2022. ősz: Megrázó másnapok
ITT támogathatsz bennünket

Így büntette meg a Szovjetunió Csehszlovákiát, amiért letért az általa kijelölt útról

2022. január 5. 15:52 MTI

54 évvel ezelőtt, 1968. január 5-én kezdődött a prágai tavasz, az „emberarcú szocializmus” megteremtésére tett sikertelen csehszlovák reformmozgalmi kísérlet. Júliusban a bolgár, a keletnémet, a lengyel, a magyar és a szovjet kommunista párt közös levelet intézett a CSKP vezetéséhez: ha letérnek a szocialista útról, katonai beavatkozásra számíthatnak.

prágai tavasz
A „vértelen okkupáció” szovjetek által terjesztett legendája mára megdőlt

A „prágai tavasz” előzményei a sztálinizmus bukásával, a csehszlovák gazdaság mélyülő válságával, a cseh-szlovák viszonyban meglévő feszültségekkel és a kelet-nyugati kapcsolatokban tapasztalt enyhüléssel érlelődtek.

Antonín Novotnýt (1904-1975) – aki 1953 óta állt a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) élén, és 1957 óta az államfői tisztet is betöltötte – egyre többen bírálták a párton belül is a rossz gazdasági eredmények, a Szlovákiával szembeni arrogáns viselkedése és az 1967. október végén kirobbant, gyorsan terjedő prágai diákmegmozdulások miatt.

Bár újévi beszédében „gazdasági reformokat” és „szocialista demokráciát” ígért, Novotný a Központi Bizottság 1968. január 5-i ülésén hosszú és heves viták után kénytelen volt lemondani első titkári tisztségéről.

Utódaként – első szlovákként – a kompromisszumok emberének tartott, negyvenhat éves Alexander Dubčeket választották meg, akit az „ortodox” kommunisták és a reformerek egyaránt elfogadtak. A kezdetben gyenge, határozatlan politikusnak vélt Dubček rövid időn belül elnyerte az emberek bizalmát, és a reformfolyamat jelképévé vált.

Az államfői tisztségre március végén Ludvík Svoboda tábornokot választották meg. A CSKP áprilisban elfogadott akcióprogramja megfogalmazta a reform politikai és gazdasági céljait, amelyek nem a pluralista politikai berendezkedés és a piacgazdaság visszaállítását, hanem az „emberarcú szocializmus” megteremtését irányozták elő. A hatalmas társadalmi támogatásnak örvendő reformfolyamat azonban önálló életre kelt, irányítása kezdett kicsúszni a kommunista párt kezéből.

Megszüntették a sajtócenzúrát, megindult a kirakatperek áldozatainak rehabilitációja, sorra újították fel tevékenységüket a polgári Csehszlovákia kommunisták által megszüntetett társadalmi, ifjúsági és egyházi szervezetei.

Mindezt a Szovjetunióban és a „testvéri” szocialista államokban fokozódó gyanakvással nézték, mert attól tartottak, hogy a „prágai tavasz” az 1956-os magyarországi eseményekhez hasonló következményekkel jár majd. A fejlemények aggasztóak voltak számukra, mert Csehszlovákiában a közvélemény gyorsítani akarta a demokratikus átalakulást, s egyre hangosabbak lettek a szovjetellenes hangok.

„Az ellenforradalom veszélyéről” folytatott nyílt vita során, júliusban a bolgár, a keletnémet, a lengyel, a magyar és a szovjet kommunista párt közös levelet intézett a CSKP vezetéséhez, amelynek lényege az volt: ha letérnek a szocialista útról, katonai beavatkozásra számíthatnak.

A népszerű Dubček ellenállt a sorozatban érkező felszólításoknak, sőt, meg sem jelent a Varsói Szerződés (VSZ) értekezletén. Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár már attól tartott, hogy Csehszlovákia kiléphet a katonai szövetségből, holott Prágának ez nem állt szándékában. A július végén, augusztus elején a szovjet határ menti Ágcsernyőn tartott legfelsőbb szintű csehszlovák–szovjet találkozón a csehszlovák pártvezetés ugyan elfogadott néhány kompromisszumot, de a megkezdett útról nem kívánt letérni.

A szovjet vezetés augusztus 18-án ismertette a lengyel, keletnémet, magyar és bolgár pártvezetőkkel a döntést Csehszlovákia katonai megszállásáról. Két nappal később, augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka a Vltava 666 fedőnevű hadműveletben a VSZ öt tagállamának (Szovjetunió, Lengyelország, NDK, Magyarország, Bulgária) húsz hadosztálya, kétszázezer katona zúdult Csehszlovákiára földön és levegőben.

A csehszlovák hadsereg nem tanúsított ellenállást, de a kommunista párt, a kormány és a parlament elnöksége határozatban utasította el a megszállást, és nyugalomra szólította fel a lakosságot. A hivatalos „vértelen okkupáció” legendája mára megdőlt, a legújabb kutatások szerint az intervenció 137 halálos áldozatot követelt.

A „prágai tavasz” legismertebb vezetőit letartóztatták és internálták, a megmaradt vezetést Moszkvába rendelték, ahol a politikailag és emberileg is megtört vezetők kényszer hatására – František Kriegel, a Nemzeti Front elnöke kivételével – aláírták a megszállást igazoló, és az augusztus 22-i rendkívüli pártkongresszus határozatait érvénytelenítő jegyzőkönyvet. Október 16-án a csehszlovák és a szovjet kormány szerződést írt alá a szovjet csapatok „ideiglenes” csehszlovákiai tartózkodásáról.

1969 áprilisára a reformereket, köztük Dubčeket eltávolították a kommunista párt éléről. Helyére a szintén szlovák, de keményvonalas Gustáv Husák került, akinek neve egybeforrt a visszarendeződéssel. Csehszlovákia a rendszer 1989-es összeomlásig, a „bársonyos forradalomig” teljes reménytelenségbe süllyedt, az értelmiség csaknem húsz évre külső vagy belső emigrációba vonult.

A szovjet sajtó az internacionalista segítségnyújtásnak minősített beavatkozást igazolandó közölt egy, a szovjet pártvezetésnek címzett behívó levelet, amelyet öt magas rangú csehszlovák politikus írt alá.

A tisztázatlan körülmények között keletkezett levél, illetve az 1968-as intervenció ügyét az 1989-es rendszerváltás után hazaárulás címén két évtizedig vizsgálták a cseh és a szlovák hatóságok, az eljárást 2011-ben zárták le, mert már nem lehetett kihallgatni a kulcsfontosságú tanúkat.

A politikai élettől szigorúan távol tartott Dubček 1989 novemberében, a „bársonyos forradalom” idején újra megjelent a politikai színtéren. A kommunizmus bukása után a parlament elnökévé választott politikus 1992. november 7-én egy autóbaleset következtében halt meg.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. ősz: Megrázó másnapok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Szovjet tankok PrágábanCseh fiatalok nemzeti lobogóval és „Miért lőtök ránk?” feliratú plakátokkal

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár