155 éve törvény született a zsidók egyenjogúságáról

Jogfosztottságtól az emancipációig

A II. József parancsára 1787-ben végzett első magyarországi népszámlálás 83 ezer zsidót írt össze a magyar korona országaiban, az 1850-es népszámlálás pedig már 369 ezret. A zsidóság lélekszáma 1869-ben elérte az 552 ezret, azaz a lakosság 3,6 százalékát zsidók tették ki. A növekedés legfőbb forrása a bevándorlás volt. A 18. században a zsidók főleg nyugat felől, Morvaországból vándoroltak be Magyarországra, a 19. században viszont már északkelet felől, Galíciából jött a zsidók zöme.

A zsidók képviselői 1790. júniusában Pesten országos gyűlést tartottak, s kérvénnyel fordultak az országgyűléshez. A felvilágosodásra és az emberi jogokra hivatkozva a polgári jogaik biztosítását kérték. Az ország keresztény lakosaihoz hasonlóan igényelték a szabad iparűzés, kereskedés, ingatlan-vásárlás és -bérlés jogát.

Az országgyűlés a kérelmet nem tárgyalta meg, így a zsidók helyzetét a következő évtizedekben is az 1790-1791. évi XXXVIII. törvénycikk határozta meg. Eszerint az 1790. január 1-ig a városokba költözött zsidók ott is maradhatnak. Ha időközben kiűzték volna őket, vissza kell fogadni őket. Ugyanerre a törvényre hivatkoztak azonban azok a városok is, melyek nem engedélyezték zsidók számára a betelepedést.

A zsidók egyenjogúsításának kérdése a reformországgyűléseken került ismét napirendre. A liberális reformnemesség többsége támogatta a korlátozások feloldását, a városok viszont tiltakoztak ellene. Az 1839-1840. évi országgyűlés XXIX. törvénycikke mégis engedélyezte, hogy a zsidók - a bányavárosok kivételével - bárhol letelepülhessenek, szabadon kereskedhessenek, bármilyen ipart űzhessenek és gyárakat alapíthassanak. Ezen az országgyűlésen már felszólalások hangzottak el a zsidók teljes polgári egyenjogúsítása mellett. Az emancipáció élharcosa Eötvös József volt.

A zsidóság számára csalódást okozott, hogy sem az utolsó rendi országgyűlés, sem az 1848. évi népképviseleti országgyűlés nem foglalkozott a zsidók egyenjogúsításával. Az elmaradásban az is szerepet játszott, hogy 1848 tavaszán több szabad királyi városokban súlyos zsidóellenes tüntetések és zavargások voltak, s a magyar vezetés nem akarta kiélezni a helyzetet.

1. Jogfosztottságtól az emancipációig
2. Zsidók a magyar forradalomban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1956

• Bebörtönzött ismerőseit tervezte kiszabadítani Mansfeld Péter
• Nem nélkülözhette a Kádár-korszak filmvilága a forradalom mellett kiálló színészlegendát
• Politikai célokat is szolgált az 1956-os épületkárok helyreállítása
• Így karácsonyoztak a magyar menekültek Camp Kilmerben
• A melbourne-i medence véres vizében folytatódott a harc a Szovjetunió ellen
• Újabb fegyveres felkelést vizionált a pártsajtó az '56-os nőtüntetés nyomán
• A megtorlásra szabott új törvényekkel bosszulta meg 1956-ot a Kádár-diktatúra
• A szovjet forgószél, amely elsöpörte a magyar szabadságot
• Nagy-Britanniát és Franciaországot is azzal szembesítette a szuezi válság, hogy nem birodalmak többé