A demokráciát éltette a modern politikai gondolkodás atyja
2007. február 21. 17:00
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=16511
Háromszázharminc éve, 1677. február 21-én halt meg a filozófia és a politikai gondolkodás történetének egyik kiemelkedő alakja, Benedictus (Baruch) Spinoza.
A zsidó hagyománytól Descartes-ig
Spinoza 1632. november 24-én született Amszterdamban, zsidó nagyapja a spanyol uralom alatt álló Portugáliát elhagyva költözött Németalföldre, ahol a vallási türelem mellett a politikai gondolkodás is szabadabb teret kapott. A zsidó hagyományok szerinti nevelésben részesült, a protestáns tanokkal megismerkedve azonban egyre jobban elszakadt apja és nagyapja vallásától. A helyzet idővel annyira elmérgesedett, hogy felekezete az úgynevezett héremet, avagy a `nagy átkot` is kimondta rá, azaz mindenfajta érintkezést megtiltottak közte és a zsidó közösség tagjai között.1656 és 1660 között minden bizonnyal egy valamikori jezsuita pap, Franciscus van den Enden iskolájában tanult latint, irodalmat, államelméletet, megismerkedett a kartéziánus filozófiával és a skolasztikusokkal is - van den Enden neve azonban sehol sem bukkan fel Spinoza levelezésében. A tudományok mellett a mindennapi betevő megszerzése érdekében lencsecsiszolást és gyémántcsiszolást tanult, s élete végéig ezzel a munkával kereste kenyerét.
1661-ben Rijnsburgba költözött, ahol vitakört hozott létre és magántanítványokat fogadott. Itt írta meg első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen, majd ezt átfogalmazva született a Tanulmány az értelem megjavításáról. E két tanulmány a karteziánus filozófia tanainak, pontosabban annak alapjainak megismertetése és vizsgálata.
Nem sokkal később befejezte a René Descartes: a filozófia alapelvei I. és II. részének geometriai bizonyítása című tanulmányát - az egyetlent, amely életében saját neve alatt jelent meg. Ebben a racionalista Spinoza a geometriai, matematikai lépések szigorú egymás utánjában próbálta bizonyítani a filozófiai állítások helytállóságát, jóllehet több ponton sem értett egyet a Descartes által vallottakkal. A legfontosabb különbség, hogy Spinoza nem osztotta Descartes metafizikai tételeit, vagyis nem értett egyet isten transzcendens mivoltával, azzal, hogy a testben és a szellemben semmi közös nincs, legvégül pedig azzal, hogy istennek és az embernek is szabad akarata van.
A demokrácia és a hatalom decentralizálása
Másik legfontosabb műve az Etika címet kapta, ebben Spinoza Euklidész axiomatikus módszerét alkalmazva jut el következtetéseihez: minden fejezet definíciókból, tételekből és ezek bizonyításaiból áll. Ezzel azt szerette volna bizonyítani, hogy az egyszerűbb tételekből levezethetőek a bonyolultabbak, illetve, hogy a politikai témájú írások is születhetnek a szubjektivitástól mentes matematikai elvek felhasználásával.Spinoza államelméleti írásai is nagy jelentőségűek, a Teológiai-politikai tanulmány (a XX. században Wittgenstein Spinozát alapul véve adta ugyanezt a címet egyik művének) az állam létrejöttével és a lehetséges legjobb államformával, a demokráciával foglalkozik. A demokráciát azért tartja a legjobb államformának, mert miután a biztonságuk garantálásának érdekében az emberek lemondanak természeti jogaik egy részéről, a demokráciában valósulhat meg leginkább az az állapot, ami a legközelebb áll a természeti állapothoz.
Politikai tanulmány című művében viszont arra a következtetésre jut, hogy az emberek szenvedélyeik rabjává válnak és nem az ész útmutatásai szerint élnek. Így nem a demokrácia a helyes államforma, hanem a hatalom decentralizálása, olyan mértékű elosztása, amely a leginkább szolgálja a békét és az egyensúlyt.
Spinoza korszakalkotó filozófiai-politikai tételeivel a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakjává vált, akit még a XX. században sem kerülhettek meg. Befolyásolta Kantot, Hegelt, Schopenhauert, a marxista filozófusokat, Wittgensteint, de még Albert Einsteint is.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)