Etnikai válság és rendszerváltás

2009. május 18. 11:18

Korábban

Elüldözték a törököket

Az ország keleti részein élő törökök nyílt tiltakozása 1989 januárjától egyre erőteljesebbé vált: tüntetések, éhségsztrájkok követték egymást, s 1989 májusában már halálos áldozatokat is követelő összecsapásokra került sor. Május 9-én a szófiai parlament elfogadta az útlevélről szóló törvénynek az utazási lehetőségeket jelentősen kitágító változtatásait, s bár azok csak szeptember 1-jétől léptek életbe, a török lakosoknak már jóval korábban megkezdték az útlevelek kiadását, ami egyben sugallta, hogy nemkívánatosak az országban.

Todor Zsivkov, az államtanács elnöke május 29-i rádió- és tévébeszédében egyenesen arra szólította fel Törökországot: nyissa meg határait minden bolgár muzulmán előtt, aki ideiglenesen oda akar menni vagy ott kíván élni. Turgut Özal török miniszterelnök közölte: Ankara kész minden menekültet befogadni, Kenan Evren török államfő pedig a világ közvéleményéhez fordult, jelezve, hogy Bulgáriában "hatalmas tragédia, igazi dráma játszódik le".

A hatalom által ösztönzött "nagy kirándulás", exodus során mintegy 310-350 ezer török vándorolt ki Törökországba, addig, amíg a határon, s a menekülttáborokban kialakult körülmények miatt Ankara 1989. augusztus 22-én lezárta a török-bolgár határt, s visszaállította a vízumkényszert. A kevés motyóval érkező, lényegében nincstelen bevándorlókat az új hazában sem fogadta kánaán. Szembesülniük kellett a megélhetési, letelepedési, elhelyezkedési nehézségekkel, és sokan közülük pár hét - pár hónap után visszafordultak: 1990. márciusáig több mint százezren tértek haza.

A kivándorlási hullám elcsitulásában, sokak hazatérésében szerepet játszottak a bulgáriai változások. A "nemzet atyját", Todor Zsivkovot 1989 novemberében lemondatták tisztségeiről, bukásának nyomós oka volt, hogy a török kisebbséggel szembeni politikájával a nemzeti katasztrófa szélére sodorta az országot. Az új vezetés 1989. december végén határozatot fogadott el a nemzetiségek jogainak biztosításáról, a szabad név- és nyelvhasználatról, a vallás szabad gyakorlásáról.

Ennek alapján 1990 márciusában - az országszerte jelentkező nacionalista, törökellenes tüntetések elültével - a szófiai parlament elfogadta a bolgár állampolgárok nevéről szóló törvényt, visszaadva a bulgáriai törököknek és a muzulmán bolgároknak az 1984-1985-ben erőszakkal megváltoztatott neveiket. Több mint 600 ezer ember élt ezzel a lehetőséggel, s lassanként újból meghonosodott a bolgár (bulgáriai) törökök elnevezés is. (A török nyelvnek az iskolai órarendbe illeszkedő oktatására az 1991. októberi választások után kerülhetett sor.) 1990 januárjában legálissá vált a bulgáriai törökök politikai szervezete, a Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért, amely Ahmed Dogan irányításával az 1990. júniusi választásokon a harmadik legjelentősebb politikai erőként jutott be a parlamentbe, s azóta is meghatározó szerepet játszik a bolgár belpolitikában.

A bulgáriai rendszerváltozást követően 1992-ben volt egy újabb, az 1989-esnél kisebb mértékű kivándorlási hullám, de azt nem politikai indítékok váltották ki. Az év folyamán mintegy 70 ezer (ankarai adatok szerint 168 ezer) bulgáriai török települt át Törökországba a dél-bulgáriai Krumovgrad környéki falvakból a nagymértékű munkanélküliség miatt.