A demokráciát éltette a modern politikai gondolkodás atyja

2007. február 21. 17:00

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=16511

Háromszázharminc éve, 1677. február 21-én halt meg a filozófia és a politikai gondolkodás történetének egyik kiemelkedő alakja, Benedictus (Baruch) Spinoza.

A zsidó hagyománytól Descartes-ig

Spinoza 1632. november 24-én született Amszterdamban, zsidó nagyapja a spanyol uralom alatt álló Portugáliát elhagyva költözött Németalföldre, ahol a vallási türelem mellett a politikai gondolkodás is szabadabb teret kapott. A zsidó hagyományok szerinti nevelésben részesült, a protestáns tanokkal megismerkedve azonban egyre jobban elszakadt apja és nagyapja vallásától. A helyzet idővel annyira elmérgesedett, hogy felekezete az úgynevezett héremet, avagy a `nagy átkot` is kimondta rá, azaz mindenfajta érintkezést megtiltottak közte és a zsidó közösség tagjai között.

A zsidó vallással való szakításának okai a Biblia értelmezésében rejlettek. Spinoza az ortodox tanokkal szembeszállva azt hangoztatta, hogy a Bibliában semmi sem bizonyítja a isten testetlen mivoltát, a lélek halhatatlanságát, vagy éppen az angyalok létezését. Állításai azonban a keresztény tanítást is sértették, így a túlságosan is szabadon gondolkodó fiatalembert egyszerűen kitiltották Amszterdamból.

1656 és 1660 között minden bizonnyal egy valamikori jezsuita pap, Franciscus van den Enden iskolájában tanult latint, irodalmat, államelméletet, megismerkedett a kartéziánus filozófiával és a skolasztikusokkal is - van den Enden neve azonban sehol sem bukkan fel Spinoza levelezésében. A tudományok mellett a mindennapi betevő megszerzése érdekében lencsecsiszolást és gyémántcsiszolást tanult, s élete végéig ezzel a munkával kereste kenyerét.

1661-ben Rijnsburgba költözött, ahol vitakört hozott létre és magántanítványokat fogadott. Itt írta meg első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen, majd ezt átfogalmazva született a Tanulmány az értelem megjavításáról. E két tanulmány a karteziánus filozófia tanainak, pontosabban annak alapjainak megismertetése és vizsgálata.

Nem sokkal később befejezte a René Descartes: a filozófia alapelvei I. és II. részének geometriai bizonyítása című tanulmányát - az egyetlent, amely életében saját neve alatt jelent meg. Ebben a racionalista Spinoza a geometriai, matematikai lépések szigorú egymás utánjában próbálta bizonyítani a filozófiai állítások helytállóságát, jóllehet több ponton sem értett egyet a Descartes által vallottakkal. A legfontosabb különbség, hogy Spinoza nem osztotta Descartes metafizikai tételeit, vagyis nem értett egyet isten transzcendens mivoltával, azzal, hogy a testben és a szellemben semmi közös nincs, legvégül pedig azzal, hogy istennek és az embernek is szabad akarata van.

A demokrácia és a hatalom decentralizálása

Másik legfontosabb műve az Etika címet kapta, ebben Spinoza Euklidész axiomatikus módszerét alkalmazva jut el következtetéseihez: minden fejezet definíciókból, tételekből és ezek bizonyításaiból áll. Ezzel azt szerette volna bizonyítani, hogy az egyszerűbb tételekből levezethetőek a bonyolultabbak, illetve, hogy a politikai témájú írások is születhetnek a szubjektivitástól mentes matematikai elvek felhasználásával.

Az Etika öt fejezetre tagolódik: az első az Istenről, a második A szellem eredetéről és természetéről, a harmadik A szenvedélyekről, a negyedik Az emberi szabadságról, az ötödik pedig Az emberi szabadság és az ész hatalmáról címet viseli. Az Etikában foglaltak szerint az istenről alkotott idea a legfontosabb, mert ha ez az idea hamis, az emberről alkotott kép sem lehet helyes. Spinoza tanai szerint isten "az, aminek fogalma nem szorul másik dolog fogalmára, hogy abból alkossuk meg". Isten az abszolút végtelen létező, semmi sem korlátozhatja őt, minden, ami a természetben létezik, istenben létezik. Ezzel szemben az ember "véges" létező, testből és lélekből áll, amelyek ugyanannak a dolognak eltérő módon való megjelenései.

Spinoza államelméleti írásai is nagy jelentőségűek, a Teológiai-politikai tanulmány (a XX. században Wittgenstein Spinozát alapul véve adta ugyanezt a címet egyik művének) az állam létrejöttével és a lehetséges legjobb államformával, a demokráciával foglalkozik. A demokráciát azért tartja a legjobb államformának, mert miután a biztonságuk garantálásának érdekében az emberek lemondanak természeti jogaik egy részéről, a demokráciában valósulhat meg leginkább az az állapot, ami a legközelebb áll a természeti állapothoz.

Politikai tanulmány című művében viszont arra a következtetésre jut, hogy az emberek szenvedélyeik rabjává válnak és nem az ész útmutatásai szerint élnek. Így nem a demokrácia a helyes államforma, hanem a hatalom decentralizálása, olyan mértékű elosztása, amely a leginkább szolgálja a békét és az egyensúlyt.

Spinoza korszakalkotó filozófiai-politikai tételeivel a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakjává vált, akit még a XX. században sem kerülhettek meg. Befolyásolta Kantot, Hegelt, Schopenhauert, a marxista filozófusokat, Wittgensteint, de még Albert Einsteint is.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)