A Vadnyugatról a laboratóriumba

1969-ben az amerikai törvényhozás atomenergiai bizottságának meghallgatásán néhány fizikus az illinoisi Batáviába megálmodott részecskegyorsító előnyeiről próbálta győzködni a honatyákat. A fizikusok a Manhattan Projekt sikere óta nagy támogatást élveztek a kormányzat részéről, azonban a kongresszusi képviselők közül sokan most egyáltalán nem látták indokoltnak a több millió dolláros beruházás elindítását, mondván, az ebben az értelemben egyáltalán nem szolgálja az Egyesült Államon nemzetbiztonsági érdekét.

Az erre vonatkozó kérdésre a manhattani „veterán”, Robert Rathburn Wilson a következőt válaszolta: a projektnek valóban nincs köze a nemzetbiztonsághoz, de általa megéri megvédeni az országot. A riposzt nemcsak John Pastore szenátort győzte meg, hanem a törvényhozás többségét is; a részecskegyorsító zöld utat kapott, a Fermi National Laboratory pedig időben, a szükséges ráfordítással 1967-ben elkészült.

Wilson 1914-ben Frontierben (Wyoming) született, a Vadnyugat kellős közepén, ami egész gondolkodásmódját meghatározta. 18 évesen a Kaliforniai Berkeley Egyetemre került, majd a Princetonra ment; itt találkozott Oppenheimerrel, aki beválasztotta a Los Alamos National Laboratory-ban folyó Manhattan Projekt titkos csapatába. A kutatógárda egyik fontos láncszeme lett, s megbízták a Ciklotron Csoport vezetésével.

Wilson sokat lázadozott a létesítményt őrző fegyveres erők szigorúsága miatt, s többszöri kifakadása után meglepő ötlettel állt Oppenheimer elé: ha lehet, inkább ő maga őrizné pisztollyal az uránium 235-t. Oppenheimer rábólintott, de először még meg kellett őt győznie fegyverhasználatáról a wyomingi „cowboynak”. Wilson egy .38 Long Colt-ot kapott, s meglátása szerint sokkal jobban célzott az oktatójánál. „Wyomingból jöttem. Itt hamarabb tanulnak meg a gyerekek lőni, mint járni” – fogalmazott.

A Critical Assemblies Group munkája még jobban elkeserítette a kutatót: Wilson értetlenkedéssel vegyes aggodalommal fogadta, hogy ez a csoport egyáltalán nem követi azokat a biztonsági előírásokat, amelyekhez saját kutatócsapata ragaszkodik. A kísérlethez faasztalt használtak, s csak egy neutronszámláló állt rendelkezésre – s az se működött rendesen. Ráadásul a tápegység kiégett, a neutronszámláló pirosba fordult, ami tragikus kimenetelű balesethez vezetett: két fizikus, Harry K. Daghlian, Jr. és Louis Slotin is a magas sugárzástól halt meg.

A világháború után Wilson elhagyta Los Alamost, s a Cornell's Laboratory of Nuclear Studies égisze alatt részecskegyorsítókat tervezett. Onnan került 1967-ben a National Accelerator Laboratory (1974-től Fermilab, a Nobel-díjas olasz fizikus, Enrico Fermi neve után) igazgatói székébe, ahol a tervezésnél esztétikai szempontokat is bevitt. Wilson eredeti elképzelése az volt, hogy a Fermilab ne egy sivár, merev struktúra legyen; azt akarta, hogy mint munkahely is minden igényt kielégítsen: halastavakat alakítatott ki, s bölénycsordákat telepített a monstre építmény köré, a laboratórium belsejébe pedig absztrakt szobrok kerültek.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől