Évszázadok átalakulását tárják fel Aigeira akropoliszán
A Peloponnészosz északi részén, a Korinthoszi-öböl fölé magasodó Aigeira akropoliszán több évszázad története rakódott egymásra. A legújabb osztrák régészeti kutatások egy késő bronzkori település, későbbi épületek, egy archaikus–kora klasszikus szentélykörzet és egy nagy erődítés maradványait kapcsolják össze. Az eredmények révén egyre pontosabban rekonstruálható, hogyan változott meg az akropolisz szerepe a mükénéi kor végétől a hellenisztikus korszak kezdetéig.
- Aigeira akropolisza alatt legalább 8 méter hosszú, tűzben elpusztult mükénéi épület került elő a Kr. e. 12. századból.
- Fölötte későbbi épületeket találtak; a fiatalabb, késő archaikus–kora klasszikus kori szerkezet feltehetően a csúcson álló szentélyhez kapcsolódott.
- A Kr. e. 4–3. század fordulóján erődítés fedte el a korábbi rétegeket; a leletek között sok kerámia, tetőcserép és szövőnehezék volt.
Az ókori Aigeira a Peloponnészosz északi partvidékén, Akhaia keleti részén feküdt. Az akropolisz legmagasabb pontja mintegy 414 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Az Osztrák Régészeti Intézet már 1975 és 1980 között végzett itt ásatásokat Wilhelm Alzinger vezetésével, amelyek során egy Kr. e. 12. századi, palotaközpontok bukása utáni mükénéi település több periódusát sikerült azonosítani.
A korábbi kutatások ugyanakkor jelentős hiányt hagytak a bronzkor vége és a hellenisztikus korszak közötti időszak történetében. Nem volt világos, mi történt a mükénéi település megszűnése után, mikor alakult ki a későbbi szentély, és hogyan változott az akropolisz használata. Az új ásatási program ezért elsősorban a csúcsplató alatti, úgynevezett nyereg területére összpontosít.
A kutatás egyik legfontosabb eredménye egy nagy, legalább nyolc méter hosszú, feltehetően szabadon álló mükénéi épület azonosítása. Belső terében erős égésnyomokat találtak, ami arra utal, hogy az épületet tűz pusztította el, míg mellette kavicsokkal burkolt út húzódott. A lelet először ad megbízható képet arról, hogyan szerveződött a késő bronzkori beépítés az akropolisz felső platója alatt.
A mükénéi Aigeira a Kr. e. 12. századra keltezhető, a korábbi ásatások során vastag égési rétegben egész edényeket, terrakotta figurákat, bronzkéseket és orsógombokat találtak. A leletek alapján a fennsík jelentős részét raktárak és műhelyek foglalhatták el, sőt egy fazekaskemence és feltehetően bronzműves műhely nyomait is sikerült azonosítani. A település a késő mükénéi korszak végéig fennmaradt, majd a Kr. e. 11. század folyamán elnéptelenedett.
A most vizsgált területen a leégett mükénéi épület maradványai fölött legalább két későbbi épület nyomai kerültek elő. A régebbi szerkezet pontos keltezése egyelőre tág: a késő mükénéi és a késő archaikus időszak közé helyezhető. Ezt részben egy újabb, késő archaikus–kora klasszikus kori épület fedte el.
A régészek egyelőre azt sem tudják teljes bizonyossággal, hogy ezek az épületek lakófunkciót töltöttek-e be, vagy már a felső platón kialakított szentélyhez tartoztak. Az előkerült finomkerámia, főzőedények és különösen a nagy számban talált szövőnehezékek azonban arra utalhatnak, hogy legalább a fiatalabb épület kapcsolatban állt a kultuszhellyel.
A szövőnehezékek különösen érdekesek, melyek az ásatási rétegekben feltűnően nagy koncentrációban kerültek elő, és a restaurálás során első alkalommal bélyegzett darabokat is sikerült azonosítani. A kutatók több lehetséges magyarázattal számolnak: elképzelhető, hogy szentélyből származó törmelékről, rituálisan elhelyezett fogadalmi tárgyakról vagy akár a kultuszhoz kötődő textilkészítés nyomairól van szó.
A csúcsplatón álló késő archaikus–kora klasszikus kultuszépület rekonstrukciója szintén új eredményeket hozott. A kutatók szerint az épület körülbelül 19 méter hosszú és 6,3 méter széles lehetett, keleti homlokzata azonban közel nyolc méterre szélesedett ki. Emiatt alaprajza jellegzetes T alakot mutatott.
Ez is érdekelhet
A korábbi rétegek történetét később egy nagyszabású építkezés szakította meg. A Kr. e. 4. század végén vagy a 3. század elején hatalmas erődítés épült a területen, amely részben elpusztította, részben elfedte az archaikus és klasszikus kori szerkezeteket. Az erődítés alatti feltöltésekben nagy mennyiségű tetőcserép, építészeti terrakotta, kerámia és szövőnehezék halmozódott fel.
Aigeira akropolisza így nem egyetlen korszak emléke, hanem folyamatosan átalakuló tér volt. A késő bronzkorban település és termelőhely működött rajta, később új épületek jelentek meg, majd vallási szerepe erősödött meg, végül pedig a város védelmi rendszerébe illesztették. Az osztrák régészek kutatásai most először teszik lehetővé, hogy ezeknek az átalakulásoknak az időrendje és funkcionális összefüggései ennyire világosan kirajzolódjanak.
