A tökéletes balzsamozás titka

2003. október 28. 10:38

A müncheni Doerner-Institut munkatársai, valamint tübingeni kémikus kutatók szerint az i.e. 1500 körülről, az egyiptomi Deir el-Bahariból származó balzsam cédrusolaj származékot (guajacolt) tartalmaz

Deir el-Bahari
Hatsepszut halotti temploma

`A modern tudomány végre feltárta az évezredekig tartósított múmiák titkát` - nyilatkozta Ulrich Weser a Tübingeni Egyetem kémikusa.

Az 3500 éves balzsamolaj vizsgálata ugyanis bebizonyította, hogy az egyiptomiak antimikrobiális, antibakteriális hatása miatt cédrus olajból készült gyantával dörzsölték be a holtak testét.

Bár egyiptológusok szerint a cédrusolaj nehéz kinyerése miatt gyakran borókát használták balzsamozáskor, a német kémikusok kutatása megerősíti idősebb Plinius valamint Hérodotosz leírását, miszerint a cédrus olaj volt az ideális balzsamolaj - a borókafa olaja pedig antibakteriális hatóanyag hiján erre alkalmatlan.

Az ókori egyiptomiak úgy tartották, hogy az öröklét záloga a testen múlik, ezért a testet célszerű a halál után is megőrizni. Évszázadok, sőt évezredek alatt egyre tökéletesebb tartósítóeljárásokat fejlesztettek ki.

A kutatócsoport tagjai idősebb Plinius leírásaira támaszkodva állították elő a cédrusolajat. Plinius egy "cédrium" nevű balzsamozó kenőcsről számol be. Beszámolóját korábban azért nem vették komolyan, mert miután nem volt kortárs, ő is csak évszázadokkal később, másodkézből szerezhette információit.

A kutatócsoport megállapította, hogy a cédrusgyanta-készítmény valóban tartalmazza a kulcsfontosságú tartósítószert, a guajakolt. "A 21. századi tudomány megerősítette idősebb Plinius leírását" - nyilatkozta Weser.

A kutatás során ugyanis kapóra jött, hogy egy tökéletes épségben fennmaradt 2500 éves múmia mellett felhasználatlan balzsamozóanyagot találtak. Így elvégezhették a tiszta (a szövetekkel nem érintkező) gyanta vegyelemzését.