Felavatása után pár nappal ellopták a karibi hadifoglyok emléktábláját

Alig néhány nappal a hivatalos felavatása után ismeretlen elkövetők ellopták a Portchester kastélyból azt az emléktáblát, amely a 18. század végén Nagy-Britanniába hurcolt karibi hadifoglyok történetét örökítette meg. A The Guardian beszámolója szerint a vandál cselekmény és a gyűlöletkeltő falfirkák megjelenése ráirányította a figyelmet a brit gyarmati múlt máig ható társadalmi feszültségeire.

Az emlékművet október 9-én leplezték le egy hivatalos ünnepség keretében, amelyet a St. Vincent and the Grenadines 2nd Generation nevű szervezet a Warwicki Egyetemmel és az angol örökségvédelemért felelős English Heritage intézménnyel közösen szervezett. A dátumválasztás szimbolikus volt, mivel pontosan 230 évvel ezelőtt szenvedett hajótörést a devoni Rapparee Cove partjainál az a hajó, amely a hadifoglyok egy csoportját szállította.

Napokkal a rendezvény után az English Heritage munkatársai arra lettek figyelmesek, hogy a kastély egyik kapujáról levágták a lakatot, az emléktábla eltűnt, a közeli padokat pedig falfirkákkal rongálták meg. Az intézmény értesítette a rendőrséget, és hivatalos eljárás indult az ügyben.

A meggyalázott emléktábla annak a mintegy 2500 férfinak, nőnek és gyermeknek állított emléket, akiket 1796-ban tartottak fogva a hampshire-i erődben. A kutatók szerint ez a csoport a 20. századi bevándorlási hullámokat megelőzően a legnagyobb dokumentált afrikai-karibi közösség volt, amely a szigetországba érkezett. A foglyok egy rendkívül sokszínű koalíciót alkottak, amelyben korábban rabszolgasorban tartott afrikaiak, a karibi térségben született őslakosok, valamint francia katonák is helyet kaptak. A csoport tagjai közösen harcoltak a brit gyarmati törekvések ellen Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, illetve Grenada területén.

A belize-i és egyesült államokbeli garifuna leszármazottak, akik kifejezetten a megemlékezés miatt utaztak Nagy-Britanniába, mély megdöbbenésüket fejezték ki a lopás miatt. Ronald Raymond McDonald és Princess Eulogia Gorden nyilatkozataikban hangsúlyozták, hogy az incidens a generációkon átívelő, napjainkban is jelen lévő előítéleteket tükrözi. Freda Paulino-Sideroff és Emilio Thomas a garifuna nép történelmi ellenállóképességét emelték ki, hozzátéve, hogy a gyűlöletcselekmények nem határozhatják meg a közösségük identitását.

Anthony Severin, Saint Lucia főbiztosa az ősök emlékének meggyalázásaként értékelte az esetet, de ígéretet tett arra, hogy az emléktáblát előkerülése vagy pótlása után mindenképpen visszahelyezik a kastély falára. Jacqueline Roberts, a megemlékezést szervező egyesület vezetője rámutatott, hogy a hasonló cselekmények nem törölhetik el a történelmet, és a jövőben is folytatják a karibi és a brit múlt összefonódásának kutatását.

A 18. század végén a karibi térség az európai nagyhatalmak, elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország közötti imperialista küzdelmek egyik legfontosabb hadszíntere volt. A régió jövedelmező cukornádültetvényei, amelyeket a rabszolgasorba taszított afrikai munkaerő tartott fenn, hatalmas gazdasági jelentőséggel bírtak. A francia forradalmi háborúk időszakában a Brit Birodalom igyekezett megszilárdítani uralmát a Kis-Antillák szigetvilágában, ami heves ellenállást váltott ki a helyi közösségekből. Az őslakos népek és az önmagukat felszabadító rabszolgák sok esetben a franciákkal szövetkeztek, vagy önálló fegyveres felkeléseket indítottak autonómiájuk védelmében.

A brit gyarmatosítás elleni harc egyik legkitartóbb csoportja a garifuna nép volt, amely az őslakos karibok és az afrikaiak keveredéséből alakult ki Saint Vincent szigetén. A több évtizedes ellenállás letörése érdekében a brit katonai hatóságok a 18. század végén a teljes lakosság deportálása mellett döntöttek. A felkelés leverése után a garifunák ezreit űzték el otthonaikból, és első lépésként a kietlen Baliceaux szigetére száműzték őket, ahol a megfelelő ellátás hiányában nagyon sokan életüket vesztették.

A karibi hadjáratok során fogságba esett ellenállókat és családtagjaikat hadifogolyként szállították át az Atlanti-óceánon, így kerültek sokan a hampshire-i Portchester kastély falai közé, amelynek szerepét az ellopott emléktábla igyekezett a köztudatba emelni.