Az imperialista rabtartók és a béketábor hangja: a kubai rakétaválság a magyar sajtóban

2004. november 17. 15:07

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=8717

A hidegháború történetének talán legválságosabb pillanatait 1962 októberében élte át a világ.

A kalandorpolitika folytatói a termonukleáris háború tüzével kacérkodnak

A kubai rakétaválság idején az MSZMP totális kontrollt gyakorolt a sajtóirányításban, így nem kerülhetett az olvasó elé olyan cikk, amely eltért a párt hivatalos álláspontjától. Nem volt véletlen a párt keménysége, hiszen Kádárnak nagyjából a 60-as évek első felére sikerült konszolidálnia hatalmát. A napi sajtó kiemelt jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint Kádárnak az a kijelentése, amelyet 1960-ban az egyik PB-ülésen mondott: `Első a napilap, a rádió, a színpad, a második az irodalmi folyóirat.`

Ludas Matyi, 1962. november 1.
"Ejnye Joe, már megint túl magas a
vérnyomásod!"
Hogyan látta a Ludas Matyi 1962.
novemberében a rakétaválságot?
Kattintson ide a képgaléria
megtekintéséhez!
Kennedy elnök 1962. október 22-én hétfő esti TV beszédében jelentette be a Kuba elleni tengeri blokádot. Magyarországon október 23-án még semmi érdemit nem lehetett megtudni a válságról. A Népszabadság és a Magyar Nemzet ugyan beszámolt arról, hogy a Karib-térségben az Egyesült Államok fokozza katonai jelenlétét, de egyik újságban sem lehetett vezető hír. Kennedy hétfő esti tévébeszédét nyilván elég nehéz és merész dolog lett volna lapzártáig leközölni a megfelelő kommentárok nélkül.

A fordulópontot október 24-e (szerda) jelentette. A Népszabadság első oldalán "Játék a tűzzel" címmel közölt összeállítást a válságról. A blokádot mint tipikus háborús aktust értékeli a cikk, amely veszélyezteti a világbékét. Felteszik a kérdést, hogy a világ első számú kapitalista nagyhatalmát hogyan veszélyeztethetné Kuba. A cikk szerint a válság kirobbanásáért az Egyesült Államok szélsőséges politikusait terheli fellelőség, akik nem támogatták a leszerelést.

A kialakult helyzetben a párt alapvető érdeke volt, hogy megnyugtassa az embereket és minden eszközzel azt sugallja, a nagy testvér ura a helyzetnek: "A szovjet kormány nem engedi meg, hogy a nemzetközi politikában a dzsungel törvényeit honosítsák meg! S a kalandorpolitika folytatói a termonukleáris háború tüzével kacérkodnak."

Castro kiadta a jelszót: Haza vagy halál! Győzni fogunk!

A Népszabadság közölt egy másik érdekes cikket, amelyben egyértelműen cáfolják, hogy a karib-tengeri sziget a Szovjetunió stratégiai támaszpontja lenne.

Ludas Matyi, 1962. november
"Nyugati társasjáték: A kis neokolonialista"
Képgaléria az aktuális Ludas Matyiból!

A Népszabadság cikke felteszi a kérdést, hogy az Egyesült Államok milyen jogon avatkozik be egy másik ország belügyeibe, de megnyugtatásul hozzáteszi, hogy a kommunista tábor minden téren erősebb az agresszornál: "Ha az Egyesült Államok régebben katonai téren a legerősebb hatalomnak tarthatta is magát, ma ennek a feltételezésnek nincs semmi alapja."

A Magyar Nemzet sem maradt ki a magabiztos nyilatkozatok közzétételéből és Castrot idézte: "Haza vagy halál! Győzni fogunk!". A szovjet vezetés álláspontját október 23-án erélyes hangú nyilatkozatban közölték elítélve a Kuba ellen irányuló blokádot, és kilátásba helyezve, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni fogja Kubát.

A Népszabadság második oldalán közölte Kennedy elnök nyilatkozatát: "Az Egyesült Államok ellen intézett szovjet támadásnak minősítjük, ha a nyugati félteke bármelyik állama ellen nukleáris rakétatámadást indítanak Kubából. Ennek megfelelően teljes megtorlással válaszolunk a Szovjetuniónak."

Mai szemmel olvasva a rengeteg propagandaszöveget, úgy tűnhet, mintha a magyar elvtársak túldramatizálták volna a konfliktust, ám a válóság tényleg eléggé kétségbeejtő volt. A hazai sajtó hangneme néhol kiélezve, néhol tompítva kísérte a nemzetközi politikai fejlemények alapdallamát.

Az amerikai monopoltőke urai akarják megfojtani a kubai nép szabadságharcát

Ludas Matyi, 1962. november
"Veszélyes hulahopp!"
Hogyan csapott oda a Ludas Matyi Kennedy-
éknek? Kattintson a galériához!
1962. október 25-én ismertette a hazai média a magyar kormány álláspontját a válsággal kapcsolatban, amely azért túl nagy meglepetéssel nem szolgált: "A Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya a tengeri zárlat elrendelésével agressziót követett el Kuba ellen." - írta a Népszabadság.

Természetesen a cikkíró nem győzi hangsúlyozni, hogy ezzel az USA veszélyezteti a békét, majd jön a szokásosnak mondható vád: "Az amerikai monopoltőke urai akarják megfojtani a kubai nép szabadságharcát."

A Magyar Nemzetben rengeteg rövid cikket olvashatunk a válságról, ezek közül a "Kuba egy józan amerikai szemével" című külön figyelmet érdemel. Samuel Shapiro, a michigani egyetem történésze jegyzi a cikket, aki már többször járt Kubában. Véleménye szerint az embargó ugyan tönkretette a kubai gazdaságot, de ha az ország túléli a válságot, akkor páratlan fellendülés várható. Feltételezését arra az elgondolásra alapozta, hogy a népesség arányához viszonyítva jóval nagyobb természeti erőforrások állnak az ország rendelkezésre.

A Népszava az apró részleteket is szem előtt tartó beszámolót készített a Hősök terén lezajlott szolidaritási tüntetésről. A lap beszámolója szerint fiatalok emelkedett hangulatban skandálták: "Békét Kubának, Éljen Kuba, Fidel Castro".
Az Esti Hírlap első oldalán a hatást fokozandó egy fényképet is közölt a tüntetésről.

Mi sem engedjük, hogy az imperialista gyarmati rabtartók eltiporják a forradalmi Kubát!

Október 26-án áttörés érzékelhető az újságokban, melynek oka igen egyszerű: New Yorkban összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Igaz, semmi nem történt, a nagyhatalmak egymást vádolták a kialakult helyzetért.

A Magyar Nemzetben olvasható cikk egyértelműen pozitívan értékeli, hogy diplomáciai úton próbálják rendezni a válságot. Megemlítik, hogy az amerikai sajtóban is változás következett be, sokkal békülékenyebb hangnemben írtak a konfliktusról. A központi téma mégis a Sportcsarnokban lezajlott nagygyűlés bemutatása volt.

A Népszabadság első oldalán közölt cím is erre kívánta ráirányítani az olvasók figyelmét: "Kuba forradalmi népének üzenjük: mellettetek állunk, veletek vagyunk!"

Ez esetben is a hidegháborús logika szerint tálalták az eseményeket: Kállai Gyula (a Minisztertanács elnökhelyettese) beszédében először felsorolta Kennedy agresszív intézkedéseit, majd kijelentette: "Az amerikai kormány képmutatása nem ismer határt. (...) Népünk ott áll most is Kuba népe mellett, mi sem engedjük, hogy az imperialista gyarmati rabtartók eltiporják a forradalmi Kubát!" A cikk Quintin Pino Machadó (kubai nagykövet) Sportcsarnokbeli felszólalásával folytatódott a második oldalon. Machado egy Castro idézettel nyitotta beszédét: "Tűnjön el a rablás filozófiája és eltűnik a háború filozófiája." Machado ebből a gondolatmenetből kiindulva vezette le a kialakult konfliktus okát: mivel az USA kizsákmányolta Kubát, Castro védekezésből kényszerült fegyverkezni.

Az erőfitogtatatás a sajtópropaganda eszközeként az olvasó megnyugtatására szolgált, hiszen azt sugallta, hogy a szocialista tábor tovább növelte katonai fölényét. Emiatt idézték Malinovszkij szovjet honvédelmi minisztert, aki beszédében kifejtette, hogy a provokáció magában hordozza egy termonukleáris háború veszélyét, de a szovjet védelmi rendszer képes már a levegőben megsemmisíteni az ellenséges rakétákat.

Ludas Matyi, 1962. november

"Stílszerű zászló alatt..."
A humor fegyverével az imperializmus ellen:
Korabeli karikatúrák a Ludas Matyiból a galériában!

A Magyar Nemzet egy másik helyen Erdei Lászlóné beszámolóját közli a kubai nőszövetség első gyűléséről. Eszerint a résztvevők megállapították, hogy a kubai nők minden területen segítették a forradalmat, Castro pedig a szocialista forradalom erős bástyájának nevezte a nőmozgalmat.

A következő napon, október 27-én (szombaton) a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Népszava is foglalkozott Zorin (a Szovjetunió ENSZ képviselője) Biztonsági Tanácsban történt felszólalásával. Zorin az előzőekben már megismert vádakat ismételte meg, és az USA fellelőségét hangsúlyozta a blokáddal kapcsolatban. A Magyar Nemzet beszámolt az ország különböző területein tartott szolidaritási gyűlésekről is.

A kubai rakétaválság története
Olvassa el szerzőnk korábbi írását a kubai rakétaválság eseménytörténetéről.

Október 28-án a Népszabadság cikke Hruscsov Kennedyhez intézett levelét elemezte. Az analógiát kedvelő Nyikita Szergejevics érvelése szerint az USA sem szeretné, ha a határai mellett támadó fegyvereket telepítenének. A Szovjetuniónak ugyanez a célja a Törökországba telepített rakétabázisok kapcsán is. A probléma ezzel az állásponttal csupán annyi volt, hogy az október 26-án lezajlott titkos egyeztetések során, a török rakétabázisok kérdése nem képezte alku tárgyát. A Népszabadság cikkében Hruscsov megpróbálta elbagatellizálni a kubai rakétabázisok jelentőségét: "Kuba, akármilyen fegyverekkel rendelkezzék is, nem mérkőzhetik meg Önökkel." Az olvasó tehát joggal gondolhatta, hogy messze még a megoldás, pedig Hruscsov délelőtti rádióbeszédében tudatta Kennedyvel, hogy elfogadta javaslatát a konfliktus rendezésére. Ennek értelmében az amerikaiak megszüntetik a blokádot, és nem indítanak inváziót Kuba ellen, cserébe a szovjetek kivonják rakétáikat.

Az október 30-án megjelenő újságok már a válságból kivezető utat megmutató Hruscsovot ünnepelték, aki egyúttal "a világbékét is megmentette".