A japán, akinek 1974-ben ért véget a második világháború
2019. március 9. 08:59 Múlt-kor
„Minden japán katona felkészült a halálra, de felderítő tisztként én azt a feladatot kaptam, hogy gerilla hadviselést folytassak és maradjak életben, amíg csak lehet.” A Japán Császári Hadsereg egykori katonája Onoda Hiroo egy, az ABC-nek adott 2010-es interjúban, így indokolta meg, hogy hazája kapitulációja után miért „túlórázott” csaknem 30 éven keresztül a dzsungelben.
Korábban
Miután az amerikaiak második atombombája 1945. augusztus 9-én a földdel tette egyenlővé Nagaszakit, Japán számára véget ért a második világháború. Onoda Hiroo azonban másként gondolkozott, és kis csapatával úgy határozott, hogy harcol és kitart, amíg az lehetséges. Onoda finoman szólva túlteljesítette a feletteseitől kapott parancsot, igazi maximalistaként 29 évet ráhúzott a második világháborúra és csak 1974-ben volt hajlandó letenni a fegyvert.
Onoda 1944 decemberében foglalta el állomáshelyét a Fülöp-szigeteki Lubang szigetén. Azt a feladatot kapta, hogy egységével gerilla harcmodort folytatva az ellenség utánpótlását támadja. Az amerikaiak 1945 februárjában érkeztek a szigetre és fokozatosan felmorzsolták az ott állomásozó japán haderőt. Onoda három bajtársával a dzsungelbe húzódott vissza és onnan folytatta a harcot.
A japán kapituláció után az amerikaiak repülőgépeikről röpcédulákat szórtak le, amelyekben tájékoztatták az elszigetelt japán egységeket a világháború végéről. Onoda nem hitt a szórólapoknak, egyszerű átverésnek tekintette őket és csapatával a megadás helyett a vadont választotta. Banánon, kókusztejen és a helyiektől ellopott marhák húsán éltek, és ha úgy adódott, akkor fegyveres tűzharcba keveredtek a helyi rendfenntartó erőkkel.
1949-ben a szenzációs négyes egyik tagjának elege lett az egyhangú diétából és az őket körülvevő zöld pokolból, és feladta magát. 1954-ben a triumvirátusra redukálódott rambókat újabb veszteség érte: egy razzia során a rendőrök lelőtték egyik bajtársukat. Hosszú szünet következett, majd 1972-ben Onoda az utolsó társát, Kozuka Kinshichit is elvesztette egy tűzharcban. A két, ötvenes éveiben járó magányos szamuráj, a majd harmincéves parancsnak engedelmeskedve épp a helyiek rizskészletét akarta felgyújtani, amikor rajtuk ütöttek.

Onoda egyszemélyes háborújának végül egy fiatal japán kalandor, Suzuki Norio vetett végett. Suzukinak sikerült kapcsolatot teremtenie a felfegyverzett remetével. Az első találkozásuk azonban majdnem tragédiával végződött, ugyanis a rendkívül bizalmatlan Onoda le akarta lőni, ahogy később nevezte, a „hippi srácot”. A rászegezett puskától Suzuki először lefagyott, majd egy rendkívül teátrális, de hatásos mondattal oldotta fel a kellemetlen helyzetet: „Onoda-san – kezdte –, a császár és a japán emberek aggódnak érted.”
Nem tudni, hogy a japán emberek vagy a császár említése volt-e nagyobb hatással Onodára (múltját és neveltetését tekintve talán az utóbbi), de a vén szamuráj nem húzta meg a ravaszt, összebarátkozott Suzukival, akinek kikötötte, hogy csakis abban az esetben hajlandó magát megadni, ha erre felettesétől parancsot kap. A japán hatóságok elindították a keresést és csakhamar ráakadtak Onoda egykori parancsnokára, a Japánban könyvesboltosként ügyködő Tanigucsi őrmesterre. Miután Tanigucsi parancsát megkapta, Onoda Hiroo letette a fegyvert. 1974. március 9-én végre számára is véget ért a második világháború.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
- A leves, amely megállított egy háborút
- Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
- A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
- Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
- Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?
- Jön a részleges napfogyatkozás, mi pedig jövünk az ehhez kapcsolódó mítoszokkal tegnap
- Szent Teréz teste több mint 400 év után is épségben: tudósok vizsgálják a csodát tegnap
- Átírja a múltat a nemek szerinti régészet? tegnap
- Álom és rémálom között – A Tanácsköztársaság árnyékában tegnap
- Véres billentyűk: Az elefántcsont-kereskedelem rejtett ára tegnap
- A rabszolgaság eltörléséhez hosszú út vezetett az Amerikai Egyesült Államokban tegnap
- Tudósok azt állítják, az ember jóval előbb tudott beszélni, mint azt eddig feltételezték tegnap
- A háború árnyékában sem feledkezett meg a bajbajutottakról idősebb Antall József tegnap