2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

A Mars-kutatás története II. - A 19. század

2004. április 1. 10:00

A Mars kutatásának 19. századi történetét számos komoly tudományos eredmény, és legalább annyi zsákutcának bizonyult, vagy ma már legfeljebb csak tudománytörténeti érdekességnek számító feltételezés fémjelezte. Ekkor indult meg a vörös bolygó feltérképezése és `földrajzi` neveinek egységesítése, és ekkor fedezték fel a Mars holdjait is. Ám a 19. századi tudományos közéletet hatalmába kerítette a `csatorna-őrület` és a marslakókkal felvehető pszichikus kapcsolat is - ez utóbbiakról azonban sorozatunk későbbi részeiben lesz majd szó.

Korábban

A Mars-kutatás története I.
A vörös bolygó évezredek óta izgatja a tudósok kíváncsiságát. A Múlt-kor a következő hetekben összefoglalja a Mars-kutatás történetének legfontosabb állomásait.
Mars, a vörös bolygó istene
Mars az ókori Róma egyik legfontosabb mitikus alakja volt, széles körben és számos formában tisztelték. Nemzői Jupiter és Juno, gyermekei pedig Romulus és Remus voltak.

Zöld óceánok, vörös növénytakaró

`http://www.astrofilitrentini.it`
Schroeter rajza a Marsról
Egy lelkes amatőrcsillagász, Johann Hieronymus Schroeter, 1800-ban rajzokat készített a Mars felszínéről. Schroeter állandó kapcsolatban állt Herschellel, távcsövét is a német-angol asztronómus teleszkópja alapján készítette.

Honoré Flaugergues, Schroeter francia műkedvelő kollégája 1809 és 1813 között több fontos felfedezést is tett a dél-franciaországi Viviers-ben álló magán-obszervatóriumában. Előbb csak "sárga felhőket" vélt felfedezni a bolygó légkörében, melyekről mások és csak sokkal később kiderítették: porfelhők lehettek.

Későbbi észrevételei közé tartozott a sarki jégsapkák gyors olvadásának megfigyelése is.
Flaugergues szerint a sapkák határa változik, és a jégtakarók a marsi tavasz idején szemmel láthatólag összezsugorodnak. Ebből arra következtetett, hogy a sapkák vékony jég- és hórétegekből állnak, gyors olvadásuk pedig annak a bizonyítéka, hogy a Marson melegebb van, mint a Földön.

A marsi nap hosszát már Huygens és - némileg pontosabban - Cassini is megmérte: előbbi 24 órában, utóbbi 24 órában és 40 percben határozta meg a bolygó egyszeri körbefordulásának időtartamát.
Két német csillagász, Wilhelm Beer és Johann von Maedler 1840-ben tovább pontosította az adatokat: az új Mars- és Hold-térképet is készítő tudósok Beer Berlinhez közeli obszervatóriumában dolgozva arra jutottak, hogy a vörös bolygó 24 óra, 37 perc és 22,6 másodperc alatt fordul meg a tengelye körül. Eredményüket Frederik Kaiser később két századmásodperccel tovább finomította: a holland 1862-ben mért eredményei szerint a marsi nap hossza 24 óra, 37 perc és 22,62 másodperc. (A legprecízebb mai mérések alig térnek el ettől: modern műszereink szerint a Mars 24 óra, 37 perc és 22,663 +/- 0,002 másodperc alatt fordul meg tengelye körül.)

http://www.sil.si.edu
William Whewell
Az egyre érzékenyebb távcsövekkel közben egyre pontosabb felszíni megfigyeléseket lehetett végezni. A tudósok figyelmét mindenekelőtt a Mars nagy kiterjedésű színes foltjai keltették fel. A római Secchi atya szerint a hatalmas zöld területek voltaképp tengerek. Hasonló véleményen volt William Whewell tudományfilozófus, a Cambridge-i Trinity College tagja, aki 1854-ben úgy gondolta, a Marson zöld tengerek hullámzanak, a talaj vörös, a bolygón pedig élet van. A nézeteit hat évvel később nyilvánosságra hozó Emmanuel Liais szerint azonban a hatalmas zöld foltok nem óceánok, hanem növénytakaró jelei.

A később a héliumot is felfedező Sir Joseph Norman Lockyer londoni csillagász viszont 1862-ben ismét Secchiéknek adott igazat, s Mars-térképén a zöld területeket óceánokként ábrázolta. Tíz évvel később azonban a francia Flammarion már a vörös színt is a vegetációnak tudta be, mikor így írt: "A Mars felületét kétségkívül beborító füvek és egyéb növények színének tulajdoníthatjuk ama sajátos árnyalatot, mely oly jellemző a bolygóra..." Ebben az időben a tudományos eszközök már lehetővé tették a Mars légkörének tanulmányozását is. Pierre Jules Janssen és Sir William Huggins 1867-ben elsőként próbáltak spektroszkópos módszerrel oxigént és vízpárát kimutatni a bolygón, ám eredményeik nem voltak igazán meggyőzőek.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. nyár: Mesebeli menyegzők
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár