Egészen váratlan helyekre vezették a tudósokat a rejtélyes kristálykoponyák

2019. február 7. 14:09 Múlt-kor

Korábban

Lehet-e varázsereje a kristálykoponyáknak?

Hogy a végére járjon a koponyák eredetének, Walsh az anyagukat kezdte vizsgálni, hogy nyomokat találjon arra nézve, hol és hogyan készülhettek. Egy, a Smithsonian és a British Museum között 1996-ban létrejött együttműködés révén Walsh segítséget kapott Margaret Saxtől, a British Museum állagmegóvási szakértőjétől. E kutatás a Smithsonianben és a British Museumban található kristálykoponyákra fókuszált.

A leggyakoribb datálási módszer, a radiokarbon kormeghatározás eleve ki volt zárva, mivel a kvarc esetében nem alkalmazható. Ehelyett Walsh és Sax az úgynevezett szkennelő elektronmikroszkópos (SEM) eljárást használták, amely a koponyák felszínét hasonlította össze egy ritka, valódi mezoamerikai kristálytárgyéval: egy kvarc kupáéval.

A kupán lévő szabálytalan nyomok egybevágtak azzal, hogy nyilvánvalóan egyszerű kézi szerszámokkal készült. A koponyák azonban igen egyenletes nyomokat mutattak, amelyek ezekre egyáltalán nem hasonlítottak. A szabályszerűen előforduló megmunkálási nyomok leginkább olyan tárgyakéhoz voltak hasonlók, amelyek fazekaskorongon készültek, amely eszköz azonban nem volt ismert az amerikai kontinensen az európaiak megérkezése előtt.

Ezután magának a kristálynak az eredetét vizsgálták Raman-spektroszkópiás elemzés segítségével. A kvarcnak, más kristályokhoz hasonlóan, keletkezési helyére nézve egyedi tökéletlenségei és hibái vannak. A British Museum koponyájának jellemzői arra utaltak, hogy az ahhoz használt kristály vagy Madagaszkárról, vagy Brazíliából származott, de biztosan nem Mexikóból.

A 19. században mind Madagaszkár, mind Brazília nagy mennyiségben exportáltak kvarcot Franciaországba, abban az időszakban is, amikor Boban folytatta tevékenységét. Egy későbbi, független kutatás a párizsi koponyáról is megállapította, hogy az ugyanebből a fajta kristályból készült.

A Smithsonianben található koponyára egészen más eredmény jött ki: ennek anyagában a röntgenes diffrakciós elemzés szilícium-karbidot mutatott ki, amelyet a modern iparban csiszolóanyagként használnak a sima felületek kialakításához. Ennek használata azonban csak az 1950-es évek óta elterjedt, vagyis a Smithsonianben található koponya még a Boban-féle koponyáknál is később készült, a 20. század második felében.

Az eredmények tehát azt bizonyították egyöntetűen, hogy egyik koponya sem lehetett maja vagy azték eredetű, ahogy atlantiszi sem. Egyetlen híres kristálykoponya maradt már csak: a Mitchell-Hedges koponya.

előző oldal következő oldal 3 / 4