Kubinyi András

2009. május 27. 17:57

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=25891

Budapest, 1929. január 28. – Budapest, 2007. november 9.

A történelem iránti érdeklődését minden bizonnyal a családi hatás váltotta ki. A XIX. században a Kubinyiak közül több történész és régész, köztük két akadémikus került ki. Apai nagyapja vármegyei főlevéltárnok volt. A Ciszterci Rend budai Szent Imre gimnáziumában érettségizett, ahol Pataki Vidor, számos középkori témájú cikk szerzője is a tanára volt. 1947-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakára. 1947-1948-ban az Eötvös Collegium tagja volt, 1952-ben történelem-levéltár szakon szerzett diplomát. Az egyetem alatt Kosáry Domokos, Szentpétery Imre, Kumorovitz Bernát voltak rá nagy hatással. Tanári pályafutását a békéscsabai 5. sz. általános iskolában kezdte, amelyben közrejátszott, hogy - az ő megfogalmazásával élve – „rosszul választotta meg szüleit”. 1952-1954 között a Miskolci Állami Levéltárban dolgozott. 1954-1978 között a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, 1969-től a Középkori Osztály vezetője. Kandidátusi értekezését 1970-ben, akadémiai doktori értekezését 1986-ban védte meg.

Az egyetemi oktatásba 1963-ban kapcsolódott be. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán megbízott előadóként történészeket és levéltárosokat tanított, majd a Történeti Segédtudományi Tanszék másodállású docense lett. A középkori régészetet 1978-ban kezdte el oktatni. Nevéhez fűződik a Magyar Középkori és Koraújkori Régészeti tanszék megalapítása, amelynek 1994-ig vezetője volt. 1999-ben nyugdíjba vonult, de a fiatal régész, történész generációk képzését tovább folytatta. 2001-ben professor emeritus lett. Más felsőoktatási intézményekben is tanított. 1995-1998-ban a Miskolci Egyetem történeti tanszékének egyetemi tanára volt, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is oktatott.

Végignézve publikációs jegyzékét, megállapítható, hogy a magyar középkornak nem volt olyan szegmense, amellyel ne foglalkozott volna. Tudományos munkásságáról a mintegy 400 tételes bibliográfiája, közte 10 könyv is tanúskodik. Kutatásainak fő területét Mátyás- és a Jagellók-kora, a város- és a gazdaságtörténet jelentette, előszeretettel vizsgálta a középkori kormányzati és igazgatási rendszert, a társadalmi kérdéseket, az egyházi intézményeket, és a késő középkori demográfiát. Kedvelte a látszólag „könnyedebb” témákat, például a kocsmáltatást és a becsületsértést; beazonosított a magyar történelem egyik sorsformáló fegyverét, a bicellust. Munkáit a források maradéktalan tisztelete, a páratlan mennyiségű szakirodalom felhasználása jellemzi. Tanulmányainak fontos ismérve, hogy a fő szövegen kívül a lábjegyzeteket is feltétlenül érdemes elolvasni, mert a lényeges megállapításait gyakran ott helyezte el. Mivel számos munkája idegen nyelven, külföldön jelent meg, eredményeit a nemzetközi kutatás is átvette.

Történészi munkássága három nagy területen hozott komoly eredményeket. Gazdaság- és településtörténeti tanulmányaiban a 15-16. századi magyar gazdaság szerkezetét és fejlődését vázolta fel. Neki köszönhető a középkori magyar városhálózat részletes modelljének felvázolása, egy általa kidolgozott módszer segítségével számszerűsítette a centralitás magyarországi mutatóit. Úttörő munkát végzett a magyar társadalomtörténet terén. Meghonosította a modern kutatás legfontosabb eszközét, a „kollektív életrajz” módszerét. Ennek segítségével részletesen leírta a városi társadalom szerkezetének alakulását a kezdetektől a török hódításig, elsőként tett kísérletet a középkor végi (fő)nemesi társadalom képének megrajzolására. Behatóan vizsgálta a familiaritás intézményének működését, valamint a magyarországi kisebbségek – németek, zsidók – helyzetét. Kezdeményezte a régészeti leletek és az írott forrásanyag egyidejű értékesítését a társadalom vizsgálatában, meghonosítva ezzel a középkori mindennapi élet kutatását. E témakörben született értekezéseiben jórészt a városi életformát vizsgálta, ugyanakkor a paraszti életmódról is ő adott elsőként a régészeti adatokat értékesítő leírást. Alapvető intézmény- és politikatörténeti kutatások kapcsolódnak a nevéhez. Részletesen feltárta az 1458-1541 közötti pénzügyigazgatást, a legfőbb hatalmi szerv: a királyi tanács összetételét, a főpapság politikai szerepét, a köznemesség részvételének módját a kormányzatban, összefoglaló képet nyújtott a Jagelló-kor állami struktúrájáról. Behatóan elemezte Mátyás ausztriai kormányzatát.

Azon kutatók közé tartozott, akik képesek voltak az évtizedek során felhalmozott tudást a fiatalabb nemzedékek számára átadni. Ennek jegyében készült az egyetemi oktatásban alapkövetelménynek számító és kézikönyvként jegyzett, Magyarország története 1301-1526 című kötet, amelyet Kristó Gyulával és Engel Pállal együtt írt. Egyetemi előadásain gyakran a legújabb, olykor még nyomtatásban meg sem jelent kutatási eredményeket ismertette, és ha szükségesnek érezte, kritikával illette. A középkori régészeti előadásain többek között részletesen taglalta a városokat, a várakat, a kézművességet, az anyagi kultúrát és a török hódoltság korát. A szemináriumokon a pénztörténet, a felirattan, a heraldika és genealógia, az írott források sokrétűségébe, a végrendeletek forrásértékébe vezette be a hallgatókat. Az stúdiumok során minden módszertani problémára rávilágított. Iskolateremtő személyiség volt. Sokat követelt, de tanítványai sorsát, pályafutásuk alakulását mindennél fontosabbnak tartotta. Nehéz lenne felsorolni, hány szakdolgozat, doktori értekezés készült irányításával. Az iránta érzett tiszteletet, megbecsülést és szeretetet jól mutatja, hogy pályatársai és tanítványai kétszer is tanulmánykötettel köszöntötték. A "Quasi liber et pictura" című (szerk.: Kovács Gyöngyi) a 70., az "Es tu scholaris" című (szerk.: F. Romhányi Beatrix et al.) a 75. születésnapjára jelent meg.

A Magyar Tudományos Akadémia 2001. május 7-én választotta levelező tagjává, 2007. május 7-én a rendes tagságot nyerte el. A királyi udvar szerepe az államkormányzatban Mohács előtt című székfoglaló előadása 2001. november 22-én hangzott el. 2000-ben a Szent István Akadémia tagjai közé választotta. Pályafutása során több elismerésben részesült: 1992-ben Pro Civitatae Austriae-díjat, 1997-ben Szűcs Jenő-díjat, 1999-ben Eötvös József-koszorút, 2001-ben Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet kapott.

Fő művei: Die Nürnberger Haller in Ofen. In: Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürn­berg, 1963–1964.; Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése. Tanulmányok Budapest Múltjából, 1964.; Die Anfänge Ofens. Berlin, 1972.; Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története II. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk.: Gerevich László - Kosáry Domokos. Budapest, 1973.; Városi vízellátási problémák a középkori Magyarországon. Történelmi Szemle, 1984.; A magyar várostörténet első fejezete. In: Társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fazekas Csaba. Miskolc, 1996.; Mátyás király ausztriai kormányzata. Levéltári Közlemények, 1992.; Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján. Történelmi Szemle, 1994.; Diplomáciai érintkezések a Jagello-kori magyar állam és a pápaság között (1490-1526). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk.: Zombori István. Bp. 1996.; Egy késő-középkori főrangú hölgy végrendelkezésének tanulságai. Történelmi Szemle, 1997.; Magyarország története 1301-1526. Társszerzők: Engel Pál – Kristó Gyula. Bp., 1998.; König und Volk im spätmittelalterlichen Ungarn. Städtenentwicklung, Alltagsleben und Regierung im mittelalterlichen Ungarn. Herne, 1998.; Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Budapest, 1999.; Matthias Corvinus. Die Regierung eines Königreihs in Ostmitteleuropa 1459-1940. Herne, 1999.; Buda, Magyarország középkori fővárosa. Tanulmányok Budapest Múltjából, 2001.; Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén.) Századok, 2001.; Magyarország hatalmasai és a török veszély a Jagelló-korban (1490 - 1526). In: Közép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. Szerk.: Zombori István. Bp., 2004.; Ispotályok és városfejlődés a késő középkori Magyarországon. In: Várak, templomok, ispotályok: Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Neumann Tibor. Bp.-Piliscsaba, 2004.; Habsburg Mária királyné udvartartása és a politika 1521 - 1526. In: Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné és udvara 1521-1530. Szerk.: Réthelyi Orsolya et al. Bp., 2005.; Késő középkori temetkezések a történeti forrásokban. In: "… a halál árnyékának völgyében járok". A középkori templom körüli temetők kutatása. Szerk.: Ritoók Ágnes - Simonyi Erika. Bp., 2005. A királyi udvar a késő középkori Magyarországon. Idővel paloták. Magyar udvari kultúra a 16-17. században. Szerk.: G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp., 2005.; Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. Bp., 2007.; Udvartartás és udvari élet Mátyás király korában. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban. 1459-1490. Szerk.: Farbaky Péter - Spekner Enikő - Szende Katalin - Végh András. Bp., 2008.

Róla szóló irodalom: Kubinyi András munkáinak válogatott bibliográfiája. (65. születésnapja alkalmából.) Történelmi Szemle, 1994.; Bodó Sándor: Kubinyi András köszöntése. In: „Es tu scholaris". Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. Szerk.: F. Romhányi Beatrix et al. Bp., 2004.; Gyöngyössy Márton: Kubinyi András tudományos műveinek jegyzéke, 1953–2003. In: „Quasi liber et pictura.” Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Bp., 2004.; Marton Erzsébet: Kubinyi András történészprofesszor 75 éves. Műemlékvédelem, 2004.; Miért lettem a középkor kutatója? Korall, 2005.; Kis Péter – Kenyeres István – Petrik Iván: A „Budapest történetének okleveles emlékei” munkálatai az 1950 - 1960-as években. Urbs, 2006.; Draskóczy István: Kubinyi András. Turul, 2007.; Csukovits Enikő: Kubinyi András 1929-2007. Századok, 2008.