Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

Megújult és megnyílt a Szépművészeti spanyol gyűjteménye

2005. április 4. 10:01

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=9363

A Szépművészeti Múzeum felújított jobb szárnyában 2005. április 5-étől látható a spanyol gyűjtemény újrarendezett, s új műalkotásokkal is gazdagodott állandó kiállítása, amely a korábbiaknál lényegesen nagyobb területen, 6 teremben és egy kabinetben, valamint a kiállítás előtti kerengőn mutat be 82 festményt és öt szobrot.

Európai rangú gyűjtemény a Szépművészetiben

A Szépművészeti Múzeum régi spanyol festészeti gyűjteménye Spanyolországon kívül az egyik leghíresebb, rangjában Európában a párizsi Louvre és a szentpétervári Ermitage spanyol képtáraival vetekszik. Jelentősége abban rejlik, hogy az 1400-as évektől 1900-ig szinte hiánytalanul mutatja be a különböző korok és spanyolországi iskolák fejlődését.

Francisco de
Zurbarán: Szent
András apostol

A budapesti spanyol gyűjteményben őrzött alkotások a bemutatott mesterek (El Greco, Velázquez, Goya) életműveinek emblematikus munkái, amelyek egyetlen jelentős művészettörténeti kiadványból sem hiányozhatnak.

A legutóbbi évtizedben újabb remekművekkel gyarapodott a spanyol képtár, különösen a középkori gyűjtemény. Jelentősebb új szerzemény az Aragóniában működő ún. Retascón-i mester Szent András oltárának középső táblája, a katalán Pedro Garcia Benabarre Szent Péter és Pál apostol oltárszárnyképei, Luis de Morales Ecce Homo-ja, Francisco Barranco sevillai mester Konyhasarok csendélete, valamint a cordobai barokk vezető alakja, Antonio de Castillo két Szent Ferencet ábrázoló képe.

A kiállításon több olyan festmény látható, amelyeket a közelmúltban restauráltak, illetve új meghatározásukat a restaurálás elősegítette, így Alonso Cano Krisztus az Olajfák hegyén c. alkotása, José Antolínez(?) Színész c. képe, Escalante Az érckígyó-ja, vagy a Pedro Ruiz Gonzáleznek tulajdonított Ecce Homo.

A spanyol gyűjtemény új kiállítása az Ibériai-félsziget földrajzi egységei szerint, időrendben mutatja be a spanyol festészet közel ötszáz évét.

Módszeres gyűjtés eredménye

Francisco de Goya: A vízhordó lány

A spanyol gyűjtemény magja az Esterházy hercegi képtárból származik. Esterházy Miklós herceg fia, Pál herceg, az osztrák császár londoni követe javaslatára és közbenjárásával vásárolta meg Edmund Bourke, Dánia 1800-1811 közötti madridi követének gyűjteményét, amelynek zömét spanyol művek tették ki. Joseph Fischer, az Esterházy Képtár igazgatója 1820-ban, illetve 1822-ben megszerezte Goya két kis remekét (Köszörűs és Vízhordó leány) az egykori Kaunitz-gyűjtemény anyagából. Ugyanekkor jutottak hozzá a spanyol származású, Nápolyban működő José Ribera Szent András mártíromsága c. művéhez, amely a caravaggizmus beeső, kontrasztokra építő fénykezelését alkalmazza. (Ezt a fényt-homályt érzékeltető festészetet a spanyol művészettörténetben tenebroso festészetnek nevezik.)

Az Esterházy Képtár 1870-es évi megvásárlása után megalakult Országos Képtárat, benne a spanyol gyűjteményt, alapításától kezdve adományok is gazdagították. Első mecénása éppen a képtárat eladó Esterházy Miklós herceg volt, aki Zurbarán Szeplőtelen Szűz c. képét adományozta a Képtárnak. A spanyol gyűjtemény európai jelentőségét már a kezdetektől felismerték első gondozói, majd a később a Szépművészeti Múzeum vezetői is, hiszen módszeres vásárlásokkal pótolták a hiányzó középkori műveket vagy El Greco alkotásait.

A középkori ún. Budapest mester oltárának öt képét, valamint El Greco Bűnbánó Magdolnáját (1921-ben) Nemes Marcell, Carreno de Miranda Szent Jakab a Clavijo-i csatában c. remekét (1922-ben), valamint Luis Tristán Három királyok imádása c. képét (1930-ban) Boross Jenő adományozta a múzeumnak.