Molnár Erik

2009. május 28. 23:20

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=25926

Újvidék, 1894. december 16. - Budapest, 1966. augusztus 8.

1912-től a budapesti egyetem jog-és államtudományi karán, 1920 és 1922 között a bécsi és a budapesti egyetemen tanult. 1922-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett, majd ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1915-től katonaként szolgált az első világháborúban. 1916-ban orosz hadifogságba, majd egy Vlagyivosztok melletti hadifogolytáborba került. 1920-ban kalandos körülmények között tért vissza Magyarországra. 1922 és 1924 között joggyakornok, majd 1924 és 1944 között Kecskeméten saját ügyvédi irodát tartott fenn, egyidejűleg a református jogakadémián is tanított. Az 1920-as években az MSZDP tagja. 1929-ben öccse ösztönzésére belépett az illegális kommunista pártba. Állandó munkatársa volt a különböző kommunista lapoknak (Gondolat, Korunk, 100%, Társadalmi Szemle), amelyekben Jeszenszky Erik, Pálfai István és Szentmiklósy Lajos álnéven jelentek meg cikkei. 1944. novemberében és decemberében Kecskemét polgármestere. 1944 decembere és 1947 szeptembere között népjóléti, majd 1947 szeptembere és 1948 márciusa között tájékoztatási, végül augusztusig külügyminiszter. 1948-49-ben moszkvai nagykövet. 1950 júliusa és 1952 novembere között igazságügy-, 1952 novembere és 1953 júliusa között ismét külügyminiszter. 1953-54-ben a Legfelsőbb Bíróság elnöke, 1954 októbere és 1956 novembere között ismét igazságügy-miniszter. 1944-től haláláig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő. 1949-től a budapesti egyetem tanára, egyidejűleg az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója. 1957-től haláláig a történelmi materializmus tanszék vezetője.

A két világháború között a francia forradalommal és a francia munkásmozgalommal, majd a magyarországi földbirtokviszonyok alakulásával, a parasztság társadalmi rétegződésével, a második világháború idején főként az Árpád-kori magyar társadalomtörténet kérdéseivel foglalkozott. 1945 után a marxista történetírás egyik vezéregyénisége. A magyar őstörténet és a középkori magyar társadalomtörténet kérdéseivel, a történelmi materializmus előzményeivel és filozófiai kérdéseivel, a modern kapitalizmus kérdéseivel foglalkozott. Élete utolsó éveiben a történetírás és közgondolkodás nacionalista maradványai ellen harcolt. 1950 elején a történészvitaként is ismert Molnár Erik-vita során a kommunista vezetésű Magyar Dolgozók Pártja utasítására saját elvtársai – Andics Erzsébet, Léderer Emma, Kató István, Pach Zsigmond Pál, Mód Aladár és mások - ideológiai szempontból bírálták A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig című könyvét. A módszer és a pártszerűség szellemét hiányolva megállapították: "a marxista történelemszemléletet nem vette eléggé következetesen alapul". A legtöbbet vitatott elvi kérdés a módszer és a pártszerűség volt. A vitának kettős célja volt: egyrészt a „hibák” beismerésére és önkritikára akarták kényszeríteni Molnár Eriket, másrészt meg akarták mutatni a magyar történészeknek, mik a párt elvárásai a történelmi művekkel kapcsolatban. Molnár Erik azonban nem érezte „nagy és hasznos” dolognak az elfogult, dogmatikus bírálatot. Sőt, annyira bántotta, hogy évekig csak filozófiatörténeti kutatásokkal foglalkozott. 1958-tól az Acta Historica főszerkesztője, egyúttal 1957-62-ben a Századok című történelmi folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke.

1958-tól haláláig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. 1948-56-ban az MDP Központi Vezetőségének tagja. A budapesti egyetem (1964) és a krakkói egyetem (1964) díszdoktora. Kétszer is Kossuth-díjat kapott (1948, illetve 1963). Az MTA levelező tagja 1948. július 2-tól, rendes tagja 1949. október 31-től, egyúttal elnökségi tag 1949. november 29. és 1966. augusztus 8. között. Akadémiai székfoglalóját a Magyar őstörténelem megújhodása címmel 1950. március 6-án tartotta.

Fő művei: Dialektika. Jeszenszky Erik álnéven. Bp., 1941.; Magyar őstörténet. Szentmiklósy Lajos álnéven. Bp., 1943.; Az Árpádkori társadalom. Szentmiklósy Lajos álnéven. I-II. Bp., 1943.; Dialektika. Bp., 1945.; A magyar társadalom története az őskortól az Árpádokig. Bp., 1945.; A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Bp., 1949.; A történelmi materializmus ideológiai előzményei. Bp., 1952.; A magyar nép őstörténete. Bp., 1953.; A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái. Bp., 1955.; A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája. Bp., 1959.; Dialektikus materializmus és társadalomtudomány. Bp., 1962.; A marxizmus szövetségi politikája. Bp., 1967.; Molnár Erik válogatott tanulmányai. Kiad., bev. Ránki György. Bp., 1969.

Róla szóló irodalom: Erényi Tibor: Molnár Erik. Párttörténeti Közlemények, 1963.; Sándor Pál: Arcképvázlat Molnár Erikről. Valóság, 1964.; Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról. Századok, 1964.; Varga István: Molnár Erik munkássága 1929-1963. Történelmi Szemle, 1964.; Tóth István: Dr. Molnár Erik kecskeméti évei. Kiskunság, 1965.; Erdei Ferenc: Molnár Erik. Magyar Tudomány, 1966.; Pach Zsigmond Pál: Molnár Erik társadalomtörténetírásáról. Századok, 1967.; Ránki György: Molnár Erik. Bp., 1971.; Molnár Erik. Sokszemközt - tudósokkal. Kardos István tévésorozata. Bp., 1974.; Pach Zsigmond Pál: Molnár Erik történetírásáról. In: Pach Zsigmond Pál: Történetszemlélet és történettudomány. Bp., 1977.; Laczkó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek tör történész-vitája. Századok, 2008.