190 éve halt meg Szacsvay Sándor, az első jelentős magyar újságíró

1752-ben Marosvécsen született székely birtokos családban. Kolozsvárt, a debreceni kollégiumban s a pozsonyi líceumban tanult, majd Bécsben hallgatott jogot, s rövid utat tett Német- és Franciaországban. 1781-82-ben Pozsonyban Rát Mátyás mellett dolgozott az első magyar nyelvű újságnál, a Magyar Hírmondónál, amelynek 1784-től két évig szerkesztője volt. 1786-ban Tállyai Dániellel, a Pressburger Zeitung szerkesztőjével és egy szlovák lapot kiadójával fontolgatta saját újság kiadását. Előfizetési felhívást hirdettek a Magyar Kurírra és a Pressburger Merkurra, de a helyi nyomdászok - hiába szüntette meg II. József a sajtómonopóliumot, minden követ megmozgattak, hogy a megjelenést megakadályozzák. A két lap végül engedély nélkül jelent meg, ezért lecsukták a nyomdászt. A Kurírt Szacsvay az év végétől Bécsben folytatta, mert ott nem volt a magyar nyomdász-privilégium érvényes. II. József is pártfogásába vette, felismerve a sajtó szerepét tervei propagálása, az egyház ellensúlyozása terén.

Szacsvay két szatirikus röpirata, a Zakkariásnak, a pápa titkos íródeákjának Rómából költ levelei és Az Izé purgatóriumba való utazása József politikáját dicsérték s a pápai tekintély, a hierarchia és a szertartások ellen izgattak. Szacsvay 1790-es Hazafiak tüköre, Magyarok! című röpirata a nemzet kérdéseiről szólt. Pamfletjei név nélkül jelentek meg, szatirikus verseket is írt, s kiadta Gyöngyösi János verseit. A Magyar Kurírra 1790-ben 1200-an fizettek elő, ennyi híve magyar lapnak addig nem volt.

I. Ferenc idején véget ért a felvilágosult abszolutizmus, s a konzervatívok szemében szálkánek számító Szacsvay élete is megnehezült. 1793 elején, XVI. Lajos pörének tudósítása nyomán betiltották a lapot, őt elmozdították éléről. Az újra megjelenő, Decsy Sámuel szerkesztette Kurír már szárazabb lett, előfizetőinek száma felére esett vissza. Szacsvay Kolozsvárra vonult vissza, ott ténykedett 1815. május 15-én bekövetkezett haláláig. Szacsvay lelkesedett II. József reformjaiért, még akkor is bízott Józsefben, mikor a radikális felvilágosultak, s a nemesi ellenállás hívei már szembefordultak vele.

Újságcikkei a cenzúra miatt enyhébbek röpiratainál, lapja a türelem mellé állt a vakbuzgósággal szemben. Kétélű, szatirikus stílusban írt, a vallásellenes jelenségek miatti műfelháborodással, bár főleg tájékoztatni akart. Az adatokkal szemben olykor a Bibliát védte, ám a tolerancia terén konzekvens volt, vallásellenessége a katolicizmus reformját célozta. Lapja főleg Bécsre figyelt, hazai tudósításait alkalmi levelezők írták, kiket nem ismert, nem is mindig hitt nekik. Hírei az 1784-es erdélyi román parasztfelkelésről a gyújtogatásokat és öldöklést emelték ki, értékelése egyezett a hivatalossal. Hangot adott a nemesi vélekedésnek, mely szerint a felkelést az udvar szította, ám a nép elesettségét is meglátta.

A lapban Rát Mátyás időszakához képest a nemzeti irodalom háttérbe szorult, átlagos és gyenge szerzők alkalmi műveit, főleg verseket közölt a Magyar Musa című mellékletben. De megjelentek Gyöngyösi, Péczeli, Batsányi művei, Barczafalvi Szabó Dávid nyelvi és irodalmi írásai is, és színházról is tudósított. A Magyar Kurír eleinte elítélte a rendi követeléseket, a francia mozgalmakat, majd a nemesi ellenállás és értelmiségi bírálat erősödése nyomán hangot váltott, rokonszenvvel írt a francia ügyekről, érdeklődött a nemzeti-nyelvi mozgalom iránt.

A rövid, aktuális cikkek és glosszák kialakulása Szacsvay nevéhez köthető. Lapja akkor lett igazán népszerű, mikor nemzeti sérelmekről is szólt, s állást foglalt a magyar nyelv mellett a latin ellenében. Bírálta is a nemességet, a felbuzdulások ürességét, számon kérve a haladó tábor egységét, a reformok elsikkadását, s a földesurak és papok jobbágyellenes önkényét is leleplezte. Tudósított az 1790-es országgyűlésről, a munkát próbálta a lényeges kérdések felé terelni. Hangot adott a protestáns reformigényeknek, letelepedésük gátlásáról, az egyház könyvkiadási monopóliumáról és színházi tilalmáról írt, az okot a katolikus papok uralomvágyában látta.

(Panoráma)