Újabb fejlemények egy hidegháborús gyilkosság körül

2008. szeptember 24. 09:59 International Herald Tribune

A hidegháború legnagyobb rejtélyei közé tartozott Georgij Markov, emigráns bolgár író meggyilkolása, aki titokzatos láz következtében halt meg egy londoni kórházban, miután egy speciálisan átalakított esernyőből mérget fecskendeztek a lábába. Egy új könyv a részletekbe is beavat.

Korábban

A hazájában elismert regényíró 1969-ben szökött Nyugatra, és a BBC bolgár adásának tudósítója lett. Élesen és rendíthetelenül bírálta a kommunista hatalmat, és Bulgária kommunista vezetőjét, Todor Zsivkovot. Halála a nyugati újságok címoldalára került, mint a szovjet blokk titkosszolgálatainak újabb becstelen akciója. Halála előtt Markov elmesélte, hogy amikor munkába menet megállt a Waterloo hídon, éles fájdalmat érzett a lábában, mire megfordult, és még látta, ahogy egy idegen felkap egy esernyőt a járdáról.

Most, 30 évvel később újabb rejtély lengi körül Markov halálát, feltételezett gyilkosának (egy olasz származású dán férfi) személyét, és az ügy tisztázására és lezárására irányuló folyamatot. Hriszto Hrisztov, bolgár újságíró „A Piccadilly ügynök kettős élete” című könyve lerántja a leplet arról, hogyan likvidálta a kommunista rezsim egyik legékesszólóbb kritikusát.

Hrisztov a korábban titkosított állambiztonsági iratok alapján azt állítja, hogy Markovot Francesco Gullino gyilkolta meg, akit Bulgáriában csempészésért kétszer is leültettek, és akinek felkínálták a lehetőséget, hogy börtönbüntetése elengedése fejében ügynök legyen. A Dániában műkincskereskedéssel foglalkozó Gullino egészen 1990-ig aktív volt, és Bulgáriában kétszer is állami kitüntetést kapott a „biztonságért és a közrendért tett szolgálataiért”. Az angol és dán rendőrség 1993-ben röviden kihallgatta Kopenhágában, de ezután nyomtalanul eltűnt. Azt gondolhatnánk, hogy az ügy ezzel lezárult, de nem. Andrej Cvetanov, bolgár főnyomozó, bejelentette, hogy a bolgár hatóságok megnyitják a Markovra vonatkozó titkos fájlokat, mivel az ügy 30 év után elévül.

„Több időre van szükségünk, hogy megtaláljuk az elkövetőt és a szervezőt”- mondja Cvetanov. A bolgár hatóságok kiterjesztik a nyomozást a Vlagyimir Kosztov ellen elkövetett merénylet-kísérletre is, amely két héttel Markov meggyilkolása előtt történt. Kosztov azonban túlélte a mérgezést. Az angol rendőrség sem adja fel a nyomozást, tovább folytatja a kérdezősködést.

Az angol rendőrség 30 éves nyomozása, és a Zsivkov eltovolítása után kezdődött bolgár vizsgálat eredménytelensége mély szkepticizmussal töltötte el a bolgárokat. Az igazságszolgáltatási rendszert korrupcióval és tehetetlenséggel vádolják, különösen az európai normákkal összehasonlítva, pedig Bulgária már tagja az Európai Uniónak. „Egyáltalán nem hiszek ezeknek az embereknek” – mondja Ljuben Markov, Georgij Markov unokatestvére, a nyomozó hatóságról. „Nem az igazság keresése motiválja őket, csak időt akarnak nyerni, és el akarják húzni a nyomozást, míg már senkisem érdeklődik iránta.”

Cvetanov sokáig azt az elméletet támogatta, hogy Markov orvosi hiba miatt halt meg. Szerinte és más tisztviselők szerint is a lábában talált fémgolyó túl kicsi volt ahhoz, hogy halálos adag mérget tartalmazhasson. Ez az értelmezés „politikus” és „abszurd” - véli Bogdan Karajotov, az 1990-ben kezdődött első nyomozás vezetője. A bolgár és külföldi bírálók szerint az országban még mindig sokan érdekeltek abban, hogy tisztára mossák a kommunista múltat.

Hrisztov könyve a bolgár nemzetbiztonsági szolgálat külföldi hírszerzési alosztályának 97 kötetes aktagyűjteményére épül. A bolgár Dnevnik című lapnál dolgozó újságírónak hat évébe került, mire bírósági úton kiharcolta a dokumentumokhoz való hozzáférést. „Normális dolog, hogy egy EU és NATO tagország ilyen sokáig zárva tartsa a kommunista korszakra vonatkozó aktákat? Ez teljesen képtelen helyzet" - mondja Hrisztov. A szerző több rejtélyt is igyekszik eloszlatni könyvében. Ezek egyike a „bolgár esernyő”, amey Hrisztov szerint nem fegyver volt, csupán ezzel próbálták Markovot összezavarni.

Hrisztov egy 1972-es iratra hivatkozik, amely arról szól, hogy a szovjet KGB egy csúcstechnikával kifejlesztett, toll kinézetű injekciós készüléket adott Bulgáriának, amely képes a ruházaton és a bőrön keresztül apró fémgolyócskát juttatni a véráramba. A Markovot megvizsgáló törvényszéki orvos elmondta, hogy a golyó annyira parányi volt, hogy nem hagyott látható nyomot az áldozat lábán. Egy másik, 1972-ből származó dokumentum szerint pedig a KGB megállapodást kötött a bolgár titkosszolgálattal, hogy segítséget nyújt az olyan „rendkívüli műveletek” során, mint a merényletek, emberrablások és szabotázsakciók.

A ma 77 éves Kosztov a bolgár hírszerzés megbízásából televíziós tudósítóként dolgozott Párizsban, amikor úgy döntött, hogy emigrál. Távollétében halálra ítélték, ami egyáltalán nem volt meglepő. Arra a kérdésre, hogy az ellene és Markov ellen elkövetett merénylet között van-e kapcsolat, Kosztov így válaszol: „Nem értek ezekhez a technikákhoz, De aszerint, amit olvastam, a kapcsolat egyértelmű.” Kosztov szerint Markov újságot akart indítani a külföldön és Bulgáriában élő más gondolkodásúak számára. Ez lett volna az ország egyetlen szervezett ellenállási mozgalma a Zsivkov-éra alatt. Kosztov úgy véli, hogy az üggyel kapcsolatos letartóztatásokat politikai nyomás akadályozza. „Azt hiszem, hogy a Karajotov által vezetett első nyomozás 1999-re már elegendő információt gyűjtött össze.”

Hrisztov azt reméli, hogy a tények feltárása elősegítheti Markov megbecsülését Bulgáriában, és a kommunista rendszer gonoszságának felismerését. „Markov a bolgár kommunizmus klasszikusa", de írásai teljesen feledésbe merültek, miután disszidálása után nevét teljesen kitörölték a közéletből. Ő volt azon kevesek egyike, akik meg merték írni az igazságot a kommunizmusról. Markovot tanítani kellene a bolgár iskolákban. „Bolgár mértékkel ugyanolyan tehetség volt, mint Szolzsenyicin.”