Jánossy Dénes

2009. május 14. 22:00

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=25770

Baja, 1891. szeptember 25. – Budapest, 1966. január 22.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1909-ben érettségizett. A budapesti egyetemen 1914-ben jogtudományi, 1916-ban államtudományi doktorátust szerzett. 1915-16-ban katonai szolgálatot teljesített. Miután a bécsi egyetemen elvégezte a latin paleográfiai tanfolyamot, gyakornokként az Országos Levéltár szolgálatába állt. Pályafutása gyorsan haladt előre: 1919-ben kezelői, 1922-ben levéltári fogalmazói vizsgát tett, 1923-ban országos levéltárnokká nevezték ki. 1926-ban és 1927-ben a New York-i Columbia Egyetemen előadásokat hallgatott, majd 1928-ban mint miniszteri titkárt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba helyezték. Kezdeményezésére a minisztériumban új irattári rendszert vezettek be, amit róla is neveztek el. 1930-ban mint kormánymegbízott került a bécsi levéltárakhoz, és még ebben az évben a miniszteri osztálytanácsosi címet is elnyerte. 1936-ban tért vissza Bécsből, és 1941-ben a levéltári igazgatói posztra nevezték ki, majd Herzog József halála után, 1942-ben az intézmény főigazgatója lett.

Célul tűzte ki a levéltári munka szervezettebbé tételét, átfogó leltározási programot dolgozott ki, és megvalósította a kutató és kölcsönző szolgálat központosítását. Fő érdeme, hogy 1944-ben megakadályozta a levéltári anyag nyugatra hurcolását, valamint a főváros ostroma alatt annak nagyobb arányú pusztulását, a harcok befejeztével pedig az újjáépítés munkálatait irányította. Megindította a levéltár ma is megjelenő négy kiadványsorozatát: levéltári leltárak, forráskiadványok, hatóság- és hivataltörténet, levéltártan és forrástudományok. 1945 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum elnökévé is kinevezték, miközben továbbra is az Országos Levéltár főigazgatója maradt. 1947–1948-ban koholt vádak alapján támadások érték: többek között németbarátsággal vádolták, amire okot szolgáltatott 1943-ban írt, a magyar élettérről (Der ungarische Lebensraum) szóló 24 oldalas brosúrája is. Fegyelmi eljárást indítottak ellene, majd 1948. december 6-án felmentették elnöki tisztsége alól. 1949. január 27-én levéltár-igazgatói állásából felfüggesztették, letartóztatták, majd március 31-i hatállyal nyugdíjazták. 1949. május 24-én a törvényszék az ellene felhozott vádakat elejtette. Hátralévő éveiben tisztséget nem vállalt, magánúton levéltári kutatásokat végzett Magyarországon és külföldön egyaránt.

Kiterjedt külföldi (USA, Bécs, Párizs, London, Torino) levéltári kutatások alapján főként 19. századi és 20. század eleji politikatörténettel, elsősorban a Kossuth-emigráció angol és amerikai vonatkozásaival foglalkozott. Több levéltártani kiadványsorozat elindítása fűződik a nevéhez (Levéltári Leltárak, Forráskiadványok, Hatóság- és Hivataltörténet, Levéltártan és Forrástudományok), 1942–1946 között pedig a Levéltári Közlemények főszerkesztője volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1940. április 26-án választotta levelező tagjává. Kossuth Lajos és az angol menedékjog című székfoglaló előadása 1940. október 14-én hangzott el. Az Akadémia átszervezése őt sem kímélte, 1950. január 14-én tanácskozó taggá minősítették. 1989. május 9-én rehabilitálták. 1942–1949 között a Magyar Könyvtárosok Egyesülete levéltári szakosztályának elnöke, 1946–1949 között az Osztrák–Magyar Társaság elnöke volt.

Fő művei: A központi ügykezelés vezérfonala. Bp., 1929.; Die russische Intervencion in Ungarn im Jahre 1849. Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, 1931.; A szerb politika útjai a berlini kongresszustól a szerb királyság kikiáltásáig. Károlyi Árpád-Emlékkönyv. Bp., 1933.; Die Geheimpläne Kossuths für einen zweiten Befreiungsfeldzug in Ungarn 1849-1854. A Gr. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 1936.; Great Britain and Kossuth. Bp., 1937.; Nem állami levéltáraink védelme. Levéltári Közlemények, 1937.; Die ungarische Emigration und der Krieg im Orient. Bp., 1939.; A Kossuth emigráció Angliában és Amerikában, 1851-52. I-II/1-2. Bp., 1940-1948.; A modern aktatermelés és a levéltár. Budapest, 1941.; Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században. Századok, 1943.

Róla szóló irodalom: Ember Győző: Jánossy Dénes. Levéltári Közlemények, 1966.