Érintetlen volt az etruszk herceg sírja

2013. szeptember 23. 15:23

Valószínűleg Tarquinius Priscus, az ókori Róma első etruszk királyának hercegi rokonát rejti az a sír, amelyet Rómától északra, Tarquiniában tártak fel nemrégiben.

Korábban

A szinte háborítatlan, gazdag melléklettel ellátott síremléket Lazio tartományban, a Tirrén-tenger partján található Tarquiniában, Rómától 70 kilométerre északnyugatra találták meg olasz szakemberek. „Egyedülálló felfedezés, nagyon ritka, hogy egy magas rangú etruszk személy érintetlen sírja kerüljön elő. Nagy lehetőség ez, hogy még többet megtudjunk az etruszkokról” – nyilatkozta a Discovery Newsnak Alessandro Mandolesi, a Torinói Egyetem munkatársa.

Az etruszkok a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozták létre, az i.e. 9. század és az i.e. 5. század között ők uralták a mai Olaszország északi és középső részét. Híres borkészítők voltak, élen jártak a tengerhajózásban és a távolsági kereskedelemben, fejlett volt fémművességük és kerámiaiparuk. Az etruszk kultúra egyik alapvető forrása volt a római civilizációnak és kialakulásának, az építészettől a várostervezésig, a vallástól az írásbeliségen át az államszervezetig.

Mivel írásukat a fennmaradt szövegek rövidsége miatt eleddig nem sikerült megfejteni, az etruszkok a mai napig az antikvitás egyik legnagyobb rejtélyét jelentik a tudósok számára. Nagyon sok mindent temetkezési szokásaikból sikerült megtudni róluk, így a kőlappal tökéletesen lezárt, sziklába vágott sír már felnyitása előtt ígéretesnek tűnt.

A sírkamra

A kőlap előtt számos tárgyat, köztük edényeket, vázákat, sőt egy reszelőt is találtak a földben, amely arra utalt, hogy fontos személy maradványait rejtheti a sír. A kis, boltozatos terem bal oldalán egy kőágyon teljesen ép csontváz feküdt, mellette dárdája, a mellkasán talált bross pedig arra utalt, hogy köpenyben helyezték örök nyugalomra. Lába előtt bronztál hevert, benne ételmaradványokkal, jobbján pedig egy kőasztal, rajta egy másik személy elhamvasztott maradványai.

A síremléket a Királynő sírdombjának elnevezett halomnál fedezték fel, ahol korábban három egymáshoz közeli, még lezárt sírkamrát találtak. A hely jelentőségét bizonyítja, hogy a Királynő-halom tetején egy majdnem két méter magas szfinx-szobor emelkedett.

A római hagyomány szerint a korinthoszi Demaratus az i.e. 6. században a polgárháború idején Etruriában, Tarquinii városában telepedett le és feleségül vette Tanaquilt. Az ő fiuk lett Lucumo, aki i.e. 616-ban lett Róma első etruszk királya, s felvette a Lucius Tarquinius Priscus nevet. Mandolesi szerint az a tény, hogy a most feltárt síremlék alig néhány méterre van a Királynő dombjától, azt jelzi, hogy ott Tarquinia egyik hercege alussza örök álmát.

A bronztál

A Lazio tartományban lévő Tarquinia a hajdan virágzó etruszk városállam Tarchnal (római nevén Tarquinii) romjaira épült, névadója Tarchon legendás etruszk hős volt, aki a 12 önálló városállamot szövetségbe fogta, s leszármazottai voltak az ókori Róma (etruszk nevén Ruma) első királyai is. Az i.e. 6-4. századból származnak a freskókkal díszített híres etruszk sírkamrái (Necropoli etrusca), az i.e. 5-4. századból városfalmaradványai.

A város az i.e. 3. században római fennhatóság alá került. I.e. 181-ben kikötőjében, Graviscaeben (ma Porto Clementino) római coloniát létesítettek. Az i.sz. 5. századtól püspöki székhely. A langobard (6. század), majd a szaracén (8. század) támadások után a város elnéptelenedett, a középkorban Corneto néven alapították újra, s az elnevezés 1922-ig maradt fenn.