Hitler elfeledett szövetségesei

Keresés

 
Keresett szó   
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: január  •  Nap: 9
27 találat
[1]

1475. január 9.

Mátyás király közli IV. Sixtus pápával, hogy a török ellen csak akkor kész érdemlegesen harcolni, ha megfelelő segítséget kap

[2]

1522. január 9.

VI. Adorján lesz a pápa

VI. Adorján 1522-1523 között volt a katolikus egyház élén. Adriaan F. Boeyens a németalföldi Utrechtből származott, de apja német volt. A 218. pápát gyűlölték a rómaiak, akik olasz pápát szerettek volna látni Szent Péter trónján. Egészen II.János Pálig nem is választottak többé nem itáliai egyházfőt. VI. Adorján szembeszállt a lutheri reformációval, és mérsékelte a X. Leó pápa idején dívó vatikáni fényűzést. Az ő megbízásából érkezett Magyarországra Antonio Burgio. Alapos megfigyeléseiről a pápának számolt be.

[3]

1778. január 9.

Meghal gróf Bercsényi László francia marsall

Bercsényi Miklós fia Eperjesen született 1689. augusztus 3-án. Tanulmányait az ungvári, majd a kassai jezsuita, nemesi konviktusban kezdte, 1706-ban a nagyszombati egyetemet is látogatta. Apja politikai tevékenysége meghatározta életpályáját. 1701-ben Bécsbe internálták, majd Kassára vitték, ahonnan 1704 őszén szabadult. A Rákóczi- szabadságharcban a fejedelmi udvarba került, s 1708-ban a `Nemesi Kompánia` alhadnagya lett. Több csatában vett részt, 1709-től főhadnagy, majd kapitányként. A szatmári békét követően előbb Danckába (Gdansk) ment, majd II. Rákóczi Ferenc kíséretében Párizsba emigrált. Előbb testőrségének századosa, majd a francia hadsereg alezredese volt. Harcolt a spanyol örökösödési háborúban, majd Rodostóban megszervezte a magyar emigránsokból a Bercsényi-huszárezredet. Ő szervezte meg a francia huszárságot, ezért 1758-ban Franciaország marsalljává nevezték ki. Luzancy-ban érte a halál.

[4]

1792. január 9.

Megszületett Barkóczy László székesfehérvári püspök

Barkóczy László a Zemplén megyei Imreghen született. Alsóbb iskoláit Sátoraljaújhelyen és Pesten végezte, a filozófiát Egerben, a teológiát Pesten. 1814-ben szentelték pappá. 1818-tól Miskolcon plébános. Ottani munkájának elismeréséül lett 1829-ben egri kanonok. 1835-ben főesperesi megbízatást, 1836-ban címzetes apáti méltóságot kapott. Ugyanebben az évben Pesten a királyi ítélőtábla elnöke lett. 1837. január 12-én nevezte ki Ferdinánd király Székesfehérvár püspökének. Ez év május 19-én megkapta pápai megerősítését is. Vurum József szentelte püspökké Nyitrán 1837. augusztus 6-án. Beiktatása az egyházmegye védőszentjének ünnepén, Nagyboldogasszony napján volt. Vele a reformkor szelleme érkezett el az egyházmegyébe. Napirendre került az alsópapság jövedelmének kiegyenlítése és a falusi tanítók fizetésének rendezése. A papnövendékekből folyamatosan hiány volt; mégis, a betöltetlen plébániák, kápláni helyek száma idővel csökkent. Az idős papokról való intézményes gondoskodás első jelei 1840 táján kezdtek mutatkozni, ami a papság társadalmi megbecsülésének némi növekedéséről tanúskodik. Barkóczy Lászlónál mindez megmutatkozott a kispapokkal, a nyugdíjas papokkal, a nőneveléssel, a kulturális kérdésekkel való foglalkozásban. Törődött a népoktatással, az ifjúság vallásos nevelésével. Pártolta tudós papjait, a nagynevű, idős Fejér György (1766-1851) történetírót és a fiatal Pauer Jánost (1814-1889), történészt, későbbi bibliofil utódját.

[5]

1792. január 9.

Iasi-ban megkötik az orosz-török békét

Az Oszmán Birodalom hanyatlását a környező államok nem hagyhatták figyelmen kívül. II. József osztrák uralkodó, és Katalin cárnő 1787-ben hozzáfogtak `Európa beteg embere` felosztásának előkészítéséhez. A török birodalom esetleges eltűnése azonban súlyosan veszélyeztette volna az európai stabilitást, ezért Anglia, Poroszország és Hollandia összefogott megmentése érdekében. Továbbá az oroszok megerősödése összefogásra késztette a svédeket és a lengyeleket. A törökök ellen indított osztrák támadás nem ért el döntő áttörést, annak ellenére, hogy a vérveszteség igen jelentős volt. Az időközben kitört francia forradalom újabb problémákat támasztott.
A svédeket a werel-i békében (1790. augusztus 14.) sikerült az oroszoknak leválasztani az ellenséges szövetségről. Így Katalin dél felé fordíthatta csapatait. Elfoglalták Anapa várát a Kaukázus vidékén, a Kubán folyónál, átkelve a Dunán Macsinnál, Dobrudzsában szétverték a nagyvezér seregét (1791 július) és a Fekete-tengeren legyőzték és egész Konstantinápolyig üldözték a török flottát. Az orosz vezetés már-már az Oszmán Birodalom elfoglalását célozta meg, de az európai politika ezt nem engedhette. A közvetítést Anglia, Hollandia és Poroszország vállalták magukra. Ők azon voltak, hogy Oroszország követeléseit egyre lejjebb szállítsák. Katalin azonban nem engedett a nyomásnak. A Jászvásárban megkötött béke értelmében Oroszország megkapta a Fekete-tenger a Dnyeszter és a Bug közötti partvidékét, és a szultán elismerte a Krím-félsziget elfoglalását. Ezzel a Fekete-tenger egész északi partvidéke a cári hatalom ellenőrzése alá került.

[6]

1866. január 9.

Az erdélyi országgyűlésen felolvassák az uralkodó 1865. december 15-i leiratát

[7]

1867. január 9.

Tárgyalás kezdődik az uralkodó legfőbb hadúri jogáról

Friedrich Ferdinand Beust külügyminiszter Bécsben tárgyalásokat kezd Andrássy Gyula, Eötvös József és Lónyay Menyhért magyar képviselőkkel az országgyűlés 15-ös albizottságának munkálatairól. Az uralkodó legfőbb hadúri joga evidenciaként szerepel a módosított tervezetben.

[8]

1870. január 9.

Megnyitják a Hatvan-Miskolc közötti vasútvonalat

Ugyanezen a napon a pesti önkéntes tűzoltók első őrsége átveszi a belvárosi tűzoltószertárt, és megkezdi a rendszeres szolgálatot. (1870-ben 55 esetben vonulnak ki.)

[9]

1873. január 9.

Meghal III. Napóleon, az utolsó francia császár

Bonaparte Lajos holland király fia, I. Napóleon unokaöccse Párizsban született 1808. április 20-án. Apjának bukása után családjával először Svájcba, majd Augsburgba, illetve Turgauba került. 1831-ben bátyjával részt vett Itáliában a romagnai felkelésben. Ezt követően 1836-ban és 1848-ban sikertelen kísérletet tett a hatalom megragadására Franciaországban. Az 1848-as francia forradalom kirobbanása után azonban újból visszatért Franciaországba és tagja lett a Nemzetgyűlésnek, majd még az év végén teljesült vágya: a parasztság és a katonaság támogatásával a Második Köztársaság elnökévé választották. De ez sem elégítette ki ambícióját: 1851-ben, a nagypolgárság érdekeinek képviselőjeként államcsíny útján diktátorrá, majd 1852. december 2-án császárrá kiáltotta ki magát, megteremtve ezzel a Második Császárságot. Belpolitikájára a bonapartizmus kormányzói módszerei voltak a jellemzőek: főként a hadseregre, a parasztság jómódú, konzervatív rétegeire és a nagypolgárságra támaszkodva egyszemélyi diktatúrát gyakorolt. Meglehetősen kalandos külpolitikát folytatott, természetesen felemás eredményekkel. 1853-56 között Anglia és Törökország oldalán részt vett az oroszok elleni ún. krími háborúban, hogy segítsen meggyengíteni Oroszországot. 1859-ben a Szárd Királyság oldalán Ausztria ellen fordult, s a solferinói ütközetben az osztrákok olyan súlyos vereséget szenvedtek, hogy kénytelenek voltak lemondani egész Lombardiáról. A Szárd Királyságnak nyújtott segítség fejében megkaparintotta Savoyát és Nizzát, amit az olaszok sohasem bocsátottak meg neki. Következő két háborúja csúfos kudarccal végződött. Először az 1862-67 közötti mexikói kalandja, az általa támogatott Miksa császár bukása ingatta meg trónját, majd 1870-71-ben a poroszok ellen indított háborúja a francia történelem legszégyenletesebb vereségével végződött. Az 1870. szeptember 2-i sedani ütközetben maga a császár is fogságba esett. A vereség hírére Párizsban kitört a forradalom, kikiáltották a köztársaságot. III. Napóleont, az utolsó francia császárt, a német fogságból történt kiszabadulása után, 1871-ben Angliába száműzték és két évre rá ott is halt meg.

[10]

1878. január 9.

Megszületett Rudnay Gyula feső

A magyar kritikai realizmus nagy alakja Pelsőcön látta meg a napvilágot. 1894-ben végezte el a budapesti Iparművészeti Iskolát, majd 1895 és 1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. Első nagyszerű kiállítását 1918-ban, az utolsót 1953-ban rendezte, hazánkon kívül kiállított Milánóban és Zürichben is. Képeinek témáját szívesen merítette a régi magyar korokból, ilyen ihletésű műve például az Országház részére készült Pusztaszeri országgyűlés című gobelinje. Képeivel Bécsben és Genovában nagy aranyérmet szerzett, a barcelonai világkiállításon Grand Prix-t és ezüstérmet nyert. Ő volt az alföldi iskola vezéralakja, a bajai művésztelep alapítója és vezetője. Számos képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de több műve került külföldi gyűjteményekbe. 1922-től foglalkozott rézkarccal, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet; számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Sok kitűnő, bensőséges, oldottan lírai portrét is festett. 1922-1952 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1957. január 4-én halt meg Budapesten.

[11]

1903. január 9.

A budapesti Nemzeti Színházban bemutatják Gárdonyi Géza Annuska című színművét

[12]

1907. január 9.

A király szentesíti a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvénycikket

A 1907:III. tc. meghatározza, hogy milyen állami kedvezmények adhatók az iparvállalatok fejlesztésére.

[13]

1908. január 9.

Megszületett Simone de Beauvoir francia író

Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir néven jött a világra, jómódú párizsi polgárcsaládban. Apja ügyvéd volt, aki azonban az első világháború után fokozatosan elveszítette presztizsét és vagyonát is. Anyja hívő katolikus volt, aki ennek megfelelően igen szigorúan és tradicionális szellemben nevelte leányait. Gyermekévei szinte zavartalan boldogságban teltek, s az első igazi törés ebben a teljességben az istenhit elvesztése volt. Ettől kezdve állandósult konfliktusa az apjával, aki nem tudta elfogadni leánya ilyen irányú tudatosodását, a polgári értékek elleni lázadását, s azt a makacs igazságkeresést, ami Simone-t egész életében jellemezte. Az érettségi után a Sorbonne hallgatója lett, filozófiát tanult, s diplomamunkáját Leibnitzről írta. 1929-ben tanári diplomát szerzett, majd az École Normale Supérieure-ön folytatta tanulmányait, s itt ismerkedett meg Jean-Paul Sartre-ral, akinek egész életére társa lett. Az egyetem elvégzése után, mivel szülei fokozatosan elszegényedtek, s nem tudták anyagilag támogatni, tanítani kezdett. 1931 és 1943 között marseille-i, roueni és párizsi középiskolákban oktatott, sőt egy időben a Sorbonne-on is tartott filozófiai előadásokat. 1943-ban megjelent első regénye, A vendég, melynek témája egy különös szerelmi háromszög. Egyes kritikusai szerint Beauvoir ebben a regényben próbálta meg feldolgozni Sartre és egy fiatal lány, Olga Kosakievicz kapcsolatát, illetve saját féltékenységét, a pillanatnyi mellőzöttségből fakadó érzéseit. A háború alatt erősödött közéleti érdeklődése, s az ekkor megjelenő A mások vére című regénye és a Kenyérpusztítók című drámája már a közösségi erkölcs problémáit feszegetik.
Az 1945 utáni időszak aztán nagy változást hozott Beauvoir életében: az addig csak inkább kedvtelésből írogató vidéki tanárnő Sartre-ral együtt az érdeklődés középpontjába került. Ehhez hozzájárult az is, hogy elindították a Les Temps Modernes című folyóiratukat, melynek hasábjain az egzisztencializmus és a haladó szellemi irányzatok dokumentumai kaptak teret. Sartre és Beauvoir politikailag is aktívak voltak, a baloldali értelmiség szószólói lettek, azonban soha nem kötelezték el magukat semmilyen pártnak. Erről a korszakról fest nagyon pontos képet Beauvoir félig-meddig önéletrajzi regénye, A mandarinok. A háború után a nők társadalmi helyzetének kérdése kezdte foglalkoztatni Beauvoirt, s töprengései, tapasztalatai és tanulmányai felhasználásával 1949-ben megszületett A második nem című munkája, melyben azzal az előítélettel száll vitába, hogy a nő, adottságai folytán, másodrendű lény. Az ötvenes évek végén Beauvoir elkezdte írni önéletrajzi emlékeit, melyek a már említett Egy jóházból való úrilány emlékein túl A kor hatalma és A körülmények hatalma címen jelentek meg. Utolsó éveiben pedig figyelme az öregedés, az idős korosztály társadalmi szerepe felé fordult. Ebből az időből való a Könnyű halál című hosszabb elbeszélése, melyben beteg anyja utolsó napjait írja le megrázó aprólékossággal. Sartre 1980. április 15-én bekövetkezett halála után az írónő nem talált többé magára, s az egyre több alkohol és amfetamin mindinkább gyorsította szellemi és fizikai leépülését, mígnem 1986. április 14-én örökre befejezte földi pályafutását.

[14]

1911. január 9.

Richard von Bienerth br. osztrák miniszterelnök új kormányt alakít

[15]

1913. január 9.

Megszületett Richard Nixon, az Egyesült Államok 37. elnöke

Egy ötgyermekes, szegény philadelphiai család tagjaként látta meg a napvilágot a kaliforniai Yorba Linda-ban. Tízéves korától dolgozott, majd a Duke Universityn szerzett jogi diplomát. A második világháborúban a haditengerészet tisztjeként szolgált, majd a háború után politikai pályára lépett. 1946-ban republikánus képviselőként került be a kongresszusba. 1960-ban már az elnökválasztásokon is indult, de alulmaradt John F. Kennedyvel szemben, két évvel később pedig a kaliforniai kormányzóválasztáson is elbukott. Átmenetileg visszavonult, de az 1968-as elnökválasztási hadjáratban újból indult, s ezúttal, ha minimális különbséggel is, de győzött. Sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy megígérte a vietnami háború befejezését. Ennek 1973-ban véget is vetett, de ezzel nem sem tudta elkerülni az amerikaiak tekintélyes presztízsveszteségét. Elnöksége idején az Egyesült Államok jelentős lépéseket tett a hidegháború felszámolása, a Kínával és a Szovjetunióval fennálló viszony rendezése felé: Nixon Pekingbe és Moszkvába is ellátogatott. 1972-ben, ezúttal már nagy fölénnyel ismét elnökké választották. Második hivatali idejét azonban már nem tölthette ki. 1974-ben az ún. `Watergate-ügy`, a hírhedt lehallgatási botrány miatt - az amerikai elnökök történetében először - távoznia kellett posztjáról, és csak utódja, Gerald Ford elnöki kegyelme révén kerülhette el a büntetőjogi felelősségre vonást. Személyét titokzatosság lengte körül, legközelebbi munkatársai sem igazodtak el rajta, voltak akik minden idők legnagyobb elnökének, mások közönséges összeesküvőnek tartották, aki végzetesen aláásta a nemzetnek a közélet tisztaságába vetett hitét. 1994. április 22-én bekövetkezett halála után a New York Times így írt róla `Halála pillanatában kínszenvedésekkel telített út után visszaküzdötte magát a Watergate-botrány poklából egy idős államférfi, bölcs politikai elemző, szerző és kommentátor mértékkel tiszteletben tartott pozíciójába`.

[16]

1914. január 9.

Sztrájkolni kezdenek az ózdi vasművek munkásai munkakörülményeik javításáért

[17]

1921. január 9.

A romániai Magyar Szövetség alakuló gyűlést tart Kolozsvárott

[18]

1932. január 9.

A rendőrség hivatali helyiségükben letartóztatja a Munkanélküli Egységbizottság és az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék vezetőit

[19]

1935. január 9.

Lemond Kállay Miklós földművelésügyi miniszter

Utóda Darányi Kálmán lesz.

[20]

1937. január 9.

48 órás munkahetet vezetnek be a textiliparban

Az iparügyi miniszter 500/1937. számú rendelete a 48 órás munkahét bevezetéséről a textiliparban.


Bemutatják a Tisztelet a kivételnek című filmet ( rendező: Ráthonyi Ákos).

[21]

1938. január 9.

Elismerést kapnak az első világháború tűzharcosai

Közzéteszik az 1938:IV. törvénycikket az 1914-18. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről.


Megkezdődik a római egyezmény államainak (Ausztria, Német Birodalom, Olaszország és Magyarország) tanácskozása Budapesten.

[22]

1939. január 9.

A szovjet külügyi népbiztos üzen Magyarországnak

M.M. Litvinov szovjet külügyi népbiztos közli a moszkvai magyar ügyvivővel, hogy Magyarország csatlakozása az Antikomintern Paktumhoz komoly következményekkel járna a két ország viszonyára.

[23]

1942. január 9.

Megalakul a József Attila Emlékbizottság

Célja a költő hamvainak ünnepélyes eltemetése Budapesten, a költő emlékének ápolása.

[24]

1948. január 9.

Befejeződik a németek kitelepítése Magyarországról

A szövetségesek a potsdami konferencián mondták ki, hogy az emberiség ellen elkövetett súlyos bűntettei miatt az egész német népnek bűnhődnie kell, és egyetértettek azzal, hogy azon országokban, ahol jelentősebb számú német nemzetiségű kisebbség él, ezekkel szemben diszkriminációs intézkedéseket fognak életbe léptetni. Csehszlovákiából 3 millió németet telepítettek ki, Lengyelországból 6,4 milliót, Magyarországból 185 600-at. Emellett Jugoszláviából elmenekült mintegy 147 500, Lengyelországból 2,7 millió német nemzetiségű lakos. A német kitelepítéseket és általában a kitelepítéseket a kelet-európai országokban a kommunista kormányzatok uralomra jutása után szüntették be. Így Magyarországon is 1948-ban.

[25]

1958. január 9.

Kivégzik Brusznyai Árpádot

Az 1956-os forradalom mártírja Derekegyházán született 1924. június 27-én. 1949-ben diplomázott a budapesti bölcsészkar görög-magyar-történelem szakán. 1949-50-ben tanársegédként dogozott a budapesti egyetem görög filológiai intézetében, azonban `osztályidegen volta` (édesapja csendőr volt) miatt elbocsátották. Az MTA 1954-ben megindított Antik Tanulmányok (Studio Antiqua) című szakmai periodikájában jelentette meg első közléseit, recenzióit. 1955-ben és 1956-ban azonban már két nagy jelentőségű dolgozattal hívta fel magára a nyelvészek figyelmét: Az Iliász hasonlatairól, illetve Az Odüsszeia hasonlatairól című munkáival. A Homérosz-kutatók egyik régi vitatémája az Iliász és az Odüsszeia hasonlatainak értelmezése, funkciójuk megítélése, s ehhez nyújtott segítséget Brusznyai két tanulmánya. A neves humanista tanár és filológus 1956 októberében a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke volt. Ezért a forradalom leverése után elfogták. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, azonban az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra változtatta. Még Kodály Zoltán is közbenjárt a fiatal klasszika-filológus érdekében, de ő sem tudott enyhítést elérni. A rendszerváltáskor rehabilitálták, hamvait 1990. július 13-án helyezték el végső nyughelyén, a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában. 2006-ban posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.

[26]

1972. január 9.

Elpusztul a Queen Elizabeth

A Brit Birodalom erejét demonstrálni hivatott Queen-hajók gondolata a múlt század húszas éveiben született meg. A londoni kormány nagy hiteleket engedélyezett a Cunard hajózási vállalatnak, amely - immár legnagyobb vetélytársával, a White Star Line vállalattal egyesülve - 1934. szeptember 26-án bocsátotta vízre az első fecskét, a minden kényelemmel ellátott Queen Maryt, amely ugyan néhány bruttóregisztertonna híján nem lett a világ legnagyobb hajója, de a leggyorsabb igen: négy nap alatt szelte át az óceánt, s elnyerte a kék szalagot. A sorban második Queen Elizabeth VI. György király feleségének nevét kapta, s a királyné jelenlétében bocsátották vízre 1938. szeptember 27-én a skóciai Clydebank hajógyárában. A 314 méter hosszú, 36 méter széles és 83 673 bruttóregisztertonna vízkiszorítású Queen Elizabeth a világ legnagyobb hajója volt. 15 fedélzetén 2285 utas és 1296 főnyi személyzet részére volt hely, a csak 1940-ben beszerelt 200 ezer lóerős turbinák 28,5 csomós (53 km/órás) maximális sebességet tettek lehetővé. A hajó megépítése előtt mintegy 7000 kísérletet végeztek egy víztartályban, a modellek ezalatt ezer mérföldet tettek meg.
A hajó azonban a második világháború kitörése miatt nem állhatott szolgálatba. Előbb szürkére festve New Yorkba menekítették (itt rövid ideig egymás mellett horgonyzott a világ három legnagyobb hajója, a Queen Elizabeth, a Queen Mary és a Normandie), majd csapatszállító hajóvá alakították át. A két "királynő" előbb Sydney és Szuez között közlekedett, az Egyesült Államok hadba lépése után pedig amerikai zászló alatt egy fordulóval 15 ezer, 1942-1945 között összesen 800-800 ezer katonát szállítottak az európai hadszínterekre. (Az admiralitás egy időben komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy a Queen Elizabethet repülőgép-hordozóvá alakítsák át.) A két hajó nagy sebessége révén ki tudta játszani a német tengeralattjárókat, így nem kellett konvojban közlekedniük. A Queen Elizabeth 1946 végén "szerelt le", utasszállítóként 1946. október 16-án futott ki New York felé. Ezután testvérhajójával együtt hetente ingázott Southampton és New York között, a brit polgári hajózás szimbólumaként, hírességekkel fedélzetén - sebességi rekordot viszont már soha nem döntött.
Az ötvenes évek végére az óceánjárók üzemeltetése - a repülőgépek konkurenciája miatt - veszteségessé vált. Előbb - 1967-ben - a Queen Maryt vonták ki a forgalomból, s a kaliforniai Long Beach kikötőjében szállodát, konferenciaközpontot, házasságkötő termet rendeztek be benne. Sorsát a Queen Elizabeth sem kerülhette el: utoljára 1968. november 5-én szelte át az óceánt, ezután amerikai üzletemberek vették meg azzal az elképzeléssel, hogy testvérhajójához hasonlatosan turista-attrakcióvá alakítják. A Queen Elizabathet egy floridai kikötőben nyitották meg a nyilvánosság előtt, de a továbbra is veszteséget termelő hajót az év végén a helyi hatóságok a tűzveszély miatt bezáratták. 1970-ben egy hongkongi üzletember, C. Y. Yung tulajdonába került, aki úszó egyetemmé kívánta átalakítani. A terv azonban szó szerint füstbe ment: a Hongkongban horgonyzó, átépítésre váró Queen Elizabeth (illetve akkor már Seawise University) gyújtogatás áldozata lett. Az egyszerre öt helyen fellobbanó lángok szétolvasztották a szerkezetet, amely a hatalmas mennyiségű tűzoltóvíz miatt elsüllyedt, kiemelt maradványait már csak ócskavasként tudták hasznosítani. Előbb azonban még egyszer a reflektorfénybe került: Az aranypisztolyos férfi című 1974-es James Bond-filmben az óriáshajó roncsa szolgált a brit titkosszolgálat titkos hongkongi főhadiszállásaként.

[27]

1978. január 9.

Meghal Szemlér Ferenc romániai magyar költő

Székelyudvarhelyen született 1906. április 3-án. Bukarestben végezte a jogi egyetemet, majd Brassóban ügyvédként, később újságíróként tevékenykedett. Húszéves korára már ismert költő volt, írásait az Erdélyi Helikon, a Korunk, Magyarországon pedig a Válasz és a Kelet Népe közölte. Költészetével a Forrás nemzedék fiatal költőinek példaképévé vált. 1945 után kiemelkedő szerepe volt a magyar nyelvű irodalom és a könyvkiadás megújításában, ekkortól már csak az irodalomnak élt. A romániai magyar irodalmi élet egyik szervezője, s központi egyénisége volt. Minden irodalmi műfajban alkotott, s rendkívül termékeny alkotó volt; mintegy hetven könyve jelent meg. Versei mellett történelmi drámái is kiemelkedőek, amelyek a romániai magyarság sorsáról, történelméről szólnak. Román, német és angol nyelvből fordított. A román fővárosban hunyt el.

Segítség

Hogyan kereshet?

A keresés során választhat: az oldal teljes tartalmában, csak cikkeink között, vagy pedig az évfordulós adatbázisunkban keres. Ha a cikket választja, az alatta szereplő legördülő menüben finomíthatja a feltételeket, és választhat rovataink, vagy az e-folyóirat esetében a lapszámok közül is. Emellett mostantól akár időkeretre is leszűkítheti a keresési tartományt.
Amennyiben töredékszóra szeretne keresni, rakjon * (csillag) karaktert a szó végére, pl. egyipt* !

történelmi Adattárak

Miben kereshet?
Történelmi események
Összetett keresés >>
Fogalomtár
Ki kicsoda?

Ajánló

Mit talál az adattárban?
Események

VII. Gergely pápa megrója Salamon királyt Salamon azért kap feddést, mert IV. Henrik német királynak hűbérül ajánlotta fel Magyarországot, amely a pápa szerint a Szentszék hűbérbirtoka.
Tovább >>

Tudja, mit jelentenek?
Antibolsevista Comité
Gátlóműves kerekes óra
Osztrakiszmosz
Ismeri őket?
Batthyány-Strattmann László
Grant, Ulysses
Tai-tsu ( Taizu) (Északi Szung-dinasztia)