Villámgyorsan a Nyugat kedvence lett az utolsó szovjet „first lady”

2020. január 5. 10:34 MTI

88 éve, 1932. január 5-én született a "mosolygó cárnőként" emlegetett Raisza Gorbacsova, Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő felesége, az első és utolsó szovjet „first lady”. Villámgyorsan a Nyugat kedvence lett. Szépsége, szellemessége, közvetlensége sokat javított a szovjet országimázson, hozzájárult a "gonosz birodalmáról" alkotott kép lerombolásához.

Korábban

Személyes varázsa élő cáfolata volt a szovjet politikusok feleségeiről kialakult korábbi sablonoknak. Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev és Csernyenko feleségei a legritkább esetben álltak a kamerák elé, Andropovról pedig csak akkor lehetett megtudni, hogy nős volt, amikor özvegye megjelent temetésén. Gorbacsova elsöpörte ezt a hetvenéves hagyományt: diplomás volt, elegáns és fesztelen, oldottan beszélt a politikáról, miközben személyesen foglalkozott beteg és elhagyott gyermekekkel. Mindez elbűvölte a Nyugatot, de otthon legjobb esetben értetlenséggel tekintettek rá. A merev, konzervatív beállítottságú szovjet társadalomban sokak feltűnési viszketegséggel vádolták, és az értetlenség falába ütközött.

Raisza Makszimovna Titarenko a szibériai Rubcovszkban született, iskoláit kitűnő eredménnyel végezte. Moszkvában filozófia szakos egyetemistaként, egy táncórán találkozott a joghallgató Gorbacsovval. 1953-ban házasodtak össze, egyetlen gyermekük, Irina 1957-ben született. Gorbacsova követte a kommunista párt ranglétráján egyre magasabbra jutó férjét a távoli sztavropoli körzetbe, itt írta meg szociológiai doktori értekezését a kolhozparasztság új életéről.

Amikor férjével visszatért Moszkvába, a Moszkvai Állami Egyetem tanára lett. Gorbacsov bekerült az SZKP Politikai Bizottságába, 1985-ben pedig felért a párthierarchia csúcsára, megválasztották a az SZKP KB PB főtitkárának. A szovjet „first lady” a kezdetektől elkísérte férjét útjaira. Egyik első látogatásukon tréfásan tanácsot kért Francois Mitterrand francia elnök feleségétől, lévén szavai szerint újonc ebben a foglalkozásban. Villámgyorsan a Nyugat kedvence lett. Szépsége, szellemessége, közvetlensége sokat javított a szovjet országimázson, hozzájárult a „gonosz birodalmáról” alkotott kép lerombolásához.

Odahaza azonban nem növelték népszerűségét az olyan hírek, hogy miután megcsodálta Margaret Thatcher brit miniszterelnök gyémánt fülbevalóit, a Cartier szalonban rögvest vett egyet magának is, vagy hogy Washingtonban négy, ajándékba kapott szőrmekabátjából hármat meg is mutatott a kíváncsi tömegnek. A szóbeszéd szerint kapcsolata nem volt felhőtlen Nancy Reagannel, sőt kölcsönösen ki nem állhatták egymást, bár Gorbacsova ezt diplomatikusan cáfolta a Remélek címmel megjelent önéletrajzában. Ugyanakkor sokat tett hazájáért, alapítványokat hozott létre az orosz kultúra érdekében és leukémiás gyermekek kezelésére.

Soha nem épült fel teljesen az 1991-es sikertelen puccskísérlet következtében elszenvedett idegösszeomlásából. Férjét ezután igyekezett távol tartani az életüket kisajátító politikától, de 1996-ban megjelent a Gorbacsov számára kudarcot hozó választási kampány idején. 1999-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, és hiába kezelték a németországi Münster egyetemi klinikáján, néhány hónap után, 1999. szeptember 20-án meghalt. Moszkvában, a novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.