Hitler elfeledett szövetségesei

„Franksgiving” – hogyan szakította szét Amerikát Roosevelt a hálaadás miatt?

2017. november 23. 13:46

Ma már törvény rögzíti, hogy a hálaadás ünnepe az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökére esik. A hagyományos időpont azonban sokáig november utolsó csütörtöke volt, amely bizonyos években komoly problémát okozhatott a kereskedőknek. A helyzet Roosevelt elnöksége alatt odáig fajult, hogy az ország egyik és másik fele különböző napokon ülte meg az idehaza leginkább a pulykavacsoráról híres ünnepet.

Roosevelt egy hálaadás napi vacsorán szeleteli a pulykát
Roosevelt egy hálaadás napi vacsorán szeleteli a pulykát

A hálaadás a világ több országában is – így például Kanadában, Libériában és természetesen az Egyesült Államokban – az egyik legfontosabb nemzeti ünnepnek számít. Az első ilyen ünnepet Amerikában a hagyományok szerint a Mayflower fedélzetén érkező telepesek ülték meg, így adva hálát Istennek a bőséges őszi termésért. Hivatalos, egész országra kiterjedő ünnepnapot elsőként George Washington rendelt el hálaadás alkalmával 1789-ben, majd 1863-tól vált rendszeres ünneppé Abraham Lincoln proklamációja nyomán.

Lincon november utolsó csütörtökét nyilvánította a hálaadás napjának és majdnem egy teljes évszázadon keresztül, minden amerikai elnök évről évre követte ezt a példát. Mígnem eljött az 1939-es év, amelyben november hónapra négy helyett öt csütörtök is esett. Bár ennek első pillantásra talán nem tulajdonítanánk túlságosan nagy jelentőséget, az amerikai kereskedelmi életben igencsak komoly következményei voltak. Minthogy a hálaadás napja hagyományosan a karácsonyi ünnepi időszak kezdetét is jelzi egyben, érthető, hogy a különféle boltok és üzletek ezekben a hetekben bonyolítják le a legnagyobb forgalmukat az egész évben. Márpedig egy hálaadás, amelyet november ötödik csütörtökén ülnek meg, törvényszerűen napokkal rövidíti le a más években megszokott ünnepi időszakot.

A nagy gazdasági világválságból 1939-ben még mindig csak lábadozó kereskedők ezért arra kérték az akkor már második elnöki ciklusának közepén járó Franklin D. Rooseveltet, hogy a hálaadást ezúttal ne november utolsó, hanem inkább az utolsó előtti csütörtökére hirdesse meg, ezzel meghosszabbítva az ünnepi időszakot és élénkítve a vásárlókedvet. Hasonló években ilyen kérések természetesen már korábban is érkeztek a Fehér Házhoz, de ezeket mindaddig rendre elutasították arra hivatkozva, hogy egy ilyen változtatás romba dönteni számos település előre megtervezett eseménynaptárát, illetve káoszt okozna a sportligák lebonyolításában is.

1939-ben azonban Roosevelt végül beadta a derekát az amerikai kereskedők széles összefogásának. Az április 4-én kihirdetett elnöki proklamációban november 23-át nevezte meg a hálaadás napjaként a mindenki által várt november 30-a helyett.

Roosevelt proklamációja az ünnep áthelyezéséről

Ahogy azt várni lehetett, az elnök radikális lépésére országszerte elszabadult a pokol. Dühös amerikaiak ezrei írtak méltatlankodó leveleket és táviratokat a Fehér Háznak, elpanaszolva, hogy a változtatás miként veszi semmibe az évszázados tradíciót és, hogy őket milyen személyes károk érhetik terveik ily módon történt rombadöntése miatt. Az Ohio állambeli Salem városából például egy naptárkészítő a következő keserves szavakkal fordult az elnökhöz:

„Elnök Úr! 1940-es naptárak millióit nyomtatták már ki és adták már el. Csak mi több mint két millió példányt nyomtattunk az 1940-es naptárakból. Mint azt bizonyára Ön is tudja, a naptárakat jellemzően januárban, februárban és márciusban készítjük, hogy azokat aztán ősszel kézbesíteni tudjuk, hogy azokat már a következő évben használni lehessen. … Ezen körülmény miatt szükséges, hogy a naptárakat egy teljes évvel korábban készítsük el. .... A hálaadás napját megváltoztató rendelete elavulttá teszi valamennyi 1939-es és 1940-es naptárunkat. … Attól félek, hogy ez a változtatás elmondhatatlan fájdalmat okoz majd minden naptárkészítőnek az országban … akik közül sokakra a csőd vár majd emiatt.”

A kérdés pillanatok alatt a politikai színtérre is begyűrűzött. Ahogy azt a Fehér Ház megjósolta, a sportvilág szintén forrongani kezdett és futballedzők sora fogadta meg nyilvánosan, hogy a demokrata Roosevelt ellenében a republikánus jelöltre fog szavazni a következő elnökválasztáson. Több állam vezetése pedig teljesen nyíltan semmibe vette az elnöki rendeletet. Ez pedig újabb amerikaiak számára okozott komoly személyes problémákat, amint egy new yorki bentlakásos iskolában tanuló fiatal lány leveléből is kiderül:

„Excellenciád!

A hálaadás napjának megváltoztatására vonatkozó döntésének hatásait most kezdtük megérezni itt, a Pratt Institute-ban. Az igazgatóink bejelentették, hogy az iskolai szünet november 23-án fog kezdődni és november 26-ig fog tartani, minthogy New York állam elismeri az Ön döntését. Én azonban Connecticut államból származom, ahol a szokások szerint november 30-án ünnepelnek majd. Ez a helyzet fájdítja a szívemet, mert nagyon szeretem a hálaadásunkat, legalább annyira, ha nem jobban, mint a karácsonyt.

Egyszer már elmulasztottam egy közös hálaadást a szüleimmel, mert túl messze járok iskolába és nem tudtam hazamenni. Nem szeretnék megint távol lenni, de már látom, hogy megint így fog történni.

Nagyon szeretném megtudni, hogy miért változtatta meg a dátumot, mert ez felkeltette a kíváncsiságom. Valószínűleg nem fogja olvasni vagy hallani ugyan a levelemet, hiszen annyira elfoglalt, de mégis jó érzés volt írni Önnek erről a helyzetről.

Tisztelettel,

(Miss) Eleanor Luc Blydenburgh”

Az 1939-es évben 22 állam ünnepelte a hálaadást az új dátumon, míg 23-ban a régi rend szerint ülték meg. A legfifikásabb azonban kétségtelenül Texas, Colorado és Mississippi államok kormányzatai voltak: ők mindkét napon megünnepelték a hálaadást. New York városában pedig – bár itt igazodtak az elnöki rendelethez – az éttermek mindkét napon kínáltak pulykaételeket.

Voltak persze, akik humorosan fogták fel az egész történetet, így például a sajtó gyorsan felkapta Atlantic City polgármesterének megjegyzését, aki az „új ünnepnapot” nemes egyszerűséggel „Franksgiving” néven emlegette. Mások „Demokrata Hálaadás” vagy éppen „New Deal Hálaadás” elnevezéssel figurázták ki az elnök döntését. Egy évvel később, 1940-ben egy étterem a következő táviratot küldte a Fehér Házba: „Gratulálunk az újraválasztásához! Mikor szolgálhatjuk majd fel a hálaadásnapi pulykát? 21-én vagy 28-án?”

A rendelkezés egyébként nem hozta meg a várt eredményt. Egy 200 üzlet részvételével végzett felmérés szerint az ünnep előrébb hozatala nem hozott érdemi bevételnövekedést, ezért Roosevelt 1942-ben már ismét a hagyományos napra hirdette meg a hálaadást.

A Képviselőház határozata

Időközben a kérdés a Kongresszushoz is eljutott, ahol a Képviselőház megszavazta, hogy hálaadás napja a jövőben mindig november utolsó csütörtökére essen. A szöveget azonban később a Szenátus módosította és az ünnep hivatalos napját végül november negyedik csütörtökén rögzítették. Így a hálaadás továbbra is az utolsó csütörtökre esik a legtöbb évben, ugyanakkor az „öt csütörökös novemberekben” sem vágja ketté az ünnepi időszakot.

Magazin

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
A Képviselőház határozataRoosevelt proklamációja az ünnep áthelyezéséről
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!