Markó Árpád
2009. május 28. 19:45
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=25914
Rozsnyó, 1885. október 12. - Budapest, 1966. szeptember 17.
A rozsnyói evangélikus főgimnázium tanulója, a történelmi és irodalmi ismeretek mellett lelkesen sajátította el a latin és a görög, valamint a német és a francia nyelvet is. 1903-ban jeles érettségi vizsgával fejezte be középiskolai tanulmányait. A bécsújhelyi katonai akadémia hároméves tanfolyamának elvégzése után, 1906-ban hadnaggyá avatták. 1906-tól a 34. kassai közös gyalogezrednél szolgált. 1914-18-ban csapattisztként harcolt az I. világháborúban. A háborúban teljesített hadiszolgálata alapján helytállásáért kilenc kitüntetést érdemelt ki. 1920-21-ben a „nemzeti hadsereg" tisztje. 1921-től Budapesten a Hadtörténeti Levéltárban teljesített szolgálatot, 1930-40-ben mint a régi levéltári osztály vezetője. 1940-ben ezredesként nyugdíjazták. 1946-48-ban Rábapatonán, 1948-tól Budapesten, 1951-től az evangélikus szeretetotthonban élt. 1950-ben honvédségi nyugdíját megvonták.
Jelentős szerepe volt a magyar hadtörténetírás modern, tudományos igényű, kritikai irányzatának megteremtésében. Egyesítette magában az elméletileg képzett és hadatjárt katonát s a felkészült történetírót. Az 20-as években már sűrűn jelennek meg történelmi tárgyú cikkei: írt a végvári harcokról, a zaporogi kozákokról, a magyar nemesi testőrségről; kiadta Martinovics Ignác egyik ismeretlen levelét, s hosszan foglalkozott a napóleoni háborúk magyar vonatkozásaival. Végül a nagy módszerbeli felkészültséggel és kitűnő íráskészséggel rendelkező, kiforrott történetíró megtalálta a kuruc korban azt a témát, melyben tehetségét időtálló alkotásokban kamatoztatta. Művei hiteles képet adnak a nagy csatákról, a kuruc és a császári erőviszonyokról, a hadseregekről. Sorra megvilágította a szabadságharc haditerveit, hadjáratait és jelentősebb hadieseményeit. „A szomolányi kuruc győzelem" (1931), „A koroncói csata" (1932), „A nagyszombati csata", „Az erdélyi kuruc hadjárat", a „II. Rákóczi Ferenc nemes testőrsége" (1933) mind hézagpótló, alapos tanulmányok. Bátran szakított bennük a Thaly Kálmán munkáiban meghonosított köznemesi romantikával, meggyőzően mutatta be Rákóczi erőfeszítéseit. Katonai terveinek értékét a korabeli európai hadtudomány mércéjével mérte, s kora társadalmi feltételei között vizsgálta. Úttörő munkát végzett a Rákóczi-szabadságharc nemzetközi kapcsolatainak feltárásában is, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerült kiragadni a kuruc szabadságharcot a köznemesi romantika beszűkült beállítottságából. Több, Zrínyinek tulajdonított munkáról bebizonyította, hogy szerzőjük nem a költő ós hadvezér. Mégis Zrínyi katonai és politikai műveinek, valamint levelezésének hiteles szövegkiadásával lendületet adott a Zrínyi-kutatásnak. A katonai kérdéseket Hadik Andrásról írt úttörő munkájában már gazdasági összefüggéseikben közelítette meg. Felfedezte és feldolgozta Kossuth Lajos hadtudományi munkáit. Megírta a magyar katonai nyelv történetét.
1932-ben a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi tagjává választotta. 1938-ban a magyar történészküldöttség tagjaként részt vett Zürichben a VIII. Nemzetközi Történettudományi Kongresszuson, amelyen a jelenlévő szaktudósok megalapították a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottságot. Ez beválasztotta az újonnan létrehozott elnökségbe – nem utolsósorban nagy sikert aratott előadása alapján, amelyet A hagyomány és a forradalom hatása a Napóleon-kori hadügyre címmel tartott – 1995-ig egyetlen magyarként. 1953-ban a történelemtudományok kandidátusa lett, 1965-ben a történelemtudományok doktora. 1938-tól a Commission d’histoire militaire comparée választmányi tagja. Az MTA levelező tagja 1934. május 11-től, tanácskozó tagja 1949. október 31-től. Levelező tagságát 1989. május 9-én állították vissza. Akadémiai székfoglalóját A liptói kuruc hadjárat 1709 augusztusában címmel 1935. április 8-án tartotta. Máig Markó Árpád volt a Magyar Tudományos Akadémia utolsó katonatagja.
Fő művei: A romhányi csata. 1710. január 22. Hadtörténelmi Közlemények, 1930.; Balassagyarmat, 1932., reprint kiad.: Romhány, 1992.; A trencséni csata. 1708. augusztus 3. Hadtörténelmi Közlemények, 1931.; Gróf Bercsényi Miklós felvidéki hadjárata. 1703. november-december. Hadtörténelmi Közlemények, 1932.; Az 1704. évi erdélyi kuruc hadjárat. Hadtörténelmi Közlemények, 1933.; Les soldats francais dans la guerre d'independance du Prince Francois Rákóczi (1703-1711). Párizs, 1934.; II. Rákóczi Ferenc, a hadvezér. Bp., 1934.; A liptói kuruc hadjárat 1709. Bp., 1935.; Magyar csapatok Mária Terézia királynő háborúiban (1740-1780). Bp., 1939.; Gróf Zrínyi Miklós munkái. Kiad., bev., magy. Bp., 1939.; Magyar hadművészet. Bp., 1940.; Insurrectio és állandó hadsereg. In: Magyar Művelődéstörténet. III. Bp., 1942., reprint kiad.: Szekszárd, 1993.; II. Rákóczi Ferenc felkelésének svéd vonatkozásai. Bp., 1942.; Gróf Zrínyi Miklós. Bp., 1942.; Sorsdöntő csaták Marathontól a második világháborúig. Többekkel. Szerk. Lukinich Imrével. I-II. Bp., 1942.; Ungarisches Soldatentum 895-1914. Bp.-Leipzig-Milano, 1942.; Magyarország hadtörténete. Bp., 1943; reprint kiad.: 1994.; Elfelejtett magyar hadvezérek. Bp., 1944.; Futaki Gróf Hadik András tábornagy. Bp., 1944.; Zrínyi Miklós levelei. Bev., jegyz. Bp., 1950.; Egy elfelejtett magyar írókatona. Bp., 1960.; Adalékok Lőcse kapitulációjának történetéhez. Századok, 1964.; XII. Károly svéd király és Magyarország. Bp., 1970.
Róla szóló irodalom: R. Várkonyi Ágnes: Markó Árpád. Századok, 1968.; Tóth Gyula - Vargyai Gyula: Markó Árpád (1885-1966), a magyar hadtörténetírás klasszikusa. Markó Árpád: Magyarország hadtörténete. Bp., 1994.; Tóth Gyula: Markó Árpád, a magyar hadtörténetírók nesztora. Magyar Tudomány, 1996.; Tóth Gyula: Markó Árpád. Századok, 2000.