Az amerikai sajtó is csodálta a náci propaganda magazint

A német hadsereg által kiadott, kéthetente megjelenő lap ugyanúgy szólni kívánt Németország csatlós államainak lakosaihoz, mint a szövetségesek és a semleges országok állampolgáraihoz. Az újság 1941 decemberéig az Egyesült Államokban is kapható volt, de angol nyelven még az ideiglenesen megszállt Csatorna-szigeteken (Guernsey, Jersey, Alderney, és Sark) is hozzá lehetett jutni a laphoz.

A magazin kezdeményezője a Wehrmacht propagandahivatalának vezetője, Hasso von Wedel ezredes volt, aki eredetileg azzal a szándékkal indította útjára a lapot, hogy meggyőzze az ellenállókat: küzdelmük hiábavaló, a náci hadi gépezet pedig legyőzhetetlen. A nemzetközi orgánum harminc nyelven volt olvasható, s volt olyan időszak, amikor két és fél millió példányt nyomtak belőle, így az 1940. április és 1945. május között megjelenő Signal Európa legnagyobb számban eladott sajtótermékének számított – összesen harminchatezer helyen, húszezer városban lehetett hozzájutni a laphoz. A LIFE magazin mintájára tervezett Signal előállítása első hallásra óriási összeget – évente tíz millió márkát, azaz két és fél millió dollárt – emésztett fel, de a propaganda célokra költött évi több száz millió dollár mellett ez az összeg eltörpül, főleg ha azt vesszük, hogy sokan a tengelyhatalmak „leghalálosabb fegyverének” tartották a kiadványt.

A Signal rendszeresen tudósított a német hadsereg és a náci szövetséges alakulatok harci helyzetéről, s a terjedelmes írásokhoz színes, kétoldalas képek is tartoztak – a második világháború számos ismert felvétele is ebből a magazinban jelent meg először. Az első számokat még a náci győzelmek felett érzett mámorító öröm tudósításának szentelték. A magazin virágkora az 1943-as esztendő volt, a Signal ekkor szinte páratlan színes felvételeket adott közre, de akkoriban a katonai beszámolók is egyedülállóan magas színvonalú anyagoknak számítottak.

Az év végére azonban a lap olvasótábora megcsappant, a minőség romlani kezdett, ugyanis a háborús szükségletek nem engedték meg az igényes papír használatát, Berlin bombázása miatt a lap pedig nem tudott optimista képet festeni a háború végkimenetelét illetően. A hadászati – katonai jellegű írások mellett a lap rendre beszámolt a gazdaság, a tudomány és a szépművészetek legújabb fejleményeiről, s hirdetéseket tett közzé a leghíresebb német – Agfa, BMW, Audi, Siemens – cégek termékeiről is.

Az újság megtartotta függetlenségét a Propaganda Minisztériumtól, s a háború végéig a Wehrmacht égisze alá tartozott. A németek nemzetközi kiadványának hangos sikere az Egyesült Államokban is megkongatta a vészharangot, s a LIFE magazin dörgedelmes írásban marasztalta el Elmer Davis szenátort, amiért a United States Office of War Information (amely a tengerentúlon a propaganda minisztérium megfelelője volt) igazgatója alulmaradni látszott a szavakkal folytatott háború frontján.

A lap megjegyzi, hogy a külföldi propaganda elsőszámú felelősének tartott Victory csak egy „sápadt utánzata” a Signal-nak, amely ráadásul feleannyi példányszámban jelenik meg, mint a német újság. A LIFE a két kiadvány összehasonlításakor leszögezi, hogy a Victory ragaszkodik a tényekhez, tartózkodik a túlzásoktól, s inkább a hadicélokról, a harci hajlam növekedéséről és a vezető politikusok üzeneteiről tudósít, ezzel szemben a tengelyhatalmak „dagályos szónoklatokat adnak, gúnyolódnak, meghamisítják a tényeket és megosztani próbálnak.”

A Signal által felvázolt kép értelmében a náci Németország, illetve az általa megtestesített új világrend az európai emberek és általában a nyugati civilizáció legnagyobb jótevője, a Harmadik Birodalom és csatlósai pedig a megszállt nemzetek felszabadítója. A magazin érdekessége, hogy a Signal alig folytatott antiszemita-kampányt, s a zsidók is csak elvétve szerepeltek a lap hasábjain. 1944-re a lap megszűnt időszaki kiadvány lenni, de 1945 márciusáig megszakításokkal ugyan, de jelentkezett egy-két számmal, a szerkesztő azonban a közeledő szovjet csapatok hírére az archívummal és a személyzettel együtt nyugatra menekült.

Még több részlet a Signalról

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
• 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
• Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
• A rendszerváltoztatás belülről
• A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
• Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
• Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
• Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
• Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése