Sosem fejezte be iskoláit a neveléselmélet atyja

Figyelembe vette a gyerekek egyéni fejlődését

Pestalozzi ezután pár évig egy iskolát igazgatott, 1801-ben a Hogyan tanítja Gertrúd gyermekeit című értekezésében összegezte az oktatásról vallott legfőbb elveit, majd 1805-ben bennlakásos iskolát alapított Yverdonban. Hírneve nőttön nőtt, az intézménybe az egész világból érkeztek a tanítványok és a módszere iránt érdeklődő pedagógusok, Magyarországról Brunszvick Teréz és gróf Esterházy Miklós kereste fel.

A hírnévnek azonban nem kívánt következményei is lettek: az iskola nem tudott mindenkivel csodát művelni, ráadásul Pestalozzi finoman szólva is híján volt a vezetői képességeknek. A szabadjára engedett tanárok közti vita gyűlölködéssé fajult, a légkör megromlott és az intézmény fokozatosan elvesztette népszerűségét; Pestalozzi csalódottan, elszegényedve vonult vissza 1825-ben. Egy évvel később még megírta Hattyúdalát és éppen egy újabb szegényintézet alapítását tervezte, amikor 1827. február 17-én elhunyt.

Pestalozzi összefüggő, logikusan felépített rendszert soha nem dolgozott ki. A nevelés szempontjából legfontosabbnak a családot tekintette, amely minden erkölcsi, értelmi és testi nevelés fő színhelye, központi alakja pedig az édesanya. Szerinte a gyermekben eleve benne rejlenek az erők és az ösztönök, a nevelőnek csak ezek kifejlesztéséről kell gondoskodnia. Ezek az erők az ismerés, az akarás és a művészet (régi magyar szóval tehetés). Az ember etikai fejlődésének három állomását különítette el: a természetes állapotot, a társadalmi állapotot és a harmóniát jelentő tiszta erkölcsöt, ahová csak az egyéni erőfeszítések révén lehet eljutni.

Pedagógiájában a gyermek sajátosságaira épített, s messzemenően figyelembe vette egyéni fejlődésüket. Előnyben részesítette a csoportmunkát az egyéni tanulással szemben, de a tanulócsoportokat nem az életkor, hanem a képességek szerint alakította ki. A már ismert dolgokból vezette le az új ismereteket, fokozatosan jutott el az érzéki benyomásoktól a tiszta fogalmakig.

Tanításainak hatása legkorábban és legerőteljesebben a népiskolai tanítóképzés terén érvényesült. Módszerei széles körben elfogadottá váltak, pedagógiai elveinek többsége része lett a modern általános iskolai nevelésnek, még a 20. század elején is számos reformmozgalom volt visszavezethető szellemi örökségéhez.

(Múlt-kor/MTI)

1. Népnevelés Rousseau szellemében
2. Figyelembe vette a gyerekek egyéni fejlődését