Hatvan éve végezték ki a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága tagjait

2004. december 8. 09:20

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=8768&pIdx=1

A halálos ítéleteket azonnal végrehajtották.

Az ítélet

A nyilas rögtönítélő hadbíróság 1944. december 6-án ítéletet hirdetett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága november 22-én letartóztatott 11 vezetőjének perében. Kiss Jánost, Nagy Jenőt és Tartsay Vilmost halálra, két társukat - kegyelemből - 10-15 évi fegyházra ítélték. A halálos ítéleteket december 8-án végrehajtották. Bajcsy-Zsilinszky Endre ügyét - aki a Bizottság elnöke volt - elkülönítették: őt a Budapestről menekülő nyilasok Sopronkőhidára hurcolták és ott végezték ki december 24-én. 

Az ellenállás tagjai

Tartsay Vilmos

 

A közgazdasági egyetemen doktorált, majd katonai pályára lépett. 1933 után vezérkari tisztként különböző csapattesteknél szolgált Debrecenben, Örkénytáborban. 1940-ben a nagyváradi önálló huszárezred parancsnoka lett. Az 1944. október 15-i nyilas puccs után csatlakozott a Magyar Fronthoz és bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Katonai Vezérkarának munkájába. Árulás következtében november 22-én letartóztatták, majd a nyilas rögtönítélő bíróság halálos ítélete után kivégezték. 


Nagy Jenő

 

Honvéd gyalogsági hadapródiskolát végzett. Részt vett az I. világháborúban, majd 1918 után az új magyar hadseregben szolgált tovább. 1940-től a kolozsvári, majd később a kassai hadtest vezérkari főnöke volt. Szembe került a horthysta körök politikájával és 1944-ben bekapcsolódott a Magyar Frontba, és Kiss János altábornagy felkérésére elvállalta a katonai felkelés vezérkari főnöki tisztét. Árulás következtében 1944. november 22-én a nyilasok letartóztatták, a rögtönítélő bíróság halálra ítélte, majd kivégezték. 1945 márciusában posztumusz vezérezredessé léptették elő. 


Kiss János

 

Hadapródiskolát végzett, 1902-1918 között a 11. tábori vadászzászlóaljban szolgált. 1919-ben belépett Horthy Miklós nemzeti hadseregébe, ahol a katonai ranglétrán egyre magasabb jutott, 1938-tól a Honvédség Főparancsnokságának gyalogsági szemlélője volt. 1939-ben a hadvezetés német orientációja elleni tiltakozásként nyugállományba vonult. 1943-ban tagja volt az újvidéki vérengzés bűnöseit felelősségre vonó hadbíróságnak. 1944 őszén csatlakozott a Bajcsy-Zsilinszky vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságához, átvette a mozgalom katonai szervezetének irányítását, és kidolgozta a budapesti felkelés tervét. Ez azonban nem valósulhatott meg, mivel - a mozgalom többi résztvevőjével együtt - elárulták, elfogták, majd kivégezték.   

 


Bajcsy-Zsilinszky Endre

 

Jogi tanulmányai és katonai szolgálata után, 1910 őszén Békéscsabán lett ügyvédjelölt. 1911-ben az Áchim L. András parasztpárti politikus, szerkesztő és a Zsilinszky-család közötti elmérgesedő ellenségeskedés következtében kialakult verekedésben Áchim halálos lövést kapott. A bíróság később felmentette a gyilkosság vádja alól a Zsilinszky-testvéreket. Endre 1918 végén egyik alapítója lett a Magyar Országos Véderő Egyletnek. 1923-ban - Gömbös Gyulával - magalapította a Fajvédő Pártot. 1928-ban megindította az Előörs című lapot, amelyben József Attila, Féja Géza, Szabó Dezső és Szabó Pál is publikált. Ettől kezdve fokozatosan a demokratikus ellenzéki politika felé fordult. 1930-31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, amely 1936-ban egyesült a Független Kisgazdapárttal. A Kisgazdapárt ellenzéki képviselőjeként szót emelt az országgyűlésben az egyre erősödő fasizálódás, a Hitler-barát háborús politika ellen. A II. világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő alakja, később vértanúja lett. Amikor 1944. november 8-án a Magyar Front pártjainak és szervezetének képviselői megalakították a fegyveres ellenállás politikai irányítószervét, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát, ennek elnökévé választották. 1944. november 22-én - árulás miatt - a nyilasok letartóztatták és december 24-én Sopronkőhidán kivégezték. Exhumálása után Tarpán temették el.

 

(MTI)