Csak a sűrű hó mentette meg George Washingtont attól, hogy a britek 1780 februárjában elrabolják

Felkészülés

Közben a britek oldalán nem tétlenkedtek, noha Simcoe azt tapasztalta, hogy a tervét alaposan átformálták. Míg ő maga azt szorgalmazta, hogy egy kisebb, gyalogos csapattal hajtsák végre a tervet, amely legfeljebb Morristownban ülne zsákmányolt lovakra, addig Beckwith úgy vélte, hogy inkább hatvan lovassal induljon el a rajtaütés.

Az embereket Simcoe csapatából, a Királyné Rangereiből és a 17. könnyű dragonyosokból válogatták ki. Utóbbiakat Samuel Birch alezredes vezette, akit vélhetően az egész vállalkozás parancsnokává tettek annak ellenére, hogy nem számított harci tapasztalatokban bővelkedő tisztnek.

Amerikai csapatok téli szálláshelyen a függetlenségi háború idején

Knyphausen mindenesetre komolyan gondolta a vállalkozást, mivel további egységeket rendelt a csapathoz, és nyolcvanhat szánt elkobzott a környékbeli civilektől. Ezek február 6-án utánpótlással érkeztek meg a britekhez, akik a Hudson partján fekvő Paulus Hook településen és Staten Island szigetén voltak.

A hideg időjárás miatt a jég olyan nagyra hízott, hogy előbbihez gond nélkül át tudtak vontatni egy 24 fontos ágyút. Másnap a Királynő Rangerei és az akcióba beosztott Fekete Huszárok átlovagoltak Staten Islandból New Yorkba, hogy parancsra elinduljanak. Ugyanakkor a britek azt is felismerték, hogy a jég nemcsak azt teszi lehetővé, hogy ők támadjanak, hanem egy fordított csapást sem zárt ki, ezért Knyphausen erősítéseinek egy része azt a célt szolgálta, hogy meg tudják magukat védeni egy amerikai támadás esetén.

Arthur St. Clair tábornok, Washington szárnysegédje

Az amerikaiak persze tudomást szereztek az előkészületekről. A térség katonai parancsnoka Arthur St. Clair tábornok volt, aki tulajdonképpen „parkolópályaként” kapta meg ezt a beosztást. 1777-ben ugyanis azt a parancsot kapta, hogy védje meg Ticonderoga erődjét, ám nem tudott mit kezdeni Burgoyne tábornok jóval erősebb csapataival, és kénytelen volt visszavonulni.

A vereség miatt 1778-ban hadbíróság elé állították, ám még ugyanebben az évben felmentették. Visszatérhetett a katonai szolgálatba, viszont a harcmezőn többet nem játszott érdemi szerepet. George Washington ennek ellenére megbízott St. Clair képességeiben, és szárnysegédjévé tette a tábornokot.

A brit előkészületekről persze az amerikaiak tudomást szereztek, noha azt nem tudták, hogy ezek részben Washington elrablását célozzák. Arthur St. Clair annak érdekében, hogy ne lephessék meg őket egy váratlan támadással, helyi milíciákkal erősítette meg az állandó őrséget a térségben, de New Jersey hatóságait is megkérték arra, hogy önkéntesekből szervezett könnyűlovas járőröket küldjön ki a part menti utakra.

1. A hesseni generális
2. A célba vett főhadiszállás
3. Felkészülés
4. A britek támadása
5. Tanulságok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái