La Fontaine, a modern állatmesék atyja

Miniatűr drámák és komédiák hozott anyagból

La Fontaine 1672-ben szülőhelyét és hivatalát is elhagyva végleg Párizsba költözött, ahol már csak az irodalomnak szentelte életét, a költő létfenntartásáról jómódú pártfogói gondoskodtak. 1673-tól La Fontaine Madame de la Sabliere házában élt, akinek szalonjában tudósok, írók, filozófusok találkoztak. Az asszony halála után az Hervard házaspár vette pártfogásába a költőt. La Fontaine kedvelt alakja volt a társaságoknak, s bár a király nem kedvelte, sok jóakarója volt az udvarban és a nemesség körében is. Otthonosan mozgott mindenhol, de a "hasonszőrűek", az írók társaságát szerette legjobban: jó barátságban volt többek között Moliere-rel, Boileau-val, Racine-nal és La Rochefoucauld-val is, 1684-ben pedig a Francia Akadémia tagjai közé is beválasztották. A különc, ám mégis népszerű és közkedvelt költő 74 éves korában, 1695. április 13-án halt meg Párizsban.

Noha szinte minden műfajban alkotott, életművének csúcsát meséi jelentik, amelyek 1668 és 1693 között 12 kötetben jelentek meg, s - mint ilyen mennyiségnél elkerülhetetlen - vannak köztük igazán időtálló, mesteri alkotások, s vannak gyengébben sikerült darabok. A mesék tartalmát, témáját nem La Fontaine találta ki, sokat merített Aiszóposz hagyatékából, illetve a kelet-ázsiai mesekincsből. A sokszor száraz, történetek azonban keze alatt élettel, valódi bölcsességgel teltek meg, s miniatűr drámákká, és komédiákká váltak, fordulatos cselekménnyel, jól jellemzett figurákkal. Meséit eleinte rosszalló kritikával fogadták, s Moliere volt az első, aki felismerte igazi értéküket.

Máig élvezet felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt a tücsök és a hangya, a holló és a róka, a farkas és a bárány, a nyúl és a teknős történetét olvasni. Állítólagos lustasága ellenére La Fontaine a meséken túl is igen termékeny szerző volt, írt sokféle alkalmi verset, drámát és prózai művet is, például a Pszükhé és Cupido szerelmei című, könnyedén olvasmányos regényt, valamint a Sólyom, illetve a Szerelmes kurtizán című frivol, erotikus elbeszéléseket. Magyarországon már a XVIII. századtól ültették át meséit, a XX. században pedig Kosztolányi és Radnóti fordította az általuk is szeretett és nagyra becsült költő műveit.

(Múlt-kor/Panoráma - Sarudi Ágnes, Sajtóadatbank)

1. A vizek és erdők felügyelője
2. Miniatűr drámák és komédiák hozott anyagból