakat. A határfolyók szigetei a császár birtokában maradnak, de a folyókon mindkét fél alattvalói szabadon hajózhatnak. A Duna-Tisza közét a császár, a Szerémség keleti felét viszont a szultán uralja. A török kiengedte kezéből csaknem az egész Magyarországot, amelynek sorsára a továbbiakban nem gyakorolt közvetlen befolyást. Mintegy ennek előjele volt azon kötelezettségvállalása, hogy Thököly Imrét és híveit a Török Birodalom belső területére költözteti. Megegyeztek abban is, hogy kicserélik a foglyokat, és biztosítják egymás alattvalói számára a szabad kereskedést. Külön-külön szerződésben a lengyelek megkapták Kamieniec Podolskit, az oroszok az egyébként is birtokukban lévő Azovot, Velence pedig megtartotta a dalmát tengerpartot Raguzáig, valamint Moreát (Peloponnészosz-félsziget), Santa Maurát és Aegina szigetét, viszont vállalta Lepanto kiürítését. Ezzel a Török Birodalom európai felségterülete, illetve befolyási övezete a Balkánra és a két román vajdaságra (Moldva, Havasalföld) zsugorodott össze.

[3]

1788. január 26.

Ausztráliát fegyencekkel népesítik be

Arthur Philipp angol kapitány 1030 bevándorlóval (ebből 736 fegyenc, mindkét nemből!) megérkezik Ausztráliába, és Sydneyben megalapítja az első európai gyarmatot, melynek kormányzója lesz. Hajója 1787 májusában indult el Portsmouth kikötőjéből. A hét hónapig tartó út alatt számos haláleset történt. Az utasok szorosan egymáshoz préselve, rossz egészségügyi körülmények között utaztak. Nagy-Britannia a fegyencek deportálásával azt akarta elérni, hogy a kontinens gyorsan benépesüljön, s ezzel semlegesítse a franciák Ausztráliára vonatkozó igényeit. Ily módon az anyaország börtönei is kiürültek. A szabadságvesztés bevezetése óta (1738) ugyanis csak rövid idő telt el, s a börtönök még felkészületlenek a nagyszámú fegyenc elhelyezésére.

[4]

1790. január 26.

II. József meghúzza nevezetes tollvonását

II. József határozott reformpolitikájával szemben erős volt az elégedetlenség a magyar rendek körében. Bátorította az ellenállást 1789-90-ben a franciaországi események példája is. Az osztrák németalföldi tartományokban kitört forradalom a függetlenség kimondásához vezetett, és miközben az örökös tartományok rendjei is megszólaltak, Magyarországon és Erdélyben a megyei nemesség ellenállása általános nemzeti mozgalommá növekedett. II. József már 1789 decemberében országgyűlés összehívásának ígéretére kényszerült. A Magyar-erdélyi Udvari Kancellária felterjesztést készített, melyre a halálosan beteg II. József a következő megjegyzést diktálta: `...hogy egyszerre elejét vegyem a magyar és erdélyi rendek minden elképzelhető s a jogosságnak csak látszatával is bíró panaszainak, el akarom törölni mindazon rendeleteket és utasításokat, melyek uralkodásom óta a közre vonatkoznak, és őket [a rendeket] azon állapotba akarom visszahelyezni, melyben őfelségének, a boldogult [Mária Terézia] császárnénak halálakor voltak, ez alól azonban a toleranciapátenst, az új lelkészrendezésre vonatkozó intézkedéseket, valamint egyedül azokat veszem ki, melyek a jobbágyokra vonatkoznak.` A császár ezzel kormányzatának reformintézkedéseit semmissé tette. Ami maradt: a türelemi rendelet, a plébániákra és a jobbágyságra vonatkozó rendelkezések. II. József 1790. február 20-án halt meg. Halálhírét, mely a fenti döntéssel együtt került a nyilvánosság elé, a nemesség körében örömmel, ünnepelve fogadták.

[5]

1823. január 26.

Meghal Edward Jenner angol orvos

Lelkész családban született 1749. május 17-én, Gloucestershire-ben nevelkedett. Az elemi iskolai tanulmányok befejezése után, 13 éves korában egy közeli sebész mellé került segédnek. Itt elsajátította az orvoslás és a sebészet alapjait, majd 21 éves korában Londonba ment, ahol John Hunter - az egyik legnevesebb londoni sebész - tanítványa lett. 1773-ban visszament Berkeley-be, s ott folytatta orvosi praxisát. A 18. században a világszerte dühöngő himlőjárvány ellen csak kevés sikerrel tudtak védekezni. Jenner - népi gyógyászati tapasztalatok alapján - rájött, hogy a tehénhimlő váladéka felhasználható az emberi himlő elleni mesterséges immunizálásra, s kidolgozta a himlő elleni védőoltás módszerét. Eljárása - amelyet 1798-ban saját költségén tett közzé - új korszakot nyitott a fertőző betegségek elleni küzdelemben. Hét évtizednek kellett eltelnie mire a védőoltást minden civilizált országban rendszeresítették, s ezáltal sikerült megfékezni e pusztító járvány terjedését. Az emberiséget megmentő nagyszerű orvos élete végéig szülőhelyén maradt és szerényen, gyakorló orvosként praktizált.

[6]

1841. január 26.

Kína átadja Hong-Kongot Angliának

Az első ópiumháború következményeképpen Kína átadja Hong-Kongot Angliának

[7]

1855. január 26.

A Szárd Királyság a nyugati szövetségesek oldalán belép a krími háborúba

[8]

1865. január 26.

A Magyar Tudományos Akadémia Arany Jánost főtitkárává választja

[9]

1868. január 26.

Meghal Vas Gereben író

Radákovits József néven Fürgedpusztán született 1823. április 7-én. A szabadságharc alatt Arannyal együtt a Nép Barátja című lapot szerkesztette. Bár a lap magas példányszámot ért el és politikai megítélése aránylag kedvező volt, Arany és Táncsics joggal hibáztatták a szerkesztő vállveregető, tudálékos modorát, műnépies nyelvét. Világos után fogságba vetették, kiszabadulása után csak az irodalomnak élt. Az 1850-60-as évek egyik legolvasottabb írója volt. Szinte évente jelent meg regénye, ezenkívül tárcákat, népies életképeket és anekdotákat írt a korabeli lapoknak. Népszerűségét elsősorban annak köszönhette, hogy a Világos utáni elnyomatás és önkényuralom éveiben regényeinek témáját a reformkorból vette, s műveiből olvasóinak a remény és vigasz illuzióját nyújtotta. Minden összevetve azonban a népiesség kevésbé igényes, zsánerképes, oktató változatának képviselője volt. Olykor Jókai követőjét látták benne, holott az ő műveiből teljesen hiányzik a romantika. Bécsben érte a halál.

[10]

1881. január 26.

A Mahdi az egyiptomi-török-angol hatalom elleni szent háborúra szólít fel

Az egyiptomi Muhammad Ahmed ibn Abdallah kikiáltja magát Mahdinak, iszlám hagyomány szerint maga Mohamed próféta kijelölt utódjának, és a muzulmán szudániakat az egyiptomi-török-angol hatalom elleni szent háborúra szólítja fel. Szudán 1830 óta egyiptomi-török igazgatás alatt áll, ennek székhelye Karthúm. Azonban a gyakran változó kormányok - amelyek ráadásul javarészt a saját zsebükre gazdálkodtak - az egyiptomi Szudánban a néptömegek számára mind elviselhetetlenebb helyzetet teremtettek, így amikor a Mahdi az idegenek és az urak elleni szent háborúra szólít fel, hamarosan lelkes követőkre talál. A mindenütt egyenlőségről és vagyonközösségről prédikáló Mahdit a muzulmán szudániak az egyiptomi uralom alóli felszabadítóként üdvözlik. Követőinek száma gyorsan nő, és a felkelőknek az egyiptomi csapatok ellen elért kezdeti katonai sikerei a legyőzhetetlenség nimbuszát keltik. Később - már a Mahdi halála után - sikerül híveinek a Felső-Nílus mentén, Omdurmánnal, mint fővárossal, saját birodalmat létrehozni, és ezt egészen az angolok 1898-ban történő beavatkozásáig meg tudták tartani.

[11]

1891. január 26.

Meghal az Otto-motor feltalálója

Nikolaus August Otto Holzhausen-ben született 1832. június 10-én. Első benzinüzemű motorját 1861-ben építette meg. Később társult Eugen Langennel, akivel 1867-ben kidolgozták a négyütemű atmoszferikus motor javított változatát, majd gázgépet szerkesztett. Ez az 1867. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Otto 1876-ban kifejlesztette a sűrítéssel működő, négyütemű robbanómotort, a mai robbanómotorok alaptípusát. A négyütemű ciklus elvét Alphonse Beau de Rochas francia mérnök már 1862-ben szabadalmaztatta, de Otto építette meg az első ilyen motort. Megbízhatóságának, jó hatásfokának és csendes működésének köszönhetően az Otto-motor nagy sikert aratott. Tíz év alatt több mint 30 ezer darab készült belőle, de 1886-ban, amikor kiderült, hogy Beau de Rochas-é az elsőség, Ottótól megvonták a szabadalmat.

[12]

1905. január 26.

Vereséget szenved a Szabadelvű Párt

Országgyűlési választásokat tartanak, melynek során vereséget szenved a Szabadelvű Párt.

  • A Függetlenségi Párt 166,
  • a Szabadelvű Párt 159,
  • a disszidensek 27,
  • a Néppárt 25,
  • az Új Párt 12
mandátumot szerez.
  • 14 képviselő pártonkívüli,
  • 10 pedig nemzetiségi.

    [13]

    1911. január 26.

    Megszületett Polykarp Kusch, Nobel-díjas német származású amerikai fizikus

    A blankenburg-i születésű Kusch 1912-ben költözött szüleivel Németországból az Egyesült Államokba. 1933-tól az illinois-i egyetemen a molekuláris spektroszkópai kérdéseivel foglalkozott, s e témában nyert doktori címet 1936-ban. 1937-41 között a Columbia egyetem munkatársaként a molekulasugár-technika spektroszkópiai felhasználásának lehetőségeit vizsgálta. A II. világháború idején részt vett a mikrohullámú generátor fejlesztési munkáiban. 1946-tól ismét a Columbia egyetem kutatójaként dolgozott, ahol 1959-ben kinevezték a fizika professzorává. A fizikai Nobel-díjat 1955-ben kapta, Willis Eugene Lamb amerikai fizikussal megosztva, `az elektron mágneses momentumának pontos meghatározásáért`. Dallas-ban hunyt el 1993. március 20-án.

    [14]

    1918. január 26.

    Megszületett Nicolae Ceausescu román kommunista diktátor

    Ceausescu Scornicesti-ben látta meg a napvilágot. Cipésztanulóként került a munkásmozgalomba, az 1930-as évek elejétől az ifjúsági mozgalom vezetőségében működött. 1936-ban belépett a Román Kommunista Pártba, részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban, 1936-38-ban és 1940-ben is bebörtönözték. A börtönben Gheorghe Gheorghiu-Dej volt a cellatársa, aki 1952-ben az ország vezetője lett, s támogatta Ceausescu pályáját. 1944-ben megszökött a börtönből, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára lett. 1947-ben mezőgazdasági, 1950-54 közt honvédelmi miniszterhelyettes, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett. 1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után, követte őt a kommunista párt élén, mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. 1958-ban elérte a szovjet csapatok Romániából való kivonását, az 1960-as években pedig gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében. Elítélte az 1968-as csehszlovákiai bevonulást és az 1979-es afganisztáni szovjet beavatkozást. 1974-ben a köztársasági elnöki hivatal létrehozásával tovább növelte centralizált, diktatórikus hatalmát. Korlátozta a szólás- és sajtószabadságot, elnyomta az ellenzéket, ellenfeleit a hatalomból kiszorította. Gazdaságpolitikai céljaként az ország hatalmas külföldi adósságainak visszafizetését tűzte ki. A cél megvalósítása drasztikus élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiányhoz vezetett, az ország az éhínség közelébe, a gazdaság az összeomlás szélére került. Az 1970-es években meghirdetett homogenizálási programja a nemzetiségek asszimilációját, a teljes elrománosítást célozta. Település-szisztematizálási programja is részben a magyar nemzetiségű lakosság gyökereinek felszámolására irányult. Széles körű személyi kultuszt épített ki, Conducatornak (Vezérnek), a Kárpátok Géniuszának neveztette magát, feleségét, Elenát miniszterelnök-helyettessé tette meg, s 400 rokonukat helyezték magas párt- és állami tisztségekbe. Az 1980-as évek második felében tömegbázisát, külső és belső támogatását egyaránt elvesztette, hatalmát csak a Securitate, a biztonsági szolgálat rémuralma tartotta fenn. 1989. december 22-én a diktátor-házaspárt népfelkelés buktatta meg. December 25-én egy alkalmi katonai bíróság 60 ezer ember halálában és az ország gazdasági tönkretételében találta vétkesnek őket, s az előre eldöntött halálos ítéletet Bukarest közelében még aznap végrehajtották, mindkettőjüket kivégezték.

    [15]

    1921. január 26.

    Megszületett a walkman feltalálója

    Akio Morita családja a hagyományos japán rizspálinka, a szaké főzéséből szerezte vagyonát. A fiatal Morita az Oszakai Egyetem fizikai szakának elvégzése után néhány barátjával rádiógyárat alapított, majd választékukat tovább bővítve először piacra dobták az első japán magnetofont, majd az első tranzisztoros zsebrádiót. Ez utóbbival 1957-ben kiléptek a nemzetközi piacra is. Mivel a japán név, a külföldi vásárlók számára nyelvtörő volt, cégüket 1958-ban átkeresztelték a jobban hangzó Sony Corporationra. Ezután Morita vette át az üzlet vezetését és 1960-ban megnyitotta első leányvállalatát az Egyesült Államokban, majd a következőt Svájcban. Az 1960-as évektől kezdve a japán cég a világ elsők közé került. Elkészítette a világ első, teljes egészében tranzisztorral működő tévéjét, 1962-ben első videóját. 1965-ben pedig a videomagnó már a háztartásokba került. A japán tv-k az 1960-as évek közepétől már színes képernyővel rendelkeztek és egyre kisebbek lettek. De még nagyobb sikert hozott a világhírű mérnök-üzletember számára az 1979-ben piacra dobott zsebmagnó, a walkman. Ezt követően a Sony a szórakoztató elektronikai piacon vezető szerepre tett szert. Az 1980-as években a Sony kifejlesztette a digitális videólejátszókat és megkezdte a CD-lemezjátszók gyártását. 1988-ban betört a lemezpiacra, s átvette a CBS-céget, a világ legnagyobb lemez- és hangszalag-gyártóját. Az 1990-es évek elejére a Sony konszernnek több mint tíz országban volt leányvállalatai, fiókjai termelőüzemei. Morita Made in Japan című könyvében foglalta össze üzleti filozófiáját. 1993-ban agyvérzés miatt vonult vissza az üzleti életből, mindössze a Sony tiszteletbeli elnöke címet őrizte meg. 1994-ben áttelepült Hawaira, ahonnan 1998 augusztusában tért haza. 1999. október 3-án halt meg Tokió-ban.

    [16]

    1926. január 26.

    Megszületett Mensáros László

    Apja József főherceg testőrtisztje, Kassa közigazgatási városparancsnoka volt. A Champagnan papi elemiben tanult, ott sajátította el a francia nyelvet. 1946-ban felvették a Színművészeti Akadémiára, de 1949-51 között, miután származása miatt a diákbizottság kitette a színiakadémiáról - politikai okokból - börtönben ült. Ezután Debrecenben, majd 1957-től a Madách Színházban játszott. 1958-ban - az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt - újra börtönbe került. Szabadulása után 1961-től a szolnoki, végül 1964-84 között ismét a Madách társulatának tagja volt, majd nyugdíjba vonulása után is főként ott szerepelt, olykor vidéken is fellépett, illetve rendezett és játszott a Nemzeti Színházban. Előadóművészként a XX. század című műsorával, amelyet saját maga szerkesztett, új műfajt indított el a versmondás hazai művészetében. Hosszú pályafutása alatt számos emlékezetes alakítást nyújtott: Hamlet, Rómeó, megformálta több Moliére és Csehov darab címszerepét. Játszott a Koldusoperában, az Ármány és szerelemben, a Ványa bácsiban és a Kései találkozásban. Az átgondolt elemzés, az igen gazdag színészi eszköztár roppant tudatos és fegyelmezett használata mindig jól látszott játékán. Az elemzést, az értelmezést bölcs megbocsátással, elnéző iróniával művelte. Számos játék- és tv-filmben nyújtott maradandó élményt. Játszott - többek közt - az Aranysárkány, a Bolond április, a Szevasz Vera, a Nyár a hegyen, Az ember tragédiája, A magyar ugaron, a Csárdáskirálynő, a Redl ezredes című produkciókban. 1956-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjat kapott, játékát 1980-ban Kossuth-díjjal, 1989-ben Magyar Művészetért díjjal ismerték el. 2001-ben posztumusz a Magyar Örökség-díjat kapott emberségéért és sugárzó művészetéért. 1993. február 7-én halt meg Budapest.

    [17]

    1934. január 26.

    Lengyelország és Németország barátsági és megnemtámadási egyezményt köt

    [18]

    1943. január 26.

    Casablancában határozatot hoznak az itáliai partraszállásról

    Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és Winston Churchill brit miniszterelnök, valamint katonai szakértők Casablancában egy titkos konferencián találkoznak, hogy megtárgyalják a hadi helyzetet. Sztálin a részvételt elhárította, mivel, mint főparancsnoknak a Szovjetunióban volt szükség a jelenlétére. A casablancai tárgyalások fő pontja a második front létrehozása, amit főként a Szovjetunió sürget tehermentesítésére. Az amerikai elnök Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszternek tett ígérete ellenére mégis abban állapodtak meg, hogy a nyugati szövetségesek 1943 júliusában, Szicíliában partra szállnak, és Észak-Afrikában szilárdítják meg katonai helyzetüket. Ez főként Churchill érdeke volt, aki a Földközi-tenger térségében meglévő brit politikai érdekeket kívánja a Szovjetunióval szemben védelmezni. A Franciaország partraszállást - a Szovjetunió csalódására - csupán 1943 őszére helyezik kilátásba. Roosevelt és Churchill kezdeményezésére a konferencián - mindenesetre csak rövid időre és felszínesen - megtörténik a kibékülés Charles de Gaulle és Henri-Honoré Giraud tábornokok között, akik a szabad Franciaország képviselőiként rivalizálnak egymással. Míg de Gaulle Londonból dolgozik Franciaország felszabadításán, Giraud Algéria francia részében rendezi be támaszpontját. A konferencia befejeztével Roosevelt bejelenti a szövetségesek háborús céljait. Olaszország, Japán és a Német Birodalom feltétel nélküli megadását követeli, és "egy világnézet szétrombolását..., amely más népek meghódítására és leigázására" irányul. Ezzel a szövetségesek kizárják egy Hitler utáni kormánnyal köthető fegyverszünet lehetőségét. Churchill, akit erről a megfogalmazásról előzőleg nem tájékoztatták, joggal tart attól, hogy a feltétel nélküli megadásra irányuló követelés Hitler helyzetet megszilárdítja.

    [19]

    1950. január 26.

    India államformája köztársaság lesz

    Az indiai szubkontinensen számos birodalom virágzott fel, a XV. század végétől az európai gyarmatosítás terepe volt: a portugálok, a britek, a franciák és a hollandok vetélkedéséből a XVII. század végére a britek kerültek ki győztesen, és az 1857-58-as szipoj lázadás leverése után az egész szubkontinensre kiterjesztették hatalmukat. India népei kezdettől fogva szembekerültek a gyarmati elnyomással, s a hivatalos brit politika mindvégig a nemzeti felszabadító mozgalom erőinek megosztására törekedett. E felfogás jegyében a brit kormány 1947-ben - hogy megelőzze uralmának erőszakos megdöntését - bejelentette a gyarmati csapatok kivonását, majd az ún. Mountbatten-terv alapján, a kontinens felosztásával, 1947 augusztusában megalakult India és Pakisztán, a brit birodalom önkormányzattal rendelkező államai. 1950. január 26-án kikiáltották az Indiai Köztársaságot és új, a polgári parlamentarizmuson alapuló alkotmány lépett életbe.

    [20]

    1982. január 26.

    Nagy-Britanniában a munkanélküliek száma meghaladja a 3 milliót

    [21]

    1982. január 26.

    Mauno Koivisto Finnország új köztársasági elnöke

    [22]

    1992. január 26.

    Az orosz elnök Borisz Jelcin bejelenti, hogy az orosz atomrakéták többé nem irányulnak amerikai városokra

    [23]

    1993. január 26.

    Meghal Vita Sándor politikus

    Az erdélyi magyarság egyik szellemi vezetője Nagyszebenben látta meg a napvilágot 1904. február 1-jén. Gyulafehérváron és Nagyenyeden Iskoláinak elvégzése után az erdélyi szövetkezeti mozgalomban talált munkát. 1937-ben néhány társával újjáélesztette a `Hitel` című társadalompolitikai folyóiratot, részt vett az 1937-es vásárhelyi találkozó szervezésében, és 1938-ban egy időre bekapcsolódott az erdélyi magyarság egyik legfontosabb gazdasági szervezete, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkájába. 1944-ben csatlakozott az Erdélyi Párt vezető politikusaihoz, akik azon munkálkodtak, hogy az 1940-ben visszacsatolt, túlnyomó részt magyarok lakta Észak-Erdélyt - a háborúból való gyors kiugrás révén - megmentsék az újbóli román uralomtól. Ennek érdekében - a román fegyverszünet után - a magyar kormánytól is hasonló lépést követeltek. Politikai szerepe és pályafutása az orosz csapatok kolozsvári beözönlésével véget ért. Teleki Bélával, az Erdélyi Párt másik vezetőjével együtt Magyarországra hurcolták és csak egy év múlva, az Andrássy út 60-ból engedték szabadon. Szabadulása után Budapesten telepedett le, a református egyház, majd egy kisipari szövetkezet tisztviselőjeként dolgozott. Emlékiratai kéziratban maradtak. Budapesten hunyt el.