Franco megvásárolhatta az eurovíziós dalfesztivál győzelmét

Ezt egy olyan újságíró állítja, aki annak idején igen közel volt a tűzhöz: José Maria Inigo, aki az ügyből dokumentumfilmet készített, 1968-ban a TVE spanyol állami televízió munkatársa volt. A La Sexta spanyol csatornán csütörtökön bemutatásra kerülő film fényt derít a csalás részleteire.



Mint az internetre felkerült előzetesben Inigo elmondja, az akkor Európa nagy részétől elszigetelt, fasiszta Spanyolországnak igen nagy szüksége volt valamiféle nemzetközi elismerésre. Éppen ezért a TVE és spanyol lemezkiadók vezetői járták Európát, lemezszerződéseket kínáltak helyi művészeknek, valamint megvették később soha adásba nem kerülő tv-sorozatok jogait cserébe a Massielnek juttatott szavazatokért. A La, la, la című sláger, amely a mai napig igen népszerű Spanyolországban, végül elütötte az elsőségtől az abszolút esélyesnek tekintett, Cliff Richard által előadott Congratulations-t.

Sir Cliff a csalás hírére rögtön bejelentette, hogy követeli rehabilitációját. "Annyi évig éltem a 'második helyezett' bélyegével, hogy csodálatos lenne, ha a dalfesztivál hivatalos képviselője felkeresne és közölné velem: Cliff, te nyertél. Ha tényleg kiderül, hogy én voltam a győztes, én leszek a világ legboldogabb embere " - nyilatkozta az énekes a The Guardian című brit napilapnak.

Bjorn Erichsen, az Eurovízió programigazgatója mindazonáltal kétségeinek adott hangot. "Franco ragaszkodott országa sikeréhez? Végül is nem a NATO-ról, nem az Európai Unióról, vagy valamilyen fontos politikai kérdésről volt szó, hanem csupán egy vacak kis dalversenyről" - felelte a L'Express című francia hetilap kérdésére, de azért némi malíciával hozzátette: elképzelhető, hogy valami igazság mégiscsak van a csalásban.

Maga Massiel egyelőre nem kommentálta az ügyet, annál inkább Joan Manuel Serrat, akinek a dalt eredetileg szánták. Serrat lemondta a részvételt, mivel nem engedélyezték neki, hogy anyanyelvén, katalánul énekelje a dalt. A tartományi nyelvet, akár a többi spanyolországi kisebbségét, minden erővel elnyomták a Franco-rezsim idején.

"Ha visszatekintünk arra, hogy micsoda propagandagépezetet mozgósítottak annak érdekében, hogy Massielből nemzeti hőst csináljanak, nyilvánvalóvá válik, hogy itt nem csupán egy dalfesztiválról volt szó. Mindez a rezsim dicsőítését szolgálta" - mondta Montse Fernandez Vila, a dokumentumfilm producere.

Mellesleg a Congratulations sokkal nagyobb nemzetközi sláger lett, mint a La, la, la, de Cliff Richardnak soha nem sikerült eurovíziós dalfesztivált nyernie. 1973-ban próbálkozott még egyszer, de akkor csak a harmadik hely jutott neki.

(Múlt-kor/MTI)