Hitler elfeledett szövetségesei

Elhunyt Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter

2016. április 1. 14:05 MTI

Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter, aki jelentős szerepet játszott Németország újraegyesítésében. A német Szabad Demokrata Párt (FDP) politikusa irodájának közleménye szerint szív- és keringési elégtelenség következtében hunyt el péntekre virradó éjjel.

Hans-Dietrich Genscher

1927. március 21-én született a kelet-németországi Szász-Anhalt tartományban, a Saale menti Reideburgban (ma Halle része). Szülei gazdálkodók voltak, édesapját kilencévesen vesztette el. A második világháború alatt, tizenhat éves korától a légierőnél teljesített segédszolgálatot, majd birodalmi munkaszolgálatra hívták be. A háború végén rövid ideig amerikai-angol hadifogságba került. 1946-ban érettségizett, 1949-ig a hallei és lipcsei egyetemen tanult jogot és közgazdaságtant, 1946-tól volt a Liberális-Demokrata Párt tagja.

Három évvel az NDK, az "első német munkás-paraszt állam" megalakulása után, 1952-ben Nyugatra távozott, jogi tanulmányait már Hamburgban fejezte be. Brémában kezdett ügyvédi praxisba, politikai pályafutását 1959-ben a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) frakciójának tudományos tanácsadójaként kezdte. 1962-től a párt országos titkára, 1974-től 1985-ig pedig országos elnöke volt, s 1992-ben lett az FDP tiszteletbeli elnöke.

1965-ben választották meg először a szövetségi parlament tagjának, s 1998-ig folyamatosan tagja maradt a törvényhozásnak. A Willy Brandt kancellár vezette szociáldemokrata-liberális kormányban 1969-ben a belügyi tárcát kapta. Hivatali idejére esett az 1972-es müncheni olimpián lejátszódott dráma, amelynek során palesztin terroristák izraeli sportolókat ejtettek túszul az olimpiai faluban, a szabadítási akció vérfürdőbe fulladt. Genscher felajánlkozott a túszszedőknek a sportolók helyett, de azok nem engedték el foglyaikat. Amikor 1974-ben a Brandthoz hasonlóan szociáldemokrata Helmut Schmidt került a kancellári székbe, a liberális Genscher lett az alkancellár és külügyminiszter.

Tevékeny szerepe volt abban, hogy 1982-ben a liberálisok pálfordulása miatt a szociáldemokraták kibuktak a hatalomból, és a kereszténydemokrata Helmut Kohl került a kormány élére. Genscher 1992-ig megtartotta posztját, így 1990. október 3-tól ő lett az újraegyesített Németország első külügyminisztere és alkancellárja. Tisztségéről egészségügyi okokra hivatkozva mondott le, majd 1998-ban végleg visszavonult a politikai élettől. Ő maga többször cáfolta azt a híresztelést, hogy azért távozott, mert nem értett egyet a keleti országrész gyors "bekebelezésével", azzal, hogy Kohl kancellár szinte teljesen felszámolta, majd újraindította a volt NDK gazdaságát. Azokat a vélekedéseket is visszautasította, hogy lemondásában szerepet játszott volna a szerinte hibás német délszláv-politika, a Jugoszláviából kiváló új államok túl korai elismerése.

Genschert a német és az európai egység építőmestereként tartották számon. Külpolitikája legfontosabb alapelvének a kiszámíthatóságot tartotta. Mindig hangsúlyozta, hogy az NSZK a NATO szilárd tagja, de kiemelt fontosságot tulajdonított a keleti kapcsolatoknak, az európai enyhülés folyamatának. Soha nem zavarták ideológiai korlátok, és mindig a tárgyalásokat, a párbeszédet, az együttműködést tartotta a legtöbbre. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter 1985-ös visszavonulása után lemondásáig ő volt a világ külügyminisztereinek doyenje, egyben a nyugati világ legrégebben hivatalban lévő külügyminisztere, aki 18 évig töltötte be tisztségét.

A német diplomácia Bismarck óta legismertebb irányítója számos kitüntetése között 1988-ban elnyerte a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktori címét. 2005 májusában Bajorországban IV. Károly Európa-éremmel tüntették ki az 1989-es határnyitásban játszott szerepéért. (1989 szeptemberében a prágai német nagykövetség erkélyéről ő jelentette be, hogy a keletnémet menekülteknek megnyílt az út nyugatra.) Egyik legutóbbi elismeréseként tavaly az európai egység előmozdításában és a transzatlanti kapcsolatok elmélyítésében szerzett érdemeiért átvehette a Berlinben működő Amerikai Akadémia által alapított Henry Kissinger-díjat.

Genscher igen aktív volt, az a mondás járta róla, hogy egyszerre két helyen is jelen tud lenni. A majd 190 centiméter magas, több mint egymázsás politikus, akit a háta mögött Jumbónak becéztek, napi 18 órán át dolgozott, a megfeszített munka miatt több szívinfarktuson esett át. Az elmúlt két évtizedben nem viselt fontos tisztséget, de elemzéseire, nyilatkozataira mindig odafigyeltek. Érdemeit ugyan nem mindenki ítélte meg azonosan, de abban általános az egyetértés, hogy sokat megélt, hallatlan nagy tapasztalattal rendelkező, a világot mindig reálisan szemlélő ember távozott személyében. Visszaemlékezésében azt írta, hogy soha nem szeretett előtérben állni, de igyekezett úgy befolyásolni a partnereket és az ellenfeleket, hogy az általa kívánt eredmény szülessen meg.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!