Egész életükben futottak a törvény elől a középkor legendás banditái 

Az érinthetetlen: Ghino di Tacco

A sokszor csupán Ghinóként emlegetett 13. századi itáliai rabló szintén nemesi születésű volt, az ő esetében azonban „családi vállalkozásként” indult az utazók kirablása a Sienai Köztársaság területén, ahol az egyház súlyosan megadóztatta a világi földbirtokosokat.

Édesapjával, nagybátyjával és öccsével a „négyek bandája” néven voltak ismertek, tevékenységük pedig eleinte immunitást élvezett a törvény előtt, mivel erős pártfogóik, a Cacciacontik birtokában voltak a környékbeli várak.

A „toszkán Robin Hood”, Ghino di Tacco szobra

Wikipédia / Közkincs

Idővel túlmentek egy határon, ezért édesapját és nagybátyját kivégezték. Ghinót végül csak száműzték, de ő Radicofani nehezen bevehető erődítményét elfoglalva folytatta tovább a rablást. Az utazókat (sokszor zarándokokat) megállítva átnézte ingóságaikat, majd nagy részüket elkobozta – annyit azonban mindig hagyott náluk, hogy túléljenek, és a történetek szerint ilyenkor meg is vendégelte őket.

Ghino végül bosszúból megölte a bírót, aki halálra ítélte édesapját és nagybátyját, skalpját pedig sokáig Radicofani falain tartotta közszemlén. Ezért a tettéért is sikerült elkerülnie aztán a felelősségre vonást: foglyul ejtette Cluny apátját, miközben az Róma felé tartott.

Miután a legenda szerint kikúrálta a gyomorbántalmakkal küzdő apátot, az meggyőzte magát a pápát arról, hogy részesítse kegyelemben Ghinót. Ezt követően – a róla megemlékező források szerint – békében élte le napjait.

Meg kell azonban említeni, hogy habár Ghino di Tacco a legtöbb forrás szerint békében, természetes okokból halt meg, a közel kortárs Benvenuto da Imola szerint erőszakosan – azonban nem bűnöző életmódja következtében. Benvenuto szerint miután mind a pápától, mind a Sienai Köztársaságtól kegyelmet kapott, nem volt többé oka rejtőzködve élni – éppen ellenkezőleg, a nyilvánosság előtt kezdett jótékonykodni. A történet e változata szerint éppen egy dulakodásnak igyekezett véget vetni egy parasztokból és egy katonákból álló társaság között, amikor megölték.

1. A köpönyegforgató: Szerzetes Euszták
2. Az érinthetetlen: Ghino di Tacco
3. Az álcázás mestere (vagy mégsem?): Thomas Dun
4. Az óriás: Pier Gerlofs Donia
5. Az ártatlan: Stig Andersen Hvide

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére