A Mars-kutatás története II. - A 19. század
2004. április 1. 10:00
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=841
A Mars kutatásának 19. századi történetét számos komoly tudományos eredmény, és legalább annyi zsákutcának bizonyult, vagy ma már legfeljebb csak tudománytörténeti érdekességnek számító feltételezés fémjelezte. Ekkor indult meg a vörös bolygó feltérképezése és `földrajzi` neveinek egységesítése, és ekkor fedezték fel a Mars holdjait is. Ám a 19. századi tudományos közéletet hatalmába kerítette a `csatorna-őrület` és a marslakókkal felvehető pszichikus kapcsolat is - ez utóbbiakról azonban sorozatunk későbbi részeiben lesz majd szó.
Zöld óceánok, vörös növénytakaró
| Schroeter rajza a Marsról |
Honoré Flaugergues, Schroeter francia műkedvelő kollégája 1809 és 1813 között több fontos felfedezést is tett a dél-franciaországi Viviers-ben álló magán-obszervatóriumában. Előbb csak "sárga felhőket" vélt felfedezni a bolygó légkörében, melyekről mások és csak sokkal később kiderítették: porfelhők lehettek.
Későbbi észrevételei közé tartozott a sarki jégsapkák gyors olvadásának megfigyelése is.
Flaugergues szerint a sapkák határa változik, és a jégtakarók a marsi tavasz idején szemmel láthatólag összezsugorodnak. Ebből arra következtetett, hogy a sapkák vékony jég- és hórétegekből állnak, gyors olvadásuk pedig annak a bizonyítéka, hogy a Marson melegebb van, mint a Földön.
A marsi nap hosszát már Huygens és - némileg pontosabban - Cassini is megmérte: előbbi 24 órában, utóbbi 24 órában és 40 percben határozta meg a bolygó egyszeri körbefordulásának időtartamát.
Két német csillagász, Wilhelm Beer és Johann von Maedler 1840-ben tovább pontosította az adatokat: az új Mars- és Hold-térképet is készítő tudósok Beer Berlinhez közeli obszervatóriumában dolgozva arra jutottak, hogy a vörös bolygó 24 óra, 37 perc és 22,6 másodperc alatt fordul meg a tengelye körül. Eredményüket Frederik Kaiser később két századmásodperccel tovább finomította: a holland 1862-ben mért eredményei szerint a marsi nap hossza 24 óra, 37 perc és 22,62 másodperc. (A legprecízebb mai mérések alig térnek el ettől: modern műszereink szerint a Mars 24 óra, 37 perc és 22,663 +/- 0,002 másodperc alatt fordul meg tengelye körül.)
| William Whewell |
A később a héliumot is felfedező Sir Joseph Norman Lockyer londoni csillagász viszont 1862-ben ismét Secchiéknek adott igazat, s Mars-térképén a zöld területeket óceánokként ábrázolta. Tíz évvel később azonban a francia Flammarion már a vörös színt is a vegetációnak tudta be, mikor így írt: "A Mars felületét kétségkívül beborító füvek és egyéb növények színének tulajdoníthatjuk ama sajátos árnyalatot, mely oly jellemző a bolygóra..." Ebben az időben a tudományos eszközök már lehetővé tették a Mars légkörének tanulmányozását is. Pierre Jules Janssen és Sir William Huggins 1867-ben elsőként próbáltak spektroszkópos módszerrel oxigént és vízpárát kimutatni a bolygón, ám eredményeik nem voltak igazán meggyőzőek.
Két hold vagy három?
| Schiaparelli |
Schiaparelli keresztelte el a Mars hegyeit, kontinenseit és "tengereit", javarészt történelmi és mitológiai nevek átvételével - ám jócskán merítve földi formák neveiből és a pokol különböző megnevezéseiből is.
| Asaph Hall |
Az égitesteket a nagyhírű angol etoni középiskola természetrajz-tanárának, Henry Madannak a javaslatára Phobosznak és Deimosznak nevezte el. A két szó félelmet és menekülést jelent, s a római mitológiában - némileg következetlenül - Mars istennek Aphroditétől született gyermekeit és a Mars harci szekerét húzó lovakat is szokták így nevezni.
Talán a tudósok kollektív tudatalattija lódult meg, talán páran mások sikerében szerettek volna kicsit osztozni - de még ugyanabban a hónapban bejelentette két tudós, hogy megtalálták a Mars harmadik holdját... A New York-i Henry Draper és a washingtoni Edward Singleton Holden felfedezése persze hamar tévesnek bizonyult - az állítólagos égitest sajnos még Kepler törvényeinek sem engedelmeskedett.
| Flammarion |
Nicolas Camille Flammarion 1892-ben jelentette meg a Mars-kutatás történetét összefoglaló nagyszabású művének (La Planète Mars et ses Conditions d'Habitabilité, Gauthier-Villars et Fils, Paris) első, 608 oldalas kötetét. Az 1909-ben megjelent, 595 oldalas második kötet 426 rajzot és 16 térképet tartalmaz az 1860-tól 1901-ig terjedő időszakból.