Azonosították Délkelet-Ázsia legrégebbi sziklarajzait

2014. december 1. 09:39 MTI

Délkelet-Ázsia legrégebbi sziklarajzait azonosították kutatók Indonéziában. A régióba 50 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg az első vadászó-gyűjtögető emberek, magukkal hozva a művészet ma ismert egyik legősibb formáját.

Korábban

Tönkretettek egy ötezer éves szikrarajzot

Az Antiquity tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint ezek a korai emberek szakképzett módon készítették el állatokról készült, sziklamenedékekben fellelhető rajzaikat, amelyek Kínától egészen Indonéziáig számos helyen megtalálhatóak.

A nemzetközi kutatócsoportot, amely több országban végzett terepmunkát, az ausztrál Griffith Egyetem professzora, Paul Tacon vezette. A csapat számos korában és stílusában is eltérő, gyakran egymásra festett rajzot vizsgált, így jutva el a legősibb rétegek azonosításáig. Kiderült, hogy a legrégebbi rajzok közé tartozó alkotások többsége vadállatok naturalisztikus ábrázolásából, valamint néhány helyszínen tenyérlenyomatokból áll.

A legrégebbi alkotások az indonéziai Celebesz-szigetén talált kőrajzok, amelyek mintegy 35-40 ezer évesek lehetnek. A tudósok szerint a számos más helyszínen is feltárt rajzok azt bizonyítják, hogy a Celebesz-szigeti rajzok koruk ellenére nem számítanak egyedinek a régióban, a jelek inkább egy jól elterjedt gyakorlatra utalnak.

"Akár a korai európai barlangrajzok, a legrégebbi délkelet-ázsiai alkotások is gyakran úgy vannak felfestve, hogy alkalmazkodnak a kőfelszín természetes adottságaihoz" - mondta el Paul Tacon. A kutató szerint a korai emberek nem véletlenül vagy puszta kedvtelésből hagyták ott a nyomaikat művészeti alkotások formájában ezeken a helyszíneken. Inkább egyfajta szimbolikus és egyben praktikus lépésről lehetett szó a részükről: így tették emberivé a környezetüket, kultúrtájakká alakítva a természetes helyszíneket - egy olyan folyamat kezdete volt ez, amely még ma is tart.

Az európai barlangrajzokkal ellentétben a délkelet-ázsiai alkotásokat sziklamenedékekben, és nem mély barlangokban tárták fel. Paul Tacon szerint ez arra utalhat, hogy - ellentétben az elterjedt elmélettel - az ázsiai rajzok nem az európai barlangrajzok hatására készültek. "Az indonéziai kőrajzok kora azt a feltételezést támasztja alá, miszerint az ember a kövekre való rajzolás művészetét Afrikából hozta magával Ázsiába és Európába" - magyarázta Paul Tacon. A világ legöregebb, 40 ezer 800 évesként számon tartott sziklarajza a spanyol El Castillo barlang falát díszíti.

A tanulmány eredményei kihatnak az ausztrál sziklaművészettel kapcsolatos kutatásokra is, ugyanis az ország legrégebbi sziklafestményei szintén tenyérlenyomatokból és állatábrázolásokból állnak. Az, hogy ezek a rajzok önálló fejlődés eredményei voltak, vagy a művészeti gyakorlatot Délkelet-Ázsiából hozták magukkal az odavándorló emberek, egyelőre eldöntetlen kérdésnek számít a tudósok között.