Egy középkori kézirat magyarázhatja meg, hogyan kerültek helyükre a holt-tengeri tekercsek

2021. október 5. 17:13 Múlt-kor

Korábban

Kumrán rejtélyei

A szóban forgó szövegrészlet a Tórára – a Biblia első öt könyvére – hivatkozik, és így szól: „A táborok minden lakója gyűljön össze a harmadik hónapban, és kárhoztassék mindenki, aki eltévelyedik akár jobbra, akár balra a Tórától.”

Vainstub elmélete szerint a „táborok” az esszénusok Izrael-szerte szétszórt csoportjai voltak, amelyek leggyakrabban elszigetelt vidéki közösségek formáját öltötték, de léteztek nagyobb városokban is közösségeik. Szerinte a szövegrészlet rámutat, hogy a szekta tagjai egy meghatározott időpontban összegyűltek, és az ország különböző tájairól hívták össze egyetlen helyszínre az embereket.

A korábban felfedezett régészeti bizonyíték arra enged következtetni, hogy a Kumránnál felépített ókori komplexum az év nagy részében viszonylag kevés embernek adhatott otthont, a szöveg alapján felállított elmélet szerint azonban évente egyszer több száz embernek is helyt adhatott a ceremónia idejére.

„Kumrán néhány tucat állandó lakója sok száz embert kellett, hogy vendégül lásson a helyszínen évente egyszer, egyre növekvő számban” – írta tanulmányában Vainstub. „Kumrán régészeti lelőhelye, építményeivel, barlangjaival és felületeivel egybevág a tekercsekből kiolvasható nyomokkal, amelyek az évenkénti gyűlésre utalnak.”

Vainstub szerint a Kumránba látogató zarándokok csupán néhány napot maradtak, így nem volt szükségük állandó lakóépületekre: a szabad ég alatt, vagy a környéken található számtalan barlang valamelyikében alhattak – akár azokban is, amelyekből az első tekercsek előkerültek 1947-ben.

Vainstub hipotézise magyarázatot ad arra, hogy Kumrán közösségi épületei – mint például a nagyszabású kamrája a már említett tároló- és felszolgálóedényekkel – miért voltak több ezer ember kiszolgálására is alkalmasak, miközben e tömegek jelenlétére semmilyen egyéb nyom nem utalt.

A kutató szerint a temető melletti déli nyílt terület egy nagy, szabadtéri étkező volt, a temetőtől pedig a vallás szabályai miatt választhatták el fallal. Vainstub feltételezése a már szintén említett mikvék méretével is egybevág: a rituális fürdők kiemelten fontos részét képezték a zsidó vallás korabeli gyakorlatának.

Mindemellett maguknak a holt-tengeri tekercseknek az elhelyezésére is logikus magyarázattal szolgál az évente tartott ceremónia: Vainstub szerint az esszénusok azokban a barlangokban hagyhatták vallási szövegeiket, amelyekben megszálltak. „Elméletem egybevág azzal a ténnyel is, hogy a tekercsek nem feltétlenül Kumránból származnak, hanem sokkal inkább az ország minden tájáról hozták őket a barlangokba, ahol aztán az évtizedek során otthagyták őket.”

előző oldal 3 / 3