Egy megátalkodott bűnöző hozta létre a világ első igazi nyomozóhatóságát
2021. június 10. 13:05 Múlt-kor
Pálfordulás és új szakma
Útja először Párizsba vitte, ahol szemtanúja volt az őt okirat-hamisítási ügybe keverő korábbi rabtársa, César Herbaux kivégzésének. Látva annak a férfinak a halálát, akit az életét évek óta meghatározó negatív körforgás kiindulópontjának tekintett, Vidocq elkezdte újraértékelni addigi életét. A következő évek ismét költözések sorozatával teltek, ekkoriban idősödő édesanyjával és egy Annette nevű nővel élt együtt. Sehol sem lelt azonban nyugalomra: lépten-nyomon felismerték őt a múltjából emberek, és újra tovább kellett állnia.
Párizsban törvénytisztelő kereskedőként próbált egzisztenciát kiépíteni, azonban itt előbb megtalálta őt volt felesége, aki pénzt zsarolt ki belőle, majd néhány korábbi rabtársa, akik arra kényszerítették, hogy lopott árukat tegyen pénzzé számukra. 1809. július 1-jén, nem sokkal 34. születésnapja előtt Vidocqot hosszú idő után ismét letartóztatták. Nem akart tovább menekülni: abban reménykedve, hogy sorsa megváltozhat, felajánlotta szolgálatait a hatóságoknak besúgóként. Ajánlatát elfogadták, és július 20-án a Párizshoz közeli Bicêtre börtönében kezdte meg működését a rabok közt.
Főleg a szökést tervezőket, valamint a hamis személyazonosság alatt élő rabokat adta fel a börtönőröknek. Hamarosan áthelyezték a párizsi La Force börtönbe, ahol folytatta e tevékenységét, de Annette-en keresztül a „külvilágban” készülő bűncselekményekről is információkat juttatott el a párizsi rendőrség főnökének, Jean Henry-nak.
„Azt hiszem, talán örökös kémmé is válhattam volna, olyannyira messze volt mindenki attól, hogy bármilyen együttműködést feltételezzen köztem és a hatóságok közt. Még a kapuőrök és a foglárok sem tudtak a küldetésről, amely rám volt bízva. A tolvajok imádatától övezve, a legelvetemültebb banditák megbecsülésének részeseként (mert még e legkeményebb bitangok is bírnak oly érzelemmel, amelyet becsületnek neveznek) mindig támaszkodhattam irántam érzett odaadásukra” – írta erről az időszakról visszaemlékezéseiben Vidocq.
21 hónapnyi „kémkedés” után Henry annyira elégedett volt Vidocq munkájával, hogy elrendelte szabadon bocsátását. Hogy ne keltsen gyanút a rabok körében, a szabadulást egy megrendezett szökés formájában hajtották végre 1811. március 25-én. Vidocq azonban valójában korántsem volt szabad: Henry lekötelezettjévé vált. Úgy döntött, továbbra is hasznosítja Párizsban sem csekély alvilági hírnevét és kapcsolatait, és folytatja informátori működését.
A szökés mestereként nem esett nehezére ez alkalommal is szökött rabnak kiadnia magát a francia főváros alvilágában, és számos tervezett bűncselekményt sikerült lefülelnie – egyes esetekben ő maga is részt vett az akciókban, hogy egyenesen a rendőrökhöz vezesse társait. Ha társai gyanút fogtak, más bűnözői csoportokhoz verődött új álnéven és új háttértörténettel. Ily módon képes volt szinte folyamatosan újabb és újabb bandákat lebuktatni, ami nem kerülte el rendőrségi kapcsolatai figyelmét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása 11:20
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata 09:50
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet 09:05
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc tegnap
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla tegnap
- Megfejtették a papírusztekercsek tartalmát, melyből kiderült, hol temették el Platónt tegnap
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyeket keresnek tegnap
- A húsvéti felkelés az első lépést jelentette az ír függetlenség felé tegnap
