Hét bizarr boszorkánypróba, amelyekkel ténylegesen a halálba küldtek embereket

2017. augusztus 17. 14:58

Ha annyit nyom mint egy kacsa, akkor úszik a vízen, ami azt jelenti, hogy fából van, tehát boszorkány – szólt a Monthy Piton bölcsessége a Gyalog galopp című klasszikusban. Ha konkrétan ezzel nem is, bizarr „boszorkánymeghatározási módszerekkel” szép számmal találkozhatunk a történelemben.

Korábban

Éveken át tartotta rettegésben a náci koncentrációs tábor rabjait a „buchenwaldi boszorkány”
Földöntúli transz, karibi szolgáló és a kivégzett pap – boszorkányhisztéria Salemben
Szakállas, kopasz nők és saskarmok – kik voltak a középkorban az „igazi” trollok?

A rossz embert a víz is kiveti magából

A középkori istenítéletek egyik legismertebb típusa volt a vízpróba, amelynek során általában egy sebes folyóba dobták a vádlottat, hogy aztán Isten döntsön az illető bűnösségéről. Bár ezt a szokást a legtöbb európai országban már a középkorban betiltották, a 17. században egyre nagyobb hullámban meginduló boszorkányüldözései újraélesztették a kegyetlen módszert.

Az eljárás pontos menete nagyjából a következőképpen zajlott: A boszorkánysággal vádolt személyt a legközelebbi vízhez vonszolták, ott alsóneműre vetkőztették, majd a dereka köré egy kötelet tekerve a tóba vagy folyóba hajították. Az elvi háttér szerint a boszorkányok testét a víz kiveti magából (minthogy ők maguk elvetik a keresztség szentségét), ezért ha valaki fennmaradt a víz felszínén, akkor bűnösnek, amennyiben pedig elsüllyedt, úgy ártatlannak találtatott – és remélhetőleg még azelőtt kihúzták a vízből, hogy belefulladjon szerencsétlen.

A boszorkányok „úsztatása” még a 18. században is divatban volt. Így például Magyarországon egy Dorkó nevű asszonyt ez alapján találtak bűnösnek 1710-ben. A boszorkánynak nyilvánított nőt ezt követően megverték, majd máglyán megégették.

következő oldal 1 / 7