A budapesti áramszolgáltatás múltja

2003. október 13. 11:17

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=591&pIdx=3

Kísérleti jelleggel már az 1870-es évek végén alkalmaztak villamosenergiát Budapesten világítási célokra, de a közmű jellegű kiépítés csak 1892-ben kezdődött. Ebben az évben adott koncessziót a főváros a Budapesti Általános Villamossági Rt-nek és a Magyar Villamossági Rt-nek.

A kezdeti hálózatfejlesztés megelõzte a fogyasztói igényeket

Az előbbinek előírta, hogy `az áram előállítása és szolgáltatásánál az altelepeit tápláló főtelepnél egy vagy több fázisú váltakozó áramot, áramelosztást létesítő altelepeinél pedig az egyenáramot akkumulátorokkal köteles alkalmazni`, az utóbbinak, hogy `az elektromos áram előállítása és szolgáltatásánál a váltakozó áramot transzformátorokkal köteles alkalmazni`. Ugyancsak előírta a főváros, hogy `45 évi engedélyidő lejárta után a vállalkozók által létesített összes vezetékek, az ahhoz tartozó készülékek és felszerelés minden megtérítés nélkül egészen ingyen és tehermentesen a főváros tulajdonába mennek át, kivéve az áram előállítására szolgáló fő- és fióktelepeket`.

Az első áramfejlesztők
A villamos energia gyakorlati hasznosítása az 1880-as években indult meg. Az elsõ közcélú áramfejlesztõ telep 1882-ben New Yorkban létesült. Csak ezután következett Milánó (1883), Berlin (1885), London (1885), Párizs (1888), Bécs (1890), Koppenhága (1892).

A Magyar Villamossági Rt 1893 október 13-án kezdte meg az áramszolgáltatást a Váci út, Tisza u., Visegrádi u. és Dráva u. által határolt gőzgépekkel és generátorokkal felszerelt áramfejlesztő telepen. A termelt 3000 V-os egyfázisú váltakozó - kezdetben kizárólag világításra használt - áramot kábelhálózat vezette a fogyasztás helyén létesített transzformátorokhoz, ahonnan 105 V feszültséggel került a fogyasztókhoz. 1894-ben 1674 fogyasztót láttak el, napjainkban ez a szám 1,3 millió.

A Budapesti Általános Villamossági Rt 1893 november 1-én kezdte meg az áramszolgáltatást a Berzenczei u., Tutaj u., Visegrádi u. és Bessenyei u. közötti áramfejlesztő telepén. A két kétfázisú generátor mindegyike 1800 V feszültség mellett 300 kW teljesítményű volt. A telep kétfázisú 1800 és 2000 V feszültségű, illetve háromfázisú 5000 V feszültségű, 26 periódusú áramot termelt. A koncessziós szerződés értelmében azonban csak egyenáram eladására volt a cégnek engedélye, ezért áramátalakítókat építettek motorgenerátorokkal, és az egyenáram tárolására akkumulátortelepeket is létesítettek. 1914-ig öt áramátalakító épült (Kazinczy u.: 1893, Murányi u.: 1895, Horn Ede u.: l896, Liliom u.: 1909, Logodi u.: 1914). Az elosztó hálózat 2x110 V-os rendszerének megfelelően 240 V feszültségű áramot termeltek.

A háború előtt összefüggő rendszerbe foglalták Budapest áramellátását

Az utcaszint alatt: a kábeleket 80-100 cm-re fektették, a falsíktól kb. 1 m-re. Eredetileg a BÁVRT és MVRT kábelei azonos nyomvonalra kerültek, alul az előbbié, felül az utóbbié helyezkedett el. Később az utcák egyik oldalára a BÁVRT, a másik oldalára a MVRT kábeleit fektették le.

Községesítés: A főváros már 1910-ben saját kézbe kívánta venni az áramszolgáltatást (különösen az MVRT-t). Mivel azonban a megváltási ár nagyon magas volt, saját áramfejlesztő telep létrehozását határozta el, s ennek felépítéséig a Phöbus Villamossági Rt-től (Újpest) és a Budapesti Városi Villamos Vasútaktól vásárolt áramot saját szükségleteinek kielégítésére. Lágymányoson, a téli kikötő melletti területen kialakított saját áramfejlesztő telep 1914. június 8-án kezdte meg az áramszolgáltatást. Végül 1914-ben a főváros kezelésébe vette az MVRT, majd 1918-ban a BÁVRT telepét és hálózatát is.

Az 1930-as évekre az igények növekedésével a kelenföldi áramfejlesztőt folyamatosan bővítették, a régebbi telepek terhelését is fokozatosan áthárították ide. Az elosztófeszültség 30 kV-ra történt felemelésével egyidejűleg gondoskodtak arról is, hogy a megteremtődjön a távvezetékes kapcsolat az MVRt bánhidai telepével, ahonnan az áramvételezés 1930. július 10-én indult meg. A transzformátorállomások (Hungária krt., Markó u., Szentendrei út, Kazinczy u., Simor u.) már nemcsak feszültségmódosításra, hanem áramelosztási célokra is szolgáltak. Budapest villamosenergia-ellátását egy összefüggő rendszerbe foglalták.

A háborús készülődés jegyében a légoltalmi megfontolásból 1940-43 között kábelalagútat építettek a Duna alatt (bányászati építési módszerrel, 2,5 m belső átmérővel, 450 m hosszal a Déli összekötő vasúti hídtól délre), amelyben 7 db 10 és 30 kV-os kábelt, valamint az ezekhez szükséges mérő- és hírközlő kábeleket vezették át.

A háború után országossá alakították az áramszolgáltatást

A II. világháború okozta súlyos károk helyreállítása gyakorlatilag 1946-ra befejeződött, az ezt követő időszakban az áramszolgáltatási rendszerek egységesítése (országossá alakítása) folyt.

Az 1950-es években kezdték meg a feszültségszintek egységesítését: a kisfeszültségű hálózaton megszűnt az egyenáramú, az egyfázisú váltakozó áramú és a 110 V névleges feszültségű áramszolgáltatás, és egységesen a (ma is használatos) 380/220 V-os háromfázisú váltakozó áram váltotta fel. A középfeszültségű (30 kV) hálózatot fokozatosan leépítették, 10 kV-ra tértek át. A nagyfeszültségű hálózaton az erőművek közötti kooperációs kapcsolatok lehetőségének megteremtésére a 120 kV-os feszültséget választották, és belterületen 120/10 kV-os, külterületen 120/20 kV-os táppontok létesítéséről döntöttek.

Az első két 120/10 illetve 100/10 kV-os alállomás (kőbányai, angyalföldi) az 1950-es években létesült. Az 1960-as évek kezdetére kiépültek az alaphálózati állomások - és az ezeket összekötő 120 kV-os vezetékrendszer-, megteremtve ezzel a Bánhidai és a Mátrai erőmű együttműködését is. 1959-ben üzembe helyezték a zuglói állomást, amely később a kialakuló 220 kV-os országos alaphálózatban csomóponti szerepet kapott, egyben - az 1962-től belépő csehszlovák áramszállítás fogadásával - a nemzetközivé váló hálózat egyik legfontosabb elemévé vált.

1961-ben kezdődött meg a főváros 120 kV-os főelosztóhálózatának kábeles kiépítése a népligeti állomás és a kőbányai fűtőerőmű között, amelyet 1965-ben a Népliget és Csarnok tér közötti kábel lefektetése követett.

Az elmúlt 20 évben az alaphálózat újra átalakult, ma már Budapest térségébe 220 és 400 kV-os hálózaton érkezik a villamosenergia, és az 1965-ben elkészült távlati terv alapján 9 új 120/10 kV-os alállomás létesült.