Csak sokára vált valóban az amerikai egység ünnepévé a hálaadás

2022. november 24. 20:20 Múlt-kor

Mára a hálaadás az Egyesült Államok egyik legmeghatározóbb ünnepévé vált, amelyet a lakosság többsége származástól és felekezettől függetlenül valamilyen formában megünnepel. Bár gyökerei az első 17. századi puritán telepesekhez nyúlnak vissza, országos ünneppé csupán a 19. században vált. Ez sem ment oly egyszerűen: a déli államok lakói az északi „jenkik” kulturális támadását látták benne.

Ronald Reagan elnöki kegyelemben részesít egy hálaadási pulykát (1985)

Korábban

Új-Anglia ünnepe

Az amerikai hálaadással kapcsolatos első írásos emlék a puritánok őszi lakomájaként említi 1621-ben. Az ünnep lassacskán alakult át az aratás lezárultát és a termést megünneplő hagyományos lakomából a puritánok körében az Istennek nyújtott hála ünnepévé, majd a 18. és 19. század folyamán ismét egyre szekulárisabb formát öltött, és a lakoma ismét előtérbe került az imával szemben.

A független Egyesült Államok északabbi államainak kormányzói gyakran hirdettek ki hálaadási napokat. Ezek rendszerint november végén, illetve december elején voltak, de nem volt egységesen országos ünnep.

A hálaadás akár meg is maradhatott volna regionálisnak és rendszertelennek, ha nem kezd el érte kampányolni „az amerikai hálaadás keresztanyja”, Sarah Josepha Hale. 1825-től minden évben levelek tömkelegét írta az államok kormányzóinak, arra kérve őket, hirdessék meg együtt november utolsó csütörtökét a hálaadás napjának.

19. század legolvasottabb magazinja, a Godey's Lady Book szerkesztőjeként több oldalnyi felületet szentelt a lap számaiban a nemzeti ünnep gondolatának erősítéséhez, mint amely a fiatal és sokszínű országot egyesítené.

Hale 1827-es regénye, a Northwood: Egy új-angliai történet szolgál az első részletes beszámolóval a puritán hálaadási lakomáról. Egy egész fejezetet szentel neki, amelyben az „ünnepelt sütőtökpitéről” azt írja, „a jó és igaz jenki hálaadás elengedhetetlen része”.

Az első hálaadás Jean Louis Gerome Ferris festményén

Nem ő volt az egyetlen, aki ezt az édességet a hálaadással és az északi hagyománnyal hozta összefüggésbe. Az első amerikai szakácskönyv, az 1796-os American Cookery két recepttel is szolgál a süteményhez, és tartalmazza a hálaadással napjainkban szintén szorosan összekapcsolt más finomságokat is, mint az áfonyaszósz vagy a pulyka.

Az American Cookery meglehetősen északi, új-angliai recepteket tartalmaz: magához a sütőtökpitéhez is olyan, leginkább ezen a tájon hozzáférhető összetevők szükségesek, mint (a sütemény nevével ellentétben) a pézsmatök vagy a melasz. Ahogy egyre több állam vezette be a hálaadás ünnepét – leginkább északon –, úgy lett a sütőtökpite is egyre inkább az északi hagyományok jelképe az emberek szemében.

Hale vidám, állhatatos, több évtizedes kampánya eredményeképpen az 1850-es évekre már 29 szövetségi államban ünnepelték a hálaadást. Ezzel egy időben azonban egyre nőtt a feszültség az északon erősödő rabszolgaság-ellenes mozgalom és a rabszolgatartó déli gazdaság érdekei között. Ez arra sarkallta Hale-t, hogy a hálaadást valóban nemzeti, az egységet szimbolizáló ünneppé tegye.

következő oldal 1 / 2