Tragikus családi történetet mesélt el egy osztrák gyermekmúmia CT-vizsgálata

2022. október 27. 18:53 Múlt-kor

A müncheni Klinikum Bogenhausen kutatója, dr. Andreas Nerlich által vezetett csoport ún. virtuális boncolást hajtott végre egy 17. században elhunyt gyermek mumifikálódott testén. A legújabb technológiát alkalmazó vizsgálat számos új tényre világított rá a kora újkori Európa gyermekeinek mindennapi életével kapcsolatban.

Dr. Andreas Nehrlich / frontiersin.org

A gyermek holttestét egy ausztriai arisztokrata családi kriptában találták meg, ahol a körülmények lehetővé tették a természetes úton történő mumifikálódást. Ezáltal olyan lágy szövetek maradtak fenn ép állapotban, amelyek máshogyan ki nem deríthető információkat tartalmaznak a gyermek életéről és haláláról.

A test egy jelöletlen, egyszerű fakoporsóban nyugodott, ellentétben a család többi tagjával, akiket díszes fémkoporsókban helyeztek el. Dr. Nerlich és csapata a virtuális boncolás mellett radiokarbon kormeghatározást is elvégzett, amelynek eredményeit összevetette az anyakönyvi és egyéb családfával kapcsolatos írott anyagokkal, valamint a holttest körüli tárgyi leletekkel, hogy megállapítsák a gyermek személyazonosságát és minél többet megtudjanak rövid életének részleteiről.

„Ez csupán egyetlen eset, de mivel tisztában vagyunk vele, hogy a kora gyermekkori halálozás aránya általában véve nagyon magas volt ebben a korban, megfigyeléseink jelentős hatással lehetnek az általános életrekonstrukciókra a magasabb társadalmi osztályokban is” – mondta el dr. Nerlich.

Kép forrása: Dr. Andreas Nehrlich / frontiersin.org

A virtuális boncolást CT-vizsgálat segítségével hajtották végre. A csapat a csontok hosszát, a fogak előbújásának állapotát, illetve az úgynevezett hosszú csöves csontok fejlettségét vizsgálta meg, és arra jutottak, hogy a gyermek körülbelül egyéves volt halálakor. A lágy szövetek tanulmányozásából megállapították, hogy a gyermek fiú volt, és korához képest enyhén túlsúlyos. A szülei tehát megfelelően tudták etetni, a csontjai azonban egy egészen más történetet meséltek el.

A kisfiú bordái a rachitikus rózsafüzér néven ismert torzuláson mentek keresztül, amely súlyos angolkór (rachitis), illetve skorbut esetén következhet be. Habár elegendő táplálékot kapott ahhoz, hogy súlyfelesleget halmozzon fel, orvosi értelemben továbbra is alultáplált volt. Ugyan az angolkór egyik legfőbb jellemzője, a lábak görbülete nem jelent meg nála, ez feltehetően annak tudható be, hogy a kisfiú még nem kezdett el mászni vagy járni.

Kép forrása: Dr. Andreas Nehrlich / frontiersin.org

Lehetséges, hogy ez a kóros állapot a halálához is hozzájárult: a virtuális boncolás gyulladást mutatott ki a gyermek tüdőiben, az angolkóros gyermekek pedig hajlamosabbak a tüdőgyulladásra.

„Az elhízás és a súlyos vitaminhiány csak azzal magyarázható, hogy a jóltápláltság ellenére szinte egyáltalán nem kapott napfényt. Újra kell gondolnunk a korábbi populációk arisztokrata gyermekeinek életkörülményeit” – mondta el Nerlich.

A gróf elsőszülött fia

A halál okát ugyan sikerült nagy valószínűséggel meghatározni, ám a gyermek kiléte továbbra is rejtély volt. A koponyáján megfigyelhető deformáció arra utalt, hogy kicsi volt neki a koporsó, ám a megmaradt ruhaanyag vizsgálata azt mutatta ki, hogy drága selyemből készült hosszú kabátban temették el.

Emellett a kripta sem olyan hely volt, ahová szegényeket temettek volna: ez Starhemberg grófjainak családi kriptája volt, akik kizárólag a cím viselőit, azaz az elsőszülött fiúkat és azok feleségeit temették ide. Ez alapján tehát a gyermek egy elsőszülött fiú volt a grófi családból.

Kép forrása: Dr. Andreas Nehrlich / frontiersin.org

Egy bőrmintán végrehajtott radiokarbon kormeghatározás alapján a gyermeket valamikor 1550 és 1635 között temették el, a fellelhető írott források pedig arra engedtek következtetni, hogy a holttest csak a kripta 1600 körül elvégzett felújítása után került a helyszínre. Ő volt az egyetlen csecsemő, akit itt temettek el.

„Nincsenek adataink a család más csecsemőiről. A rendelkezésre álló adatok alapján viszont az a legvalószínűbb, hogy a gyermek a gróf első olyan fia volt, aki azután született, hogy a családi kripta felépült, így különös gondot fordíthattak rá” – mondta el dr. Nerlich.

Ez azt jelentette, hogy egyetlen szóba jöhető jelölt maradt a selyemkabátos kisfiú kilétét illetően: Reichard Wilhelm, akit névadója és nagyapja, Reichard von Starhemberg mellett helyeztek örök nyugalomra.